Miért vonatkozik mindannyiunkra a dadogó király életútja? Hiszen mi nem is dadogunk. És egyikünknek sincs gyermekét lenéző, erős személyiségű, hirtelen haragú királyapja. Az nyilván nincs - de lehetnek szüleink. Nincsen bennünket irányítani akaró, jobb képességű, lehetőségekkel jobban élni tudó, népszerűbb királybátyánk sem, de lehet ilyen testvérünk, munkatársunk, barátunk. Nincs királyi felelősség a vállunkon, de lehetnek erőnket meghaladó feladataink. Sőt, előfordulhat, hogy alkoholbeteg szüleink, házastársunk van, szüleink elváltak, szeretteink meghaltak. Megeshet, hogy mi, vagy közeli hozzátartozónk halálos betegségben szenvedünk, és nem tudjuk miért. Netán éjszakánkként álmatlanul forgolódunk a munkahelyi problémák miatt, vagy ki tudja, miért, depressziósak vagyunk. Önértékelési problémákkal vívódhatunk, mert nincsen társunk, nincsen munkánk, nem értjük a világot, Istent. Lutherrel együtt ki kell mondanunk: "Koldusok vagyunk, ez az igazság." Azaz sajnos mindnyájan sebzett, beteg lelkek vagyunk. Sérüléseket hozunk magunkkal, és ezeket ápoljuk nap, mint nap.
Ugyanúgy, mint VI. György, aki a film jelentős részében megpróbálja másnak mutatni magát vagy legalábbis hallgatni arról, hogy ki és milyen is ő valójában. Éveink előrehaladtával mi is megpróbáljuk elérni, hogy mi irányítsuk életünket, és véletlenül se más, hiszen félünk a kiszolgáltatottságtól, a megaláztatástól. Hogy megtudják az emberek milyenek vagyunk igazából.
A film legmegrendítőbb jelenete az, amikor György végre a változás útjára léphetne, de inkább beletapos az őt segíteni akaró logopédusa lelkébe, hogy ő legyen az erősebb. Itt is magunkra ismerünk: ahogy ő is, úgy mi is szándékosan kerüljük azokat a helyzeteket, ahol tudjuk, hogy kudarcot fogunk vallani. Azaz komfort zónában vágyunk élni. A komfort zóna olyan gondolkodási terület, viselkedés, tapasztalat, ahova bezárkózunk, mert nem akarjuk kellemetlenül érezni magunkat. Azok az életterek, munka - és szociális környezetek, amiket megszoktunk. Az úszómedence sekély része ez, ahol azok vagyunk, akik félünk a kudarctól, és megnyugtat bennünket az a tudat, hogy leér a lábunk. Közben irigykedve figyeljük a távolban úszókat. Félelmetes az a jelent, amikor György Hitlert nézi a tévében, és nem a diktátort, az ellenséget látja benne, hanem azt, hogy amaz mennyire jobb szónok.
folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése