Lány- és kertnap

Zsófi egyszer azt kérdezte tőlem: "Anya, mikor lesz a lánynap?" 
Olvassuk Bartos Erika: Anna, Peti és Gergő könyveit. És abból az egyik kedvenc története, amikor Anna és Anya elmennek egy Lánynapot tartani. Nos, azóta azt hallgatom, hogy mi is menjünk.
Tegnap elmentünk. Reggel felhívta a mamát, hogy elintézze a dolgot. "Mama, ma Lánynap van. Nimródot elvinnénk hozzád, jó?"
Így is történt. Letettük Nimródot mamánál, mi pedig elmentünk a városba. Sétáltunk a parkban, néztünk építkezést. Nagyon tetszett neki az, ahogy a tetőre felliftezték a cserepeket. Ezt egy darabig néztük.
Aztán kerestünk egy boltot, ahol buborékfújót lehetett venni, egy másik boltban pedig ceruzát. (Persze kért Nimródnak is.)
Utána elmentünk süteményezni, mert hát az is hozzátartozik a Lánynaphoz.
A legtöbb időt persze a Pávaparkban töltöttük. Játszottunk, halakat néztünk, fára másztunk... Jó, leginkább csak Zsófi.


Délután pedig Kertnapot tartottunk.
Még mindig sok a tennivaló a kertben. Egyszer Zsuzsa kérdezte, hogy mekkora kertünk van. Gondoltam, megmutatom nektek a kertünket. Nem olyan, mint az apukámé, mert az övében soha nincsen egyetlen gaz sem, de nekünk nincs is annyi időnk rá.

Út a kertbe

Mivel van néhány dombunk, gondoltam megmutatom melyiken mi van.

1. dombunkról készítettem ezt a képet. Ahol az 1 kéményt látjátok, az a mi házunk. A másik a fóliánk. 

Ezen a helyen, amikor megvettük mindenhol fák voltak, de termést nem igazán hoztak, így kivágtuk. Inkább a fólia mellett döntöttünk. Meg az eper mellett.

                                    

Fóliánkban gyönyörűek a paprikák.

Ez már a 2. domb. Ezt a részt használjuk arra, hogy mindenfélét próbálunk termelni rajta. Ez a konyhakertünk. Vannak dolgok, amelyek nem teremnek meg rajta. Eléggé homokos a talaj, és nem olyan jó termőföldű, de azért próbálkozunk.                                 

A család az uborka között.

Ameddig a szem ellát, a mi kertünk. 

Az oszlopok azt jelzik, hogy szőlő volt mindenhol. Igen, így van. A néni, akitől vettük szőlőtermesztéssel foglalkozott. Móron nagy hagyománya van a Borászatnak, rengeteg gazda van, akinek ez a megélhetési forrása. Mivel mi nem iszunk alkoholt, viszont mustot mindig készítünk (és ez nagyon finom), az első év után kivágtunk egy domb szőlőt. Az oszlopokat nem vettük ki. Néhány fát ültettünk a dombra, ahol szőlő volt. Persze, mindig alakítgatjuk a mi kis kertünket.

Tök, cukkini és krumpli

A Paradicsomunk még nem akar pirosodni. Minden nap felmegyek hozzá, és megbeszélem vele ezt. :)

Néhány uborka megöregedett, így a gyerekek a komposztba hordták azt.

 Zsófi titkos képe a szüleiről. Néha olyan jó képeket készít. Észre sem vesszük:

Málnabokor - háttérben a dombjaink

És a tegnapi termésünk:

Igen, ez már a mi szőlőnk! És nagyon finom!

Idei hagymatermés. Nem sok, de aki a kicsit nem becsüli...