Lecsó készült

A tegnapi nap a befőzés jegyében zajlott. Rengeteg paprikánk lett, így nem volt mese, meg kellett csinálni. Viszont a paradicsomunk még nem érik. Hiába megyek fel minden nap beszélgetni kicsit velük, még nem pirosodnak. 1-2 már szót fogadott, de nem tömegben. Tavaly is a végére indult be a paradicsomszezon. Mondjuk nem baj, mert akkor jó sok üveggel lehet eltenni. Nálunk nagyon mennek a paradicsomos dolgok. A paradicsom leves pl. mindenki kedvence.
Szóval tegnap nagy Őmmel nekiálltunk, és lecsót raktunk el.
Gyerekek nélküli befőzéses nap volt, mert ha itthon vannak, soha nem készülünk el vele. De így délutánra már mindent elkészítettünk.

Az összevágott paprika - még van a fóliában!

Az apró paradicsomokat el szoktam tenni a fagyasztóba.
Amikor még dolgoztam, utaztam egy nénivel, aki nagyon aranyos és szimpatikus volt nekem. Amolyan sváb néni, aki Fehérvárra járt be takarítani, hogy kiegészítse a nyugdíjukat. Sokat beszélgettem vele, és sokat tanultam tőle. Mindenféléről beszélgettünk, és persze a kertről is. Ő mondta egyszer nekem: "Tudja kedves, kiszámolom hány vasárnap van a következő paradicsom érésig, és elrakok annyit a fagyasztóba. Mert minden vasárnap húslevest főzök."
Ez nagyon aranyos volt, mindig megmosolyogtatott. Azóta szállóige nálunk is: "Kiszámolom hány hétvége esik tavaszig..." :) Persze, nem szoktam kiszámolni, elteszek amennyit lehet. Nemcsak paradicsomot, de paprikát is. Tényleg jó a levesbe.

Üveggyűjtő vagyok. Mindig mindent elteszek, hiszen kell az majd. Persze a spájzom (ami szerintem kicsi) tele van üvegekkel, műanyag flakonokkal, mert azok pedig a musthoz kellenek. Hamarosan itt a szüret ideje. De azért nem rohanok előre.

A végtermékek most dunsztban alszanak.
Én annyira szeretem az ilyen munkát. Főleg, ha nagy Őmmel együtt végezzük. Egyedül unalmas.
Olyan ritkán van időnk nagy beszélgetésekre. Paprikavágás közben viszont nagyon jó :)