Mama-hangulatban

Igaz, hogy még nem ért véget ez a hét, de az előző hét élményeire sem volt időm, pedig nagy dolog történt a múlt szombaton. Kata babánk bemutatója volt. Sajnos kép nem készült róla, csak videó, de abból nem tudok kivágni. 

A Biblia nem beszél gyermekkeresztségről, - Jézus maga is 30 éves korában keresztelkedett meg -, így mi sem gyakoroljuk azt. 
Személy szerint is az a meggyőződésem, hogy felnőttként, nagykorúként tud az ember dönteni, hogy milyen úton akar járni. Engem is megkereszteltek a templomba nem járó, de ateistának nem mondható szüleim. Mégsem vittek templomban (apai nagymamámat kivéve, aki mélyen katolikus volt), de valahogy mégis beleivódott az életembe. Az eredeti, azaz vér szerinti apum elsőáldozó volt, és ministrált nagyon sokáig. A családi életük mindennapi része lett. Csak egy érdekesség: az apai nagypapám komornyik volt egy grófnál, az apai nagymamám pedig a grófnőnél társalkodónő. Ellentétben anyai nagyszüleimmel, akik a jó kis munkásosztályt képviselték. Mindegy.
A lényeg az, hogy apai nagymamám komolyan vette ezt az egészet, de senki más.
Nagymamám, aki éveken át velünk élt, és én nagyon szerettem őt, az a kategória volt, aki szerette a jó Istent, templom nélkül. Bibliát olvasott és imádkozott. Ő maga is katolikus volt, és járt is templomra rendszeresen.
Amikor nagyapámmal összeházasodtak, a kor szokásai szerint mindenki eljárt a saját templomába. Papó református volt, Mama katolikus. Megbeszélték, hogy amikor vége az istentiszteletnek, Papó megy Mama elé a katolikus templomhoz. Egy alkalommal Mama várta, de nem érkezett meg. Kiderült, hogy Papó templom helyett biliárdozni járt, csak nem akarta Mamát megbántani, hogy neki olyan fontos volt a vallás. :) Ez volt az a pont, amikor utoljára mentek templomba.
De mama ennek ellenére komolyan vette a Biblia tanításait.
Gyermekkoromban nagyon sokat hallottam őt énekelni, láttam olvasni. Ő tanította meg nekem a Miatyánkot és az "Én Istenem, jó Istenem..." imádságot. Ő volt az, akinél láttam, hogy mégha nem is jár templomba, akkor is milyen lehet az, aki valamiféle vezetés alatt van. (Félreértés ne essék: senkit nem bátorítok arra, hogy ne járjon templomba vagy gyülekezetbe!!! Meggyőződésem, hogy nincs egyedüli kereszténység, és otthoni! Nem véletlenül hozta létre Isten az ecclessia-t.)

De Mama volt az, amikor egyszer beszélgettünk, és azt mondta nekem: - Kislányom, én nem igazán értem, hogy miért gondolják az emberek, hogy a halottak lelke bolyong, jelen van valahol. Hiszen azok ott alszanak, és nem tudnak semmiről. 
Igen meglepődtem. - Mama, - kérdeztem, - hát te honnan veszed ezt? 
- A Bibliában olvastam!

Mamucikám és én - régi kép

Rengeteget vart nekem mama - ez amolyan hangulatkép

Nagyon mozgalmas héten vagyunk túl. Férj éjszakás, így a gyerekeket reggel elviszi oviba, aztán lefekszik. Ilyenkor próbálok csendben lenni, még jó, hogy Katával nem okoz problémát csendben maradni. Nagyon aranyos baba, és nagyon hálás vagyok érte a Jó Istennek.

Ezen a héten az fogalmazódott meg bennem, hogy olyan jó úgy megélni a napjaimat, hogy van bennük érzelem, és nemcsak eltelnek. Lehet rájuk emlékezni.
Mondjuk az az igazság, hogy Nimród mellett lehetetlen érzelem-mentesen élni, mert ha valaki, ő gondoskodik a hangulatingadozásról. De persze nagyon szeretem, mert ahogy mosolyog, ahogy néz, ahogy odabújik, az felér egy igazi, nagy, mély szerelemmel. És tényleg létezik ilyen!

Zsófia nagyon apás. 2 napig azért szomorkodott, mert nem apa vitte oviba. Így nemcsak oviba, hanem balettre és fit-kidre, sőt úszni is apa vitte.
És nagyon aranyos, mert nagyon készül a 6. születésnapjára.
Már csak 1 hét! 
Így mindenkit lelkesítek, aki még nem vett részt a játékban, hogy jelentkezzetek. Még ha nincs ovis gyermeketek is érdemes beszerezni, mert inspirálóan hathat, esetleg a gyülekezetetekben is használhatjátok később!