2014. január 12., vasárnap

Ragaszkodj az elképzelésedhez!

Alapvetően azok közé az emberek közé tartozom, akik ha egyszer eldöntenek valamit, akkor nem változtatnak. HA változtatok, akkor az soha nem jól sül el, vagy nem jól alakulnak.
Sokszor éreztem már azt, hogy kicsit kilógok a sorból. Pl. sohasem voltam amolyan lányos típus. Két fiú báttyal nagy esélyem amúgy sem lehetett volna a nagyon babázásra, de én magam is jobban szerettem focizni, fára mászni, indiánosdit játszani. 
Sokszor megmosolyogtak bizonyos dolgok miatt. Pl. hogy 25 éves koromig minden évben elolvastam a Winnetout, ami még most is az egyik kedvencem :). Megmosolyognak sokszor bennünket, hogy felnőttként is lelkes mesenézők vagyunk. Bele tudunk feledkezni a gyerekekkel egy-egy mesenézésbe. Pl. a Geronimo Stilton az egyik kedvencünk :),  a másik pedig az Állatkert a hátizsákban :)
Sokan nem értik, hogy honnan van az én örök pozitív hozzáállásom dolgokhoz (ami be kell valljam, nem mindig pozitív, és nem mindig örök), de valahogy naivra sikerültem, így az a baj, hogy nem tudok rosszat feltételezni emberekről, és nem értem, hogy hogyan követhet el valaki bűnt, rosszat mások ellen. 
Szóval, nem akarok a meg nem értett "zseni" szerepében tetszelegni, mert kicsit sem vagyok zseni, meg nem értett meg pláne, de én úgy döntöttem, hogy ezt folytatom tovább ezután is. 
Nem fogom engedni, hogy a környezetem, a családom, vagy bárki szervezze, tervezze az életemet. Mert hogy a család hajlamos rá. Már úgy értem, nem Te a Társaddal, hanem a szülők. Nem tudom nálatok hogy van ez, de nálunk elég nagy harc folyik, mert próbálnak meggyőzni, hogy még mindig ők irányítják az életemet. És nem én - meg a férjem, és főleg nem az Úr. 
Én nem hiszek abban, hogy minden fekete vagy fehér. Ez az a két szín, amit abszolút nem szeretek, és nem is nagyon hordok pl. ruhákban. Fotókban és művészetben szeretem, de semmi másban. Én szeretem a színeket és a hangulatokat. 

Én ezért tartom fontosnak, hogy bár érzelmi/érzelmes ember vagyok, de jó lenne megpróbálni objektív lenni, és úgy érvelni mondjuk a saját igazam mellett. Az az ember szeretnék lenni - nemcsak ezen a héten, hanem mindig -, aki az élet apró dolgainak is tud örülni, és tudja értékelni. 
Azt gondolom, hogy arról szól az élet, hogy elégedetten fejezzük be a napunkat, és az életünket is. 
Ezért nem tudok mit kezdeni az élet miatt szenvedő emberekkel. 
Hiába van lelkigondozói végzettségem, rájöttem, hogy nem vagyok egy együtt érző típus. (Jó, mondjuk én a házasság- és családgondozásra specializálódtam, ha mondhatom ezt, de akkor is nagyon nehezen viselem a céltalan, életunt, csak magukkal foglalkozó, önsajnáló embereket.
Bocsássatok meg, de én így érzem, ezt gondolom.
És a sok butaság miatt is, ami van a világunkban, hiszek abban, hogy Jézus visszajön, és mindent újjáteremt, és nem lesz semmi rossz dolog. 
Erre vágyom. 
Egy örök optimizmussal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése