Helyzetjelentés

1) Himlősek vagyunk. Mármint az összes gyerekem.
Na jó, Nimród már túl van rajta, ő kezdte, kb. 2 héttel ezelőtt, amikor is majdnem "tavaszoltak" a szüleimnél, de csak 2 napot sikerült eltölteni náluk. Utána mentünk érte. Nos, ez április 16-a óta így van, azóta harcolunk ezzel. Persze, már nagyon vártuk, és örülünk, hogy túl  vagyunk rajta. Nimród igencsak hős volt, nem vakarta, nem piszkálta. Mondjuk ő eléggé hiú, ha mondhatom ezt. Pl. nincs hosszú haja, rövidre vágjuk mindig, de minden reggel meg kell őt is fésülni. Himlő kezelése alatt sem érhetett a kenőcs a hajához, és azért nem vakarta, mert nem akarta, hogy nyoma maradjon. :) Ellenben Zsófia - annyira pöttyös, hogy  lassan ecsettel kenjük rá a kenőcsöt. Ő nem ilyen fegyelmezett, de azért már alakulunk.
Már Katánk is elkapta, és ő meg egyenesen cuki pöttyökkel a feje tetején, meg a nyakán, és a hasán...
Szóval mindenki elkapta.
Élvezik az itthonlétet, mert most én is kicsit engedékenyebb vagyok :), hiszen szegények betegek.

2) Ráadásul megvolt a nagy beiratkozás is. El sem hiszem, hogy nagylányom már iskolás lesz szeptemberben. Igaz, hogy már nagyon vágyott rá, már tavaly óta iskolába szeretne járni, és nagyon lelkes. Ez persze nem tudom, hogy meddig fog tartani, de Zsófi oviba is 2 évesen már menni akart, és még a mai napig szeret járni. Igaz, ott aludni nem (mivel nem alszik), de alig várja, hogy mehessen, főleg amikor sokáig van itthon.
Furcsa, mert évekkel hozzám jöttek a gyerekek beiratkozni, most meg mi álltunk ott Nagy Őmmel, és csak néztük, hogy az a cukifalat, akire annyira vártunk, és aki olyan sok örömet okozott nekünk, már "iskolaérett". Nagyon izgultam, és nagyon meg voltam hatódva.

Ebből a manóból

Ez a nagylány lett. 

Titokban kicsit pityeregtem is, mert hát nagy élmény ez az ember lányának,  hogy a gyereke iskolás lesz.

(Persze, tudom, az is, amikor ovis, meg amikor középiskolás, főleg meg egyetemista, de akkor is... Bocsi, én most éppen lelkesedem.)

3) A gyülekezetbe a hétvégére családos napot szerveztünk, és bár én csak szombaton tudtam részt venni rajta Katával, a többiek ugye itthon feküdtek himlősen, vasárnap már nem tudtam elmenni, mert akkor nagy Őm dolgozott, így én maradtam a csipet-csapattal. De nagyon jó hétvége volt, amolyan házasságos, gyerekneveléses, kirándulós, gyerekekkel játszós, sétálós és mindenféle.