Szabadságon vagyunk...

Ugye milyen hihetetlenül hangzik?
Anyukámékhoz mentünk el 4 napra, mert Apukámnak ünnepeltünk a 70. születésnapját.
Jól is sikerült, de néhány dolog azért belejátszott.

1) Már betegen érkeztem, és a 4 nap alatt voltam: lázas, hangtalan, fáradt, kialvatlan, orrdugulásos, torokfájós és egész nap alvós... Szóval nem voltam jól. És még most sem vagyok túl jól. De már beszélni tudok :)

2) Csütörtökön bementünk Férjjel és Katával Nyíregyházára (amikor otthon vagyok, ezt mindig megteszem) - meglátogattam a kedvenc Református Könyvesboltomat (Pro Credo - Nyíregyháza, Színház utca 12.), és ha már ott jártam, a volt munkahelyemet, a Jókai Mór Református Általános Iskolát, ahol nagy örömömre találkozhattam a régi kollégákkal, és Kata baba pedig élvezhette a dédelgetést, dajkálgatást és mindenféle kedves szót. Meg mi is tudtunk beszélgetni kicsit a többiekkel, bár az az igazság, hogy Férj egy hős, mert ő nem bírja az ilyen "látogassuk meg, menjünk el, beszélgessünk kicsit" típusú ad-hoc kirohanásaimat, de mivel egy hős (ha nem mondtam volna még), tűrte és állta a sarat, a helyzetet, és minden mást. Úgyhogy nagyon büszke vagyok rá.
Mondjuk nem is neki kellett beszélnie, hanem nekem, de ez - aki ismer tudja, - nem esik nehezemre :)

3) Sétáltunk mindenféle könyvesboltban, antikváriumban, és olyan jó érzés volt, Szeretem ezeket a helyeket, bár elég hideg lett, így azt hiszem akkor és ott sikerült a megfázásomat a felső fokra emelni.
Annál is inkább, mert a pénteki napot szinte végig alvással töltöttem.
Ugyanis apukámnak pénteken tartottuk meg a szülinapi partiját (képeket később mellékelek), mert még nem olyan régen értünk haza, és annyira volt időnk, hogy Férj begyújtott, hogy jó meleg legyen, én pedig betettem két mosást, és már sötét is lett, meg el is fáradtunk, meg egyébként is... Az utazás sok erőt kivesz.

4) Szabadságon vagyunk. A két nagyobb gyerek (Zsófia és Nimród) úgy döntöttek, hogy a szüleimnél maradnak. Volt már ilyen, és nagyon szeretnek menni, mert jól érzik magukat, de ez így van rendjén. Elég ritkán látják őket, és mivel kölcsönösen szeretik egymást, majd csak boldogulnak :)
Csak mihez tartás végett, beszélgetés köztem és kisfiam között:
-  Nimród, ugye jó leszel és megpróbálsz szót fogadni mamáéknak?
- Igen, de már most tudom, hogy nem fog sikerülni!
Legalább őszinte a szentem.
Úgyhogy most 1 hétig szabadságon leszek. Ilyen még nem volt, amióta Kata megszületett, és bár tudom, hogy nem fogok unatkozni, ahogy mondani szokták "lesz mire nézni", azért hiányzik, hogy nem csacsognak, nem beszélgetnek, nem vitáznak, veszekszenek...
De nekem is kell idő, hogy a hangom visszajöjjön, hogy mindent a régi kerékvágásban folytathassunk!
:)
Ennyire nem lazán, de azért valami pihenés lesz.