Az elmúlt hét történései - röviden :)

Itthon vagyunk... (Ez a bejegyzés akár lehetne egy hálás szombati bejegyzés is, mert hát egész hét eseményei jönnek most képekben és kis megjegyzésekkel.)

Péntek délutánra értünk haza. Egy izgalmas és igencsak pihentető hét után megérkeztünk a mi kis birodalmunkba. Jó itthon, bár úgy hagytuk itt a házat, hogy előtte kipakoltuk a spájzt, hogy lemeszeljük. Ez meg is történt, de azért napokig sávokban közlekedtünk, és mindenhol lekvárok és befőttek sorakoztak.

Mielőtt elmentünk, nagyjából visszapakoltunk, de azért maradt még egy két hely, ahol található egy-egy üveg :)
De mivel menni kellett, így maradt, úgy gondoltuk, hogy majd befejezzük, ha megjöttünk.

Anyáéknál nagyon jó volt, igazán sokat pihentem és jutott idő olyan dolgokra, amikre egyébként itthon nem, vagy ami miatt elfáradtam.
Együtt lehettünk a szüleimmel, játszottunk a gyerekekkel, újra láthattuk Zsófiát, aki Mamánál nyaralt. Lelkiztem anyukámmal, dinnyét ettünk, főzött finom hazait :) :) ...
... meglátogattam a bátyámat, a barátaimat, és olyan jó volt lelkizni, beszélgetni.
Attila tesóm készített nekünk bográcsba finom lecsót (nagyon szeretjük a lecsót), és nagyon finom is lett...

Tesóm lecsója

Persze a gyerekek nagyon jól érezték magukat mindenhol. Elég "laza" gyerekek a maguk módján, akik viszik a hangulatot és a hangerőt is mindenhol, és akik nem zavartatják magukat sem otthon, sem vendégségben. (Sok időm volt elmélkedni a gyereknevelésen is, majd hamarosan erről is megosztok néhány gondolatot.)
Anyukáméknál is kibontakoztak rendesen.
Ezen a képen sikerült elkapni egy viszonylag nyugis pillanatot, amikor már leültettük őket mesét nézni.
Tényleg ritka pillanatok egyike:

A probléma ott kezdődött, hogy amikor az igazán betervezett programok jöttek volna (strand és állatkert) végig szakadt az eső, így ezek elmaradtak. Helyette sokat játszottunk, olvastunk, és igen, mesét is néztünk! Meg elmentünk sétálni, és elkapott minket az eső, amit a gyerekek nagyon élveztek, mert közel 40 fok után jól jött egy kis hűvös.
Zsófiának megvettük a füzeteket és a ceruzákat és minden mást, ami kell. Tiszavasváriban van az én kedvenc papír-írószer boltom, amikor csak tehetem, mindig elmegyek és mindig vásárolok ott. Mert jó kis bolt, és én meg grafomán vagyok és mindig ott hagyok egy kis pénzt :) :)

Olaszliszkán Nimród békákra vadászott, Kata kavicsokat talált. Sétáltunk, megnéztük a Bodrogot, beszélgettünk egy bácsival, aki kecske-pásztor volt és ő a kompos is. Megnéztük a kampós botja végét is - szemléltetvén a sok-sok bibliai történetet, amit eddig tanultunk. (Nos, még a kecskék és juhok példázatát nem vettük, de azért tudták miről van szó.)

Aztán a hazaút is jól sikerült. Általában rosszul viselik a hosszú utat, hiszen 350 km nem kis távolság még felnőtteknek is. De nagyon büszke vagyok rájuk. Zsófia végigolvasta az utat, Nimródkám nem kérdezte meg két percenként, hogy "Mikor érünk haza?", és Kata is jól bírta, bár ő kicsit aludt :)

Alföld, amit én nagyon szeretek, és ami mindig megdobbantja a szívemet :) Mindig is alföldi lány leszek és maradok...

Nem Férjet akartam fotózni, hanem a tájat, mert arra is Alföld volt, de ha már belekerült :)

Kata ébredés után - Zsófia készítette a képet

Itthon aztán zajlott az élet.
Szombaton gyülekezetbe mentünk, szombat délután pedig születésnapra, Zsófi egyik kis barátnőjéhez.

Ma pakoltam a sok zsák ruhát, mostam a cipőket, téli bakancsokat, amiket kaptunk, és amiért hálás vagyok Kriszta barátnőmnek, akinek ikrei vannak, és akivel együtt dolgoztunk Nyíregyházán az iskolában, és akivel most is jó barátok vagyunk. Az ő családja a mi, azaz leginkább Zsófia stylistja, mert szinte mindent tőlük kapunk és öröklünk :)
Közben, míg én mostam, pakoltam, és próbáltam valami utat vágni a ruhahalmok között, Férj, akit (mint sokszor mondtam már) nagyon szeretek, paradicsomot főzött be :), mert ehhez is ért! 

Aztán ma, vasárnap délután pedig Dorina, a keresztlányunk születésnapja volt, így elmentünk Mamához, ahol finom torta várt minket:

Úgyhogy most kicsit fáradt vagyok.
Sok munka vár még ránk itthon, de minden megvár. Azt hiszem, most elmegyek, és alszom egyet.