Apró örömök - 12.09.

♥ADVENTI NAPTÁR 9. NAP

♥ Forró, meleg tea, amit Férj készített, hogy meggyógyuljak.

♥ Mesefilm maraton nézése, én viszont már a 2. filmnél nagyon untam. De a családom bírta.

♥ Próbáltam aludni, hátha meggyógyulok.

♥Egy kolléganőmnek megszületett a kislánya. Télapós ajándék.

♥ Délutánra már annyira jól lettem (határeset), hogy egy elég nagy projekten töröm a fejem. Mármint gyülekezeti szinten.

 ♥ Férj Krumplifőzeléke, de én nem ettem, aludtam.

♥ Ma nem voltam túl nagy formában.

 

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

#10.

 

A lágy, kedves szavak úgy hatnak a lélekre, mint a harmat és a csendes záporeső a kiszáradt földre.

(Ajándék az osztályban.)

 

 

#9.

"A kedvesség választás kérdése "

Tom Hanks

 

#8.

 "Néha úgy viselkedünk, mintha lenne valami fontosabb az életnél. De micsoda?"
Antoine de Saint-Exupéry

 

#7.

  Ő ment, én maradtam.

#6.

A világban mindenkire rá van bízva valami. Valami nagyon fontos.
Lázár Ervin

 

#5

Mindegy, hogy hány éves vagy, az első hóesésnek pont úgy örülsz, mint egy gyermek!

#4.

 Néha elmélázom egyes szavakon. Szeretet, cukiság.

 

#3.

Néha csak egy apró lépés kell egy bátor tetthez. 

(Kata az osztályának játszott. 🎻)

Nagyon büszke vagyok rá.

#2.

 Színezd ki a világot magad körül!

#1.

Fókuszálj azokra a dolgokra,amik igazán fontosak. 

14.

Ma nem hoztam semmi bölcs gondolatot. Nem volt rá időm, hogy elmélkedjek, maximum csak azon, hogy jól koncentráljak arra, hogy a tervezett sütemnyeket, amelyeket anyukámékhoz viszek, jól megcsináljam. Közben sok minden történt. Cicát vittük vissza varratszedésre, és kontrollra, elég jól bírta, és nagyon ügyes volt. Közben készülni, pakolni az utazásra, amiben valami oknál fogva a családom nem mindig siet a segítségemre. Tudom, hogy valamit elrontottam, de sokszor úgy érzem, hogy lusta gyerekeket neveltem. Pedig tényleg megcisnálják, amit kérek, de nem tudom, hogy nem kértem eleget, vagy nem adtam nekik elég feladatot, esetleg nem tanítottam meg nekik a felelősséget... Nem tudom. Sokszor vagyok nagy dilemmában. 

De az is lehet, hogy csak nekem nagyok az elvárásaim. De nem hiszem. Vannak persze, de annyira nem nagyok. Mindenesetre ez az év azt értette meg velem, hogy kicsit több feladatot kell a gyerekeimre bíznom. Mert én az a típusú anyuka vagyok (aki nem tökéletes és hibátlan - persze), aki inkább megcsinálja, mert "gyorsabban" kész van, mint hogy újra meg újra elmagyarázzam. Mert nem vagyok ám én mindig türelmes. 

Mondanám, hogy irigylem a tökéletes anyákat, de nem teszem, mert jó nekik, már ha vannak, de én sem is vagyok az. Anya vagyok, aki szereti a gyerekeit, és alapvetően jól neveltek, szófogadóak, illemtudóak, kedvesek, nem beszélnek vissza (eltekintve egy-két helyzettől, de ez nem kezelhetetlen), elfogadják a szabályokat, be is tartják őket, és tényleg nagyon cukik. Boldog vagyok, hogy az ő anyukájuk lehetek.  A többit meg menetközben megoldjuk! 

Vagy valami... 

Néhány napig nem leszek itt, nem leszek elérhető, így itt és most kívánok mindenkinek

BOLDOG KARÁCSONYT!

13.

Ma volt az utolsó nap. Nagyon megható és nagyon aranyos kis nap volt. Már régen éreztem ilyen karácsonyi hangulatban magamat, pedig én nem vagyok egy nagy karácsonyozó. 

Tegnap este sütöttem muffint, gondoltam viszek azoknak a kollégáknak, akikkel együtt dolgozunk, vagy meghittebb a kapcsolatunk (értsd: a gyerekeim osztályfőnöke volt pl.), és én is kaptam apró kis kedvességeket. Nagyon cuki volt. 

Aztán a gyerekek játszottak, majd az iskola karácsonyfájánál énekeltünk egyet, kaptak szaloncukrot és csináltunk egy osztályképet. 

Kicsit szomorú voltam, mert Dávidom már ma nem volt, de majd ha megjön, csinálunk egy újat. 

Összességében a háláról akartam írni, hogy szeretek itt dolgozni, jól is érzem magam. És szerintem el is fogadtak. Jó érzés.

Hálát akarok ma adni neked, Istenem, 

mert a hálában érezhetem meg közelségedet. 

Nem akarom elfelejteni a beszélgetés utáni ölelést, 

a hosszú veszekedés után odanyújtott kezet 

és a betegséget követő új kezdetet. 

Nem akarok többé rohanásban élni. 

Mutass nekem helyeket, ahol megerősödhet bennem a hála, 

még ha tovább is kell mennem. 

(H. Adolphsen)

 

12.

Őszinte leszek. Mert mindig az vagyok. A szünetet várom nagyon, mert végre találkozhatok a szüleimmel és a testvéremmel. Fél éve nem láttuk már őket, és a gyerekeknek is nagyon hiányoznak. Az Alföld teljesen más hangulatú számomra, mint a Dunántúl. 

Ne haragudjatok meg dunántúliak, és főleg móriak! Nagyon szeretek itt élni, és nagyon szeretem Mórt. De én a szívemnek egy bizonyos csücskében alföldi lány vagyok és maradok. És tudjátok, amikor a hegyek és dombok után a sík területre érünk (mindegy, hogy vonattal vagy autóval), máshogy érez a lelkem. Ezt nem tudom elmondani, se átadni. Kicsit olyan Petőfis ez nekem, mármint ahogy szeretem az Alföldet. 

Amikor meg ott vagyok, akkor vágyok vissza ide, a mostani kis hazámban. Furcsa keveréke ez az embernek. 

Tényleg, sohasem gondoltam volna, hogy én valaha dunántúli leszek. El sem tudtam képzelni, hogy elköltözzek a magyar hon kis széléről, és most itt lakom, szinte a közepében. 

De a honvágy, az honvágy. Mindegy, hol van az ember. 

A honvágy azt jelenti számomra, hogy azokkal szeretnél együtt lenni, akiket szeretsz, akik a családod, akik a legfontosabbak neked. És mindegy, hogy ki hol lakik, de valami összeköt. Lehet, hogy több száz kilométer az, de akkor is, azok a legfontosabbak, akik otthon vannak. Mindegy, hol van az otthon.

És én már nagyon várom, hogy találkozhassak a családommal, a barátaimmal.

Mindenkit szeretettel üdvözlök Mórron, erről a kis ékszerdobozból. 

De kedves Tiszavasvári és Nyíregyházi barátaim! Hamarosan érkezem! Érkezünk!

11

Mostanában sokat hallgatom a gyerekeimet, ahogy zenélnek. Néha döcög, néha gyakorlatlan, néha küzdelmes és veszekedéses, de aztán olyan aranyosak és olyan ügyesek. 

Én nem értek a zenéhez, nem is tanultam soha. Ha őszinte akarok lenni, nem is nagyon szeretem a komolyzenét. Vagyis nem értem. Bár van olyan zene, amit szeretek. Ilyen Vivaldi: Négy évszak című műve. De amióta a gyerekeim zenét tanulnak, azóta lettek kedvenc darabjaim. És azokat sokszor eljátszatom a gyerekeimmel csak magamnak. Igaz, ez még csak Elsőszülött és Kisfiam által lehetséges, mert Kata még csak most kezdte a hegedűt, de ők ketten már nagyon ügyesek. 

Sajnos nem túl szorgalmasak, és ezért sokszor érzem azt, hogy felesleges kiadás (mert ez Anya erre is gondol), de aztán hallom őket játszani, és tudom, hogy jól döntöttünk. 

A zene kimondottan jót tesz a léleknek. 

Ezért játszatom őket sokat, és hallgatom őket sokat. 

Mindenki jól jár vele.

Ui: Ez nem olyan karácsonyi hangulatú bejegyzés, de most eszembe jutott, ahogy a kisfiam Csajkovszkij: Régi francia dalát játszotta. 

Kisfiam nem vállalta, hogy levideózzam, ahogy zongorázik, de megtalálható a YouTubeon. 

Ugyan ez egy cselló-kar, amit ide raktam, de nekem ez is tetszik. :) 

A zene jó!

10.

Aranyosi Ervin: Mi lenne, ha a Karácsony...

Mi lenne, ha a Karácsony, a szeretetről szólna?
Ha minden ember szívében egy apró gyertya volna?
Mi lenne, ha meggyújtanánk, s fénye mást elérne?
Mi lenne, ha a fény körül mindenki elférne?

 

Mi lenne, ha így, közösen, őriznénk a lángot,
szeretettel beragyognánk az egész világot?
Az ajándék, a szeretet, s a kedvesség lenne,
ha világunk Karácsonykor, újjá is születne.

 

Mi lenne, ha a Karácsony sosem érne véget?
Szeretetben és békében kezdenénk új évet?
Mi lenne, ha megváltoznánk, s emberibbé válnánk?
Mi lenne, ha meg is tennénk, nem csak megpróbálnánk?

 

Mi lenne, ha nem vennénk el, s megpróbálnánk adni,
s mindenkit, ki emberré lett, el tudnánk fogadni?
Mi lenne, ha megélhetnénk, mind a boldogságot,
s szeretettel jobbá tennénk az egész világot?

 

9.

Mit nekem a karácsonyi készülődés (nem is készülődök), de akkor is! Az egész világ - állítólag-  várja Jézust, ami nem probléma, csak nem értem, hogy miért a kicsit, és miért nem a nagyot... , de ugyanakkor nem látom, hogy bármiféle változás is lenne az emberek szívében. Az ember alapvetően önző, és nem kedves a másikkal. 

Emberek sokasága tölti azzal az életét (a FB-on például), hogy kioktatja a másikat, hogy beszól a másiknak, hogy anyázza a másikat, és mindig mindenki mindent jobban tud. Közben meg karácsonyra készül. 

Mindenki megosztja, hogy mit fog főzni, ki mit sütött, és persze itt is van ám "észosztás", kritika és javítgatás. 

Nem értem én ezt. 

Abban hiszek, hogy Isten szabad akaratot adott, és azért adott eszet, hogy használjuk. Már bocsánat, de tényleg így gondolom. Nem mindig sikerül ezt tapasztalnom. 

Egyik nap, ami hétfő volt, vittem a kisfiamat zongora órára. Esett az eső, és én amúgy sem hajtok úgy, mint a meszes, ráadásul a városon belül mentem. Móron az egyik fő után legalább 4 bukkanó van. Az ember figyel rá. Erre azt láttam a visszapillantó tükrömben, hogy teljesen rám ragadt egy autó, de szinte a fenekében volt az én autómnak. És nyomult, jött utánam. Valószínűleg nem az az utca volt a cél, ahová én mentem, de folyamatosan követett, villogott és dudált. 

"Női sofőr" - gondolhatta, de igazából teljesen mindegy mit gondolt. A szabályokat be kell tartani, és engem egyáltalán nem zavar, ha ő sietni akar valahová, csak engem ne zavarjon a közlekedésben. 

Ha jól belegondolunk, mindenki arra vágyik, hogy vele kedvesek legyenek, megértésék őket, barátságosak legyenek, de mégis sokan úgy gondolják, hogy nekik ezt nem kell megtenni. Az ember nem tud kibújni magából, és sokszor nem is akar. És ez meg olyan szomorú. 

Ezért igyekszem arra tanítani a gyerekeimet, és az iskolai gyerekeket, hogy kedvesnek lenni menőbb, mint undoknak. Remélem, hogy sikerülni fog! 

8.

Mert Gyökössy Bandi bácsi mindig jó ötlet!

·  Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.

·  Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.

·  Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.

·  Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.

·  Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.

·  Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.

·  Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.

·  Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.

·  Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.

·  Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.

·  Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.

·  Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.

·  Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.

·  Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.

·  Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.

·  Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.

Dr. Gyökössy Endre: A Boldogmondások margójára

7.

Ezt Noryta blogján találtam, és azt gondoltam, hogy megosztom veletek. Szerintem annyira szép gondolat.

Nincs is mit nagyon hozzáfűzni. 

 

"Sok minden van, amit szívesen adnék Neked. . .
Szeretnék Neked bölcsességet adni, de azt csak a múló évek hozhatják meg.
Szeretnék Neked sikert adni, de annak csak akkor van értéke, ha megdolgozunk érte.
Szeretnék Neked boldogságot adni, de az odavezető utat mindenkinek magának kell megtalálnia.
De van egy olyan ajándék, amit adhatok Neked, amely mindig veled lesz és az nem más, mint az én szeretetem...
A szeretet meleg, mint a kályha. Odatartod a tenyeredet és érzed. Felé fordítod az arcodat és sugárzik. Egy ember körül, aki szeret, más légkör van. Meleg van!
Kívánom, hogy ezt a meleget mindig érezzétek magatok körül." heart hangulatjel

Emmet Fox: Hegyi beszéd-részlet

6.

Ha már Karácsonyra hangolódik mindenki... talán én is fogok... bár nem titkolom, nem vagyok túl nagy rajongója az ünnepnek... de találtam egy régi adventi naptár-szerűséget. A Facebookon vagy egy oldal, Egy lánya Istennek - ahol mindig találok inspirálót és lelkileg építőt. Nézzétek meg!
Ahogy a gyerekek is szeretik az adventi naptárat nyitogatni, mi is megengedhetünk magunknak ilyet. Ezt találtam, és szerintem nagyon aranyos. Igaz, hogy már néhány nap eltelt, de azért a többi még aktuális. Vagy lehet minden hónapban újra kezdeni. Nem muszáj csak egy hónapban. :)

Érdemes kinyomtatni, és minden nap megtenni, ami benne van. Vagy csak megfogadni. 

Teljesen Rád bízom, hogy hogy tartod be, de érdemes megfogadni az ötleteket, javaslatokat! 

Nyissuk ki a szívünket és a lelkünket hozzá! :)