Éhes vagyok, mit lehet enni?

Amikor a gyerekek hazajönnek az iskolából, akkor mindig az az első mondatuk: "Anya, éhes vagyok! Mit lehet enni?" Pedig sok ételt odateszek nekik, mivel nem eszünk az iskolában: tízórait, uzsonnát, ebédet és egy kis ráadást is még. Meglepő, hogy néha hazahozzák úgy, ahogy odatettem, mert nincs rá idejük, hogy megegyék, aztán utána meg itthon mindent felfalnak, amit másnapra készítek. Én meg morgolódom, hogy "ezért főztem!"

Szokott itthon lenni rágcsálni való, egy kis nasi. Én nem tiltom el őket tőle, csak meggondolom, hogy mit adok nekik. Egészségtelent nem igazán.

kép a netről

Igyekszem önállóságra nevelni a gyerekeimet. Nem arra, hogy leüljön az asztalhoz, és várja, hogy anya kiszolgálja. Ismerek olyan gyerekeket, akik szó szerint dirigálnak a szüleiknek, aztán kiborulnak, ha nem az van, amit ők akarnak.Megmondják, hogy melyik pohárba kérik, mit és mennyit, és aztán ha az anyjuk nem úgy csinálja, megkritizálják, és megalázzák. 

Én meg úgy vagyok vele, ha reggelit tudnak maguknak készíteni (megkenni egy kenyeret, müzlihez tejet tölteni, felvágni a paradicsomot stb.), akkor arra is képesek, hogy a kis kosárkában megkeressék az édességet, vagy finomságot, ami csak délután jár nekik. És ezt ők tudják.                                          

Mivel én magam édességfüggő vagyok, nem tiltom el őket az édességtől. Ismertem valakit, aki megvette mondjuk a Kindertojást, ő  megette a csokit, és a gyerek meg megkapta a játékot belőle, csak hogy ne szokjon rá a gyerek a csokira. :( Az ilyesmit nem bírom.

Én hiszek a segíts magadon - táplálékötletekben. Mindig szokott itthon lenni, de ettől függetlenül azt is megtanítom a gyerekeimnek - legalábbis remélem -, hogy van mérték. Hajlamosak ugyanis arra, hogy ami a fogukra való, abból többet egyenek, vagy esetlegesen lenyúlják a testvérükét. Ez persze jellemző a gyerekekre, de azért hiszek abban, hogy meg kell tanítani a mértékletességre a gyerekeket is. (A húsvéti nyuszikról teljesen elfelejtkeztek, és nem is igazán kérdezik meg, hogy milyen édesség van itthon. Inkább kenyeret és péksütiket esznek, vagy a lányok gyümölcsöt.)

•  Szoktak például kapni egy kis zsebpénzt, hogy az iskolai büfében vegyenek maguknak valamit. Ezt ritkán engedem meg, mert fele annyiért tudom megvenni, vagy legalábbis jóval olcsóbban ugyanazokat a dolgokat máshol, mint a büfében, de a kommunikáció és a matekozás miatt néha szoktam engedni. (Kérek! Köszönöm! - használat)

• Amikor édességet kapnak (Húsvét, Karácsony, szülinap stb.) azt tanítom meg nekik, hogy bár mindenki külön kapott csokit, ne egyszerre hármat bontsanak ki, hanem egyet, és azt osszák 3 fele. Tovább is tart. Egyébként azért szeretem az ünnepeket, mert ilyenkor annyi sok édességet kapnak, hogy a végén már rá sem tudnak nézni. Nem is kell eltennem, még meg sem bontották a csokinyuszikat pl. 

Természetesen arra figyelek, hogy ne vigyék túlzásba a túl sok édességezést. Bár Zsófia az a típusú gyerekem, aki inkább választja a gyümölcsöt, vagy a kenyeret, esetleg a süteményt, mint a csokit, de azért szokott azt is enni. Nimród már inkább édességesebb.

Már mondtam szerintem, hogy nagy doboz-rajongó vagyok. Tóték semmik hozzám képest :), állandóan pakolok, rakodok, gyűjtöm a dobozokat. Most is, hogy a Pennyben dobozokat lehetett venni, én lelkesen gyűjtöttem a pontokat (amiket egyébként sehol sem szoktam, mert feleslegesnek tartom), de a dobozok mindig jók lesznek valamire. 

Így lett Férjnek is doboza, amibe a szerszámai kerültek, meg a gyerekeknek is lettek. Szeretem a dobozokat, mert a sok apróságot gyorsan bele lehet dobálni. Persze még mindig van mit javítani a helyzeten, de azért alakulunk.

Amikor hazajönnek, és közlik, hogy éhesek, mindenki tudja, hogy hol van az ő kedvenc ennivalója, vagy amit éppen szeretne enni. Kata ezt rendszeresen: "Abból a szekrényből" - felkiáltással jelzi.
S hogy mi minden van itthon? 

• Ropi (Férj a legnagyobb ropis nálunk, sok fogy ebből, Katával ketten meg nagyon cukik)
• Tökmag, napraforgó
• Keksz - leginkább háztartási és az állatformás keksz, de persze vannak olyan kekszek is, amelyeket kaptunk valakitől. Bolti kekszet nem szoktam venni, 1-2 olyan van, amiért hajlandó vagyok pénzt adni, de inkább megsütöm. 
• Mogyoró, pisztácia, mazsola (bár ez utóbbit csak én szeretem)
• Gyümölcs  
• Nem vagyok chipses, de a gyerekek néha szoktak kapni. Persze abból sem mindegy, hogy melyik. Igyekszem egészségeseket választani (kukoricapufi, burgonyaszirom)
• kis dobozos innivalók, (ezek Kata kedvencei), málnaszörp (amely meglepő, de Nimród nagyon szereti. Azért meglepő, mert - aki még nem tudja - kisfiam nem eszik semmilyen gyümölcsöt, csak a banánt, és mégis iszik multivitaminos innivalókat és málnaszörpöt.)
• Még idesorolnám a gofrit is, amit nem szoktam sütni.
• Ja, és persze a Tejsüti, ami most Zsófi kedvence lett, meg a Túró Rudi, ami a Katáé. Én régebben úgy szerettem a Rudit, de mostanában azt vettem észre, mintha már nem a régi lenne. 

Nos, ezért szeretem a kosarakat és a dobozokat. Ilyenekben tárolom őket. Vagy műanyagokban, de ha lehet, akkor inkább fonottakat választok.

Szóval, azt gondolom, hogy ha a gyerekeknek megengedjük, hogy megegyenek bizonyos dolgokat, nyilván nem egyszerre, és nem mindent, akkor könnyebb számukra

• átértékelni a megosztást,
• megtanulják, hogy visznek a másiknak, nemcsak maguknak, 
• vannak szabályok, amiket minden körülmény között be kell tartani (nem harapok bele, és aztán odaadom a kutyának, nem eszek meg kettőt, ha 3 db van stb.)
• megtanulja megkérdezni: ehetek? vehetek? kibontanád? segítek kibontani!

Nem értem, hogy miért nincs lehetőségük az iskolában rendesen enni a gyerekeknek, kevés idő jut rá, hogy normálisan egyenek. Ezt nem tartom helyesnek. Én, amikor még napköziztem, emlékszem, hogy volt idő a gyerekeknek nyugodtan megrágni az ételt, most meg rohanni kell, mert ebéd után még órái vannak.
Ezért tartom fontosnak, hogy legyen olyan étel is itthon, amit jutalomként megkaphat. 
Hiszek a jutalmazásban, és persze a fegyelmezésben is, de ez már egy más téma... :)