De tényleg. Az egyik kedvenc ételem. De kinek nem az? Vajon van valaki, aki nem szereti a palacsintát?
A kérdés valószínűleg költői. Az egyetlen étel, ami nagyokat és kicsiket egyaránt mosolyra fakaszt.
Emlékszem, egyszer, amikor még volt az RTL Klubon a Vacsoracsata,- amit nagyon szerettem - Oszvald Marika sütött palacsintát a vendégeinek. Ám a vacsorázás lelkes fürdőzésbe és vízbe ugrálásba fulladt a művésznő medencéjében. Amikor a vendégek kijöttek, nem volt ám terítés, csak úgy mindent bele, ad hoc módon szedték le a tányérról és ették.
Ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Mert a palacsintát állva, menet közben, és nyakig mancsosan jó és érdemes enni...
Látnátok csak az én édes kisfiamat egy palacsinta nap után.
Amikor vendégek jönnek hozzánk, mindig készítek egy nagy adagot, mert gyorsan fogy, és biztosan nem is marad a nap végére :)
Én ma a gyülekezetbe vittem, ismét házaspáros kör volt. Jó sok gyerek gyűlik össze ilyenkor, és persze a felnőttek is édesszájúak. Most, hogy a gyülekezetbe sütöttem, 1 kg lisztet használtam fel.
Palacsinta nálunk: fél kiló liszt nálunk az alap, 2 tojás, buborékos ásványvíz, olaj, só, tej
Nagyon
sokáig nem sütöttem palacsintát. Én ugyanis egyszerre nem bírok megenni
sokat belőle, maximum 2-3-at. Amikor még egyedül éltem Nyíregyházán,
akkor soha nem készítettem magamnak, mert nem akartam napokon keresztül
palacsintázni. Hanem amikor hazamentem a szüleimhez, akkor megkértem
anyukámat, hogy süssön nekem. És az jó volt.
Aztán megházasodtam, és gyerekeim lettek. Az anyósom mindig nagy mennyiségű palacsintát csinált, így egy darabig itthon sem kellett készíteni. Mert az a 2-3 jutott a nagy tömegből. De aztán születtek a gyerekek, és rá kellett jönnöm, hogy nem lehet mindig a mamára várni, ha egyszer a gyerekek - és valljuk be őszintén, én is - szívesen ennénk egy kis palacsintát. Így hozzáláttam. Az első próbálkozásaim elég gyatrák és gyengék voltak. Aztán elég jól belejöttem :)
Aztán megházasodtam, és gyerekeim lettek. Az anyósom mindig nagy mennyiségű palacsintát csinált, így egy darabig itthon sem kellett készíteni. Mert az a 2-3 jutott a nagy tömegből. De aztán születtek a gyerekek, és rá kellett jönnöm, hogy nem lehet mindig a mamára várni, ha egyszer a gyerekek - és valljuk be őszintén, én is - szívesen ennénk egy kis palacsintát. Így hozzáláttam. Az első próbálkozásaim elég gyatrák és gyengék voltak. Aztán elég jól belejöttem :)
Ráadásul
nem igazán nagyok az igények. A gyerekek a kakaós és Nutellás palacsintát, én a
túrósat és az lekvárosat, Férj pedig a túrósat és az üres palacsintát részesíti
előnyben.
Tudtátok, hogy...?
A
palacsinta eredete a római korból származik? Amikor megkérdezed az
embereket, a többség úgy gondolja, hogy a franciáktól, de nem. A
rómaiaktól, akik ezt a tésztát kerek kövön vagy a legenda szerint
bronzpajzson sütötték meg. Ám azt írják a történészek, hogy a római
légionáriusok pajzsa fából készült, szóval ez valószínűleg nem igaz.
Marad a kerek kő :)
Valószínű tehát, hogy ők hozták be, bár ők
eredetileg nem édes tölteléket használtak, hanem húsosat, de mivel ezt
itt egy hús nélküli élet... nekünk ugye ez nem kerül bele ...És még egy érdekesség!
1994-ben Rochdale-ben sütötték ki a világ legnagyobb palacsintáját, amely 15 méter átmérőjű, 3 tonna a súlyú, és kb. 2 millió kalóriát tartalmazó édesség volt.
Elnézést, hogy ide írom, de egy csomó bejegyzésed nem jelenik meg, csak a blogom oldalsávjában látom, de ha rákattintok, azt írja ki, hogy a keresett oldalt eltávolították. Lehet, hogy valamilyen engedélyhez kötött a megtekintésük?
VálaszTörlésNem tudom. Nem kötöttem semmilyen engedélyhez. Nem értem.
VálaszTörlésNéha más blogjával volt nekem is ilyen. Köszönöm, hogy szóltál, este majd ránézek.