2017. április 26., szerda

Mai apró szösszenet



Ma úgy volt, hogy Zsófia velem alszik. Évek óta nem volt erre példa. Ő inkább apás. Nimród (aki meg inkább anyás) jóvá is hagyta (nehezen persze).
Aztán lefekvés előtt 10 perccel összekülönböztünk Zsófival, és ezt mondta:
- Aludjon inkább Nimród veled, én nem akarok! Mert csak addig akartam, amíg nem vesztünk össze.


Nimród további aggodalmaskodó megjegyzése: - De még Kata itt van velünk. (Mert Kata is úgy döntött, hogy anyával szeretne aludni.) Sokan leszünk így. - folytatta logikai megállapítását a kisfiam.
Erre Kata: - Jó, akkor én most elmegyek és alszok a Zsófival.


Azt hiszem, most mindenki boldog.
Én meg várhatok megint ki tudja mennyi időt, mire Zsófi majdnem velem alszik.

Na, azért ilyen hangulat nincs, ne aggódjatok. Én egy olyan szülő vagyok, aki szereti a szabályokat, és be is tartja azokat. Meg be is tartatja. 
Szeretem a szabályokat és sok van is itthon. Úgy gondolom, hogy fontosak. És egyre jobban látom, hogy kellenek. Sokat vagyok gyerekek között, és látom, hogy tiszteletlenek, neveletlenek, és maguk a szülők mondják ki: "Nálunk nincsenek szabályok, azt csinál, amit akar." 
Na, nálunk vannak!
De ettől függetlenül például az, hogy mindenki a saját ágyában alszik és punk-tum!, ilyen nincs. 
Nagyon szeretek a gyerekeimmel aludni, és úgy gondolom, hogy amíg ők igénylik, addig lesz ilyen lehetőség. Persze nem minden nap, - mert azt túlzásnak érzem, hogy egy 9-10 éves gyermek még a szülei között aludjon -, de lehetőség van arra, hogy válasszanak, és 1-2 napot velünk aludjanak. 
Persze, van mindenkinek ágya, és helye. 
Ám Zsófi, mivel nagyon apás, számára nagyon fontos apa. Első szava ébredés után: Apa itthon van? Ezt ő szegény nehezen tudja követni, hogy apa mikor éjszakás, vagy délutános, esetleg reggel megy, és neki fontos, hogy apa keltse, vagy takarja be.
Nimródnál pedig én vagyok a fontos: Ugye fogod majd a kezem, ha bejössz?
Kata pedig elalszik a saját helyén, aztán hajnalban megjelenik: "A hajad!" - felkiáltással. Mert őt meg az nyugtatja meg, ha foghatja a hajam, és úgy alszik tovább.
És nekem ez normális. Tudom, hogy sok mindenkinek nem az, de majd később kiderül. 
Engem megnyugtat a közelségük, és remekül tudok velük és mellettük aludni. Babaként is együtt aludtam velük, és nem érzem, hogy bármilyen hátrányuk származna belőle.
De persze ezt is mindenkinek magának kell eldönteni.
Én sokáig el tudom nézni őket, ahogy alszanak, szuszognak mellettem. Érezni az illatukat, simogatni a kezüket... ilyenkor nagyon mosolyog a szívem. 
 
Tudom, hogy van olyan barátnőm, aki csak úgy tud aludni, ha egyedül fekszik egy ágyban. Van aki meg azt mondja, hogy még a gyerekek sem mehetnek be a hitvesi ágyba. Kinek hogy. 
Csak erről a mai, apró eseményről jutott eszembe... de semmiképpen sem azért, mert vitát szeretnék generálni, vagy indítani.Szeretem ezt a helyzetet, és kész.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése