Kínai készült

Nem rajongok a kínai ételekért, életem egyik vega kínais élménye elég rossz volt. El is döntöttem, hogy én soha többet nem eszek kínait. Pedig egy kínai étteremben történt ez, már nagyon-nagyon régen, még Pesten, amikor főiskolára jártam. Amúgy is mindig tartottam az idegen ételektől, én a magyaros ételeket szeretem most is, hogy nem kerül hús az asztalunkra, és most is így van. De mivel egy olyan párhoz kellett alkalmazkodnom, akikkel együtt utaztam, gondoltam bemegyek, és megkóstolom. Már nem emlékszem, hogy mit ettem, de nem volt jó.

Így évekre lekerült az étlapról.

Aztán pár éve anyósom (aki remekül főz és aki mindenfélét megkóstol és megfőz), készített egy ételt. Kínait. És azt kell mondjam, nagyon finom volt. Biztos azért, mert az anyósom készítette. De tényleg.

Aztán megint eltelt pár év, én pedig gondoltam, most jött el az idő, hogy megcsináljam én magam is ezt az egyébként nem túl bonyolult ételt.
Szoktak távol-keleti ízek lenni a Lidl-ben, és éppen volt ez a fajta zöldségkeverék, vettem hát, és vettem hozzá édes-savanyú mártást is.

Aztán gondoltam, lesz ami lesz:
A zöldségeket serpenyőben (mivel nincs wokom) megpirítottam, hogy olyan jó roppanós legyen. Tettem rá egy kis sót, mert jó, ha van egy kis íze.
Amikor megpirultak a zöldségek ráöntöttem az édes-savanyú mártást.
Szintén a Lild-ben találtam egyszer színes tésztát, azt kifőztem hozzá, és összekevertem.
Baráti társaságnak készült, és nagyon gyorsan elfogyott.

 

Jó étvágyat!