A gyerekekkel a délelőttöt itthon töltöttük, és nagyon izgalmas történetet dolgoztunk fel. Majd megtalálható lesz az új blogomon. :) Kicsit még szokni kell a szombati gyülekezeti "másságot", persze a szónak a jó értelmében. Online istentiszteletet hallgattunk, aztán ebédeltünk. Ebéd után csendes pihenőt tartottunk, majd délután elmentünk egy gyülekezeti testvérnőhöz. Nem, nem látogattuk meg, egyszerűen arról van szó, hogy kérdezte egy közösségi fórumon, hogy tud-e valaki tönköly lisztet szerezni, mert a boltban elfogyott.
Hát igen, most mindenki mindent felvásárolt, ami elég durva szerintem, jellemző a magyar emberre. Hisz már akkor 1 hétre vásárol be, ha csak 1 napig nincs bolt, akkor mi a helyzet most... :(
Mivel ő ráadásul rákos is, nem mindegy, hogy mit eszik, és tönköly lisztből süti a kenyerét magának. Ezért pénteken őröltem neki egy nagyobb adaggal, és elvittük hozzá. Úgy sajnálom szegényt, de elég jól tartja magát, még úgy is, hogy 70 felett van. Épp ma jött haza az egyik kemoterápiáról, így nem volt nagyon topon.
Mi viszont úgy gondoltuk, hogy ebben tudunk neki segíteni.
Aztán hazajöttünk, és én elmentem lazítani. Tudjátok, már sokszor mondtam azt, hogy ha fáradt vagyok, vagy elegem van, esetleg kimerültem, a forró víz és a habfürdő feltölt. Ezt tettem ma, és ez lehet neked is egy napi kihívás. Igenis kell adnunk magunknak egy kis időt. Pihenőidő, nyugiság, lazulás.
Egy anyának szüksége van rá.
Lazítsatok ti is! Rátok fér!
Írjátok meg, ha sikerült ez a kihívás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése