Hogy vagyok, mi van velem?

 Sokan kérdezgetik mostanában, hogy  hogy vagyok?, mi van velem? 

A mindennapjaim itthon töltöm. Nem indultam el még munkát keresni, mert várom, hogy hátha rájönnek, hogy szükség van a tanárokra, és szükség van mindenkire az oktatásban, aki ott volt, és aki hamarosan odamegy. Bár, ahogy látom ez nincs így, és ez nagyon elszomorít. :(  Noha nem tisztem és nem is célom politikai blog írás, mert nem is ez a cél, de azt mindenképpen el kell mondjam, hogy szomorú vagyok, hogy ez a kormány, akinek lehetősége lett volna rendbe rakni az oktatást és az egészségügyet (volt 12 éve rá!) nem tette, hanem ellehetetlenítette, és ez nagyon-nagyon szomorú. 

És engem az is elszomorít, hogy a pedagógusok nem képesek összefogni, vagy nem fogtak össze az elején. Nem álltak ki az oltatlanok mellett, nem álltak ki azok mellett, akiket visszavettek, de csak egy darabig. Az oltatlanok sem álltak ki az oltottak mellett, hanem inkább ingerelték egymást, amivel szintén nem tudtam azonosulni. Úgyhogy jelen állapotomban nem igazán szeretem a pedagógusokat. Bocsi! És nem tudom, hogy vissza akarok-e menni oktatásba dolgozni. Kicsit szomorú vagyok, mert máshoz nem igazán értek (persze, értek, csak ezt szerettem a legjobban), de most ez így van, ezt érzem.

Nos, ezt csak azért írtam le, mert azt kérdezik, hogy vagyok? Itthon nagyon jól, és a lehető legjobb döntés volt a részemről, hogy így döntöttem. Mert amellett, hogy sok időm van itthon, és főzök, mosok, takarítok, pakolok (amivel 1,5 éve le vagyok maradva), van időm olyan dolgokra, amiket szeretek. Sokat, nagyon olvasok, van időm sétálni, mozogni, és a kedvenc elfoglaltságomra is több időm van, ti. hogy sorozatokat nézek. Mert ezt nagyon szeretem. Igen, sorozat-függő vagyok, de ezt nem tagadom. Most viszont úgy van időm nézni, ahogy kell. Régebben elkezdtem nézni egy részt (ami mondjuk 45 perc), és a feléig eljutottam, majd volt egy csomó minden, ami történt, és 2-3 nap múlva befejeztem ugyanazt a részt. Na, most ez nincs így, és ennek örülök. :) 

Emellett újra festeni kezdtem, de csak amolyan laza módon, mert már olyan régen nem festettem, hogy vissza kell rázódnom bele. Zsófi kiváltsága lett ez, én pedig nagyon szeretem az akvarellt, úgyhogy most festegetek. :) Persze nem vagyok ügyes és nem vagyok profi, de tanulom, és ez a lényeg. 

Továbbá a fehérvári gyülekezetben újra festünk majd, amit szintén nagyon várok már. :)