Versek Zeneszárnyon Kautzky Armanddal

Ezen a hétvégén Bornapok vannak Móron. Én általában nem szeretem ezeket a napokat. Nem lehet közlekedni, túl sok ember van és mindenki bulizni és inni jár ide ilyenkor. 

Általában itthon töltöm a Bornapokat, mert nincs kedvem a tömegben mászkálni, noha sok érdekes és kultúrális rendezvény is van. Úgy éreztem, hogy idén kivételt teszek, és kilépek a házamból. A családból senki nem akart velem jönni, de engem ez nem zavart. Simán elmegyek bárhová egyedül. Nem szoktam unatkozni sehol. Mindig találok valakit, akivel lehet beszélgetni. :)

 

De most, ma kivételt tettem. A programban szerepelt egy Versek zeneszárnyon című előadás, ahol Kautzky Armand, igen, igen,  igen!!!! és Farkas Izsák hegedűművész vitt el minket egy különleges utazásra.

Amikor megláttam Armand nevét, tudtam, hogy mennem kell. Az egyik kedvenc hangom. 

 

Alapvetően rajongó típus vagyok (és ezt már írtam többször), de most is így voltam vele. Ahogy szavalt, az valami különleges volt, felemelő és izgalmas. Szeretem a verseket, és szívesen is hallgatom, ha jól mondják. Petőfit még nem hallottam így szavalni senkit! Különleges volt.

Szívesen hallgattam volna csak őt magát, ahogy beszél. 

De nagyon jó volt mellette a fiatal Farkas Izsák, aki 2010-ben végzett hegedűművészként, azóta hangszerével, elektroakusztikus eszközökkel és performanszaival a zene fogalmi határainak tágításán dolgozik. Nagyon érdekes volt. 

Nagyon tetszett nekem. Jó, hogy elindultam. A hétvégére még bátrabb szeretnék lenni. Lehet, hogy egy nagyobb koncertre is ellátogatok. Ha így lesz, beszámolok róla. :)

Napi 15 perc - 3. nap

Kicsit betegeskedtem a hétvégén. Pénteken úgy jöttem haza az iskolából, és egy hosszú, véget nem érő zongorakoncertről, hogy alig vártam. Éreztem én, hogy nincs minden rendben, de amikor hazaértem és lefeküdtem, tudtam... Úgyhogy 2 napot a kisfiam szobájában töltöttem, elzárva a családomtól, hogy nehogy meg-vagy visszafertőzzem őket. Nagyon rossz volt. 

Az orrom még mindig folyik, de már jól vagyok. :) Onnan tudom, hogy már volt vitám a gyerekeimmel :), és hogy elkezdtem pakolni.

 

Nadrágok, szoknyák

Először is... Nem szeretem a nadrágot. Van, de ritkán hordok. Kényelmetlenül érzem magam benne, és bár egész gyermekkoromban, meg tinédzserként ebben jártam. 30 éves koromra hoztam egy olyan döntést, hogy én nem szeretném hordani többet. Egész életemben fiús lány voltam, és hiányzott belőlem a nőiesség. Nagyon ritkán hordok nadrágot. Csak itthon.

Tavaly a kisfiú, akivel tanulok minden nap, egyszer megkérdezte tőlem:

- Andi néni, neked nincs nadrágod? Mert mindig szoknyában vagy.

- De, - mondtam neki - van, csak nem szeretem.

- Aha, akkor te olyan régimódi vagy.

:)

A gondolat aranyos, de ahogy elgondolkoztam rajta, lehet, hogy így van. Inkább a szoknyákat részesítem előnyben. Férj szokott rajtam nevetni, hogy amikor felveszek egy nadrágot, pl. nyáron rövidnadrágot, szerinte 10 perc után lecserélem szoknyára. Lehetséges. 

Tényleg a szoknyákat szeretem, bár azzal meg az a problémám, hogy vastag a combom, és összeér. De már erre is van technikám, és inkább az, mint a nadrág. :)

Szóval, mutatom:

Tényleg ennyi nadrágom van. A felső képen két farmer és két melegítő van. Nincs más. Alul pedig inkább leggingsek, amiket még szeretek is. Itthon is szívesebben vagyok abban, mert kényelmes. 

Van néhány rövidnadrágom is. Sajnos sok már nem jön rám. Tartogattam egy darabig, de szerintem feladom azt, hogy újra 38-as méret legyek. :)

Vannak még vékony, nyári nadrágjaim is, amiket szoktam hordani, de ritkán. Azért nem baj, ha van a ruhatárban ilyesmi. 

A szoknyák!!!

Na, azok a nagy kedvenceim. Szeretem a szoknyákat. Leginkább a hosszú szoknyákat. Szerintem sok szoknyám is van. És ha lehetne, akkor vennék még. :) De persze igyekszem tudatos lenni ebben is. Meg a ruhákat. Abban érzem jól magam. Mindig igyekszem átválogatni, és amit nem hordok, azt odaadom valakinek, akiről tudom, hogy elfogadja vagy szoknyás. 

Van olyan szoknyám, ami nem túlzok, több, mint 30 éves és még mindig nagyon szeretem! (az apró virágmintás a jobb szélén.) Van olyan, amit az Aldiban vettem 990 Ft-ért, és nagyon szeretem. 

Nálam külön kategóriában vannak a téli szoknyák, amiket vastag harisnyával hordok, és vannak a vékony szoknyák, amiket pedig nyáron. 

És ezen felül vannak a ruháim amiket szintén nagyon szeretek viselni. :)

Most veszem majd elő a téli, vastagabb szoknyáimat, mert bár azokat télre tartogattam, hamar itt lett a hűvös idő.

Én általában azokat a ruhákat dobom csak ki, amelyek lyukasak vagy foltosak lettek. Néhányat odaadtam valakinek. Azokat azért, mert nem álltak jól. Bár van ilyen szoknyám is, ami már igen régi, és nincs túl jó formában a korához képest, de nagyon szeretem, és itthon rendszeresen hordom nyáron. Nagyon kényelmes és nem izzad benne a combom. :)

 

Egyébként, amit nem hordok már, azt sem szoktam kidobni. Odaadom valaki másnak, aki szívesen elhordja, vagy ha úgy alakul, akkor elviszem a Vöröskeresztbe.

 

Nos, ti hogy vagytok a szoknyákkal? Sok ismerősöm csak azért veszi fel, mert ezt illik viselni mondjuk a gyülekezetben, és nem praktikus számára. Én ezt is elfogadom. Meg azt is, hogy szerintem farmerban nem illik templomba vagy gyülekezetbe menni.

Sorozat - A hidegsebész

Ma befejeztem egy újabb sorozatot.Mindig is szerettem a halottkémes filmeket, bár ennek is vannak határozott korlátai a részemről. Számomra ebben a kategóriában a Mindörökké és a Harrow a csúcs, mindkettőnek az általam oly nagyon kedvelt és nagyra tartott IOAN GRUFFUD a főszereplője. Mondjuk a Harrowról még nem írtam, de ugye előbb-utóbb... 

Így mindig izgatott vagyok, ha újabb ilyen sorozatba kezdek bele. Nos, ezt megnéztem, de ... És kb. ennyi.

Itt az 1-2. évad csapata látható:

A történetek lehet, hogy jók voltak, de nem tudtam elvonatkoztatni a női főszereplőtől, aki rettenetesen idegesített. Sose bírtam az olyan típusú karrierista nőket, akik mindenkin átgázolnak, noha elvileg a legjobbak a szakmájukban, és mindig nekik van igazuk... és emiatt persze ezt mindenki el is nézi nekik. Hogy bunkók! Tudom, most divat öntudatosnak lenni, és a női ambíciózusság is előtérbe kerül, de én nem bírom! Ezt a nőt meg főleg! Annyira művi volt nekem. Mindenkit lenézett, mindenkinek beszólt és mindenkin átgázolt. Milyen női kép alakul ki emiatt? Hogy aki okos, annak mindent szabad, az átgyalogolhat másokon, az érzelmeken? Ugyan már!

Megan Hunt ilyen. 

A történet:

Dr. Megan Hunt, a világhírű idegsebész életét a munkájának áldozta, melyre ráment a házassága és a 12 éves lányával is megromlott a kapcsolata. Megan élete akkor változik igazán mikor egy súlyos autóbalesetet szenved, mely véget vet idegsebész karrierjének. Nagyon maga alatt van, de nem adja fel, mert mindene az orvoslás. Elhatározza, hogy ezen az úton fog tovább menni, mégpedig a halottakat fogja vizsgálni, hogy kiderítse haláluk titkait, okait. Megan megérzései, ösztönei élesek és jók. A határvonal idegsebészi munkája és a rendőrök munkája között gyorsan elhomályosul. Nem a karrierje az egyetlen melyet újra kell építenie. Az életben sok kapcsolatát át kell gondolnia, és felépítenie azokat. Leginkább lányával kell rendbe hozni a kapcsolatát és saját magával.

Valahogy a mellékszereplők jobban bejöttek, még akkor is, ha láttam már jobb szereposztást. Persze, azt kell mondjam, hogy az ügyeletes szépfiúk amúgy is tetszenek nekem (már pasiként mondom), de valahogy még sem éreztem azt az izgatottságot, mint amit pl. a Harrownál. 

Szóval Mark Walley (Boston Legal, Tökéletes célpont) és Nicolas Bishop (Kettős ügynök) két jó pasi. De így ebben sem voltak túl nagy számok. Amellett, hogy helyesek.

Ők a 3. évad szereplői

Egyszer megnézhető sorozat számomra, de nem hiszem, hogy még egyszer meg fogom nézni.

Rapid Sakkverseny Tatabányán

Az iskolánkban ezen a héten Projekt hét volt, ami azt jelenti, hogy ilyenkor elmennek az osztályok 3 napos kirándulásra. 

Nagyon vicces volt nálunk a helyzet. Zsófi gimnazistaként már más irányba jár. Neki volt iskola, de Gólyaavató volt, így mindenféle feladatot végeztettek el velük. Ő anyósomnál aludt. Férj itthon fát vágott, mert végre el kell rakni a téli tüzelőt is. Én és Kata Bakonybélbe mentünk egy Erdei iskolába, ami nagyon jó volt. Jól elfáradtam, keveset aludtam, de a gyerekek nagyon cukik voltak.

 

Nimród Zánkára ment az osztályával. Ő is keveset aludt. Miután pénteken hazajöttünk, tudtam, hogy szombaton versenyre megy, de mindketten - a kevés alvás miatt, mert hát a felsősök is eléggé buliztak, amihez a kisfiam nincs hozzászokva, mert mi korán fekszünk - jól elaludtunk. Zsófi keltett, amikor jöttek érte. Vicces volt. Szóval, Zánka után egy kis sakk-levezetésre ment Tatabányára. Lángos Rózsa Fide Rapid Verseny volt. Nagyon jól játszott. 7 fordulóból 5-öt megnyert. 25 indulóból az 5. helyet szerezte meg. Nagyon büszke vagyok rá!

 Nem olyan régen voltunk egy 3 napos komoly sakkversenyen, azon is nagyon jól szerepelt. Felnőtt mezőnyben 2,5 pontot szerzett, ami szerintem szép teljesítmény. Úgyhogy én egy ideje már teljesen máshogy látom a sakkversenyeket és a sakkozókat is.