Sorozatajánló - Sentinel, Az őrszem

Egy ideje, amikor időm van rá, természetesen csak akkor régi sorozatokat is nézek. Emlékszem, hogy amikor Nyíregyházán éltem még, és egyedül voltam otthon, az volt a vasárnapi programom, hogy sorozatokat néztem, amit a tévé adott. Például ezt is. Akkor szerintem jó volt, - egyébként a legtöbb nyomozós sorozat jó volt akkor, még ha gagyinak is hatott - de már nem emlékeztem a végére. Ahogy megnéztem, rájöttem, hogy nem is láttam, nem is tudtam, mi lett a vége. 

Mondjuk a vége nem igazán tetszett, lehetett volna más, de így alakult.  

Nem egy nagy szám, most, sok évvel később néha kicsit untam, de vasalás és pakolás, meg szortírozás közben lehetett nézni. 

ITT NÉZHETŐ MEG!

Jim Ellison a perui dzsungelben töltött 18 hónap után visszatér hazájába. A volt kommandós Cascade városának rendőrségénél helyezkedik el. Egy nap felkeresi őt Blair Sandburg antropológus, aki magyarázatot ad Jim különleges képességeire, ugyanis azt állítja róla, hogy egy Sentinel. Az ősi törzseknél a sentinelek feladata a közösség védelme volt; Jim feladata Cascade megóvása. A férfi kifinomultabb érzékeléssel rendelkezik, mint az átlagemberek: látása és hallása élesebb, tapintása és szaglása finomabb.

Könyvajánló - Michael Connelly: Az igazság ára

Az anyósom kedvéért vettem elő ezt a könyvet. Ő nagy rajongója a filmnek, de megmondom őszintén, általában a legtöbb megfilmesített könyv nem jön be nekem. Van egy-két kivétel. Ez a könyv, és a 2. része már egy ideje a polcomon figyel, de valahogy nem vettem még elő, pedig nagy rajongója vagyok a jogi krimiknek. (Gardner Perry Masonjának, vagy a John Grisham könyveknek). Az ilyen jellegű sorozatokat is nagyon kedvelem (pl. a Brilliáns elmék az egyik kedvencem). Úgyhogy nem is értettem, hogy miért nem akadt a kezembe.

 

De mire jó, ha az ember lánya otthon van táppénzen, mert beteg, így olvas.

Olvastam, aztán megnéztem a filmet. Nem vagyok egy nagy Matthew McConaughey-rajongó, bár néhány filmben, amit láttam, tényleg nem volt rossz. A film is tetszett. Itt-ott nem egyezett minden, de ez ugye nem lep meg minket, főleg, ha átdolgozás van, meg látványosabbra kell csinálni. De jó volt.

 

Íme a könyvajánló: 

 

…a legtöbb ember, akit védek, az nem gonosz. Igen, bűnösök, de nem gonoszak. Tudod, mire gondolok? Nagy különbség van a kettő között. 

 Mickey Haller mobil irodájával, egy Lincolnnal járja a Los Angeles-i bíróságokat. A dörzsölt ügyvéd bármilyen klienset elvállal, aki megfizeti, legyen szó csalókról, drogkereskedőkről, részeg sofőrökről. Számára a törvény nem bűnről és ártatlanságról, hanem a manipulációról és a lehető legjobb alkukról szól. A folyamatosan anyagi gondokkal küzdő Haller úgy érzi, hogy megfogta az isten lábát, amikor egy gazdag ingatlankereskedő őt választja védőnek. A férfit egy prostituált megverésével és megerőszakolásának kísérletével vádolják, állítása szerint azonban csapdába csalták. Zsíros honorárium, könnyű ügy: úgy tűnik, Haller végre révbe ért. Egészen addig, amíg egy hozzá közel álló személy gyilkosság áldozata nem lesz, és rá kell döbbennie, hogy most nem a szürke különböző árnyalataival néz szembe, hanem a színtiszta gonosszal...

A legendás amerikai krimiíró, Michael Connely könyvsorozatából a Netflix készített nagy sikerű adaptációt. 

 

Jó volt, mindenesetre. Izgalmas volt, és magával ragadó. Amúgy is szeretem, amikor olvasok a bíróságról (ahol még soha nem jártam), az ügyvédek és az ügyészek ellentétéről. És tény, hogy mindig annak szurkolsz, akiről a könyv - vagy a film, sorozat szól. Izgalmas. 

Nagyon ajánlom a könyvet! - A filmet is, de én könyvpártiként előtérbe helyezem.  

Könyvajánló - Lee Child: 1. Elvarázsolt dollárok

Olyan régen terveztem már, hogy újra olvasom a Reacher könyvsorozatot, és most megpróbálom sorrendbe rakni, hogy mik, hogy jönnek egymás után. Sok könyvet már elolvastam, azokat be is linkelem már, csak szeretem a sorrendet is követni. Nagy rajongója vagy Lee Childnek, és úgy gondoltam, itt az ideje kicsit rendszerezni a könyveit

 

Elvarázsolt dollárok [1. Jack Reacher könyv, Lee Child]

  

Margrave egy jelentéktelen kisváros Georgia államban. Jack Reacher hirtelen ötlettől vezérelve száll le az Atlantába tartó távolsági autóbuszról, és húsz kilométert gyalogol az esőben, hogy eljusson oda. Azt akarja kideríteni, vajon tényleg itt ölték-e meg a legendás bluesgitárost, Blind Blake-et.

Margrave-ben azonban gyilkosság történik - harminc éve most először. És Reacher az egyetlen idegen a városban. Ahogy a hullák száma egyre gyarapodik, csak egyvalami igazán biztos: rossz embert választottak az áldozati bárány szerepére.

Az Elvarázsolt dollárokban először tűnik fel a hatalmas népszerűségnek örvendő sorozat főhőse, Jack Reacher, az egykori katonai rendőr, aki magányosan járja Amerikát, miután leszerelt a hadseregtől. Ebben a kötetben első ízben bizonyítja, hogy bármilyen kihívással is találja szemben magát, sosem hátrál meg, és egyetlen dolog érdekli csupán: az igazság. 

Sorozat is készült belőle, aminek a főszereplője Alan Ritchon. Itt már írtam róla.  És ITT néztem meg. 

Idézetek: 

• A hűvös épületben mindenki egy magas, vén, ősz hajú fickó körül sertepertélt. Régimódi öltönyt viselt, zsinórnyakkendőjét ezüstcsat fogta össze. Lerítt róla, hogy egy igazi seggfej. Valamiféle politikus.
• Szeretem az inkognitót. Úgy érzem, ezzel túljárok a hatalom eszén. Márpedig a hatalom pillanatnyilag nagyon a begyemben van.
• Azt mondják, jócskán kell vonaton utaznia az embernek ahhoz, hogy igazán át tudja élni a csavargó-blues számokat. Hát egy fenét! Hogy az ember átérezhesse ezeket a bluseokat, ahhoz az kell, hogy be legyen zárva. Egy fogdába. Vagy hadseregbe. Vagy bárhová, ahol rázárul a csapda, ahonnan nincs menekvés.
• Végül visszamentem a csöndes dolgozószobába, leültem az olvasólámpa fénykörébe, és gondolkoztam, és olvastam... Nem álmosítottak el az olvasmányaim. Ellenkezőleg. Teljesen kiment az álom a szememből. Most ébredtem fel igazán. Meg voltam döbbenve, és csupa izgalom voltam.
• Soha nem hittem a szerencsében. Nem is volt rá soha okom. Így aztán nem is számítottam rá soha.
• Hubble úgy fetrengett az amerikai álomban, mint malac a dagonyában.

– Magával mi a helyzet? Mesélje el, Reacher, hogy maga kicsoda.
— Egy senki vagyok — vontam meg a vállam. — Csak egy fickó, aki áthalad a városon. Hétfőre már itt sem leszek.
— Nincs olyan, hogy senki. Mindenkinek van története. Mondja el a magáét.

• Az a jó a puskában, hogy könnyebb vele célozni. A puska széles kúp alakban szórja szét a sörétet. Ha egy Mag-10-essel az ember csak úgy nagyjából helyes irányba céloz, biztosan talál.

• Sikerült leküzdenie az akadályt. Erőt vett a szorongásán, és elkezdte elengedni magát. Feljutott arra a fennsíkra, amelyen az ember egyszerűen csak teszi, amit kell. Jól ismertem ezt a fennsíkot. Ott töltöttem az életemet.

 *********************

Nagyon szeretem az ilyenfajta akció-krimiket, főleg, ha valami jól meg van írva. Izgalmas. Mindenkinek ajánlom!  

Lynley

Nem titkoltam sorozatfüggő vagyok. Mármint amikor vasalok, meg főzök, akkor mindig sorozatokat nézek, mert emellett lehet. Most is találtam egy másikat, amit vasárnap meg is néztem. A vasárnap a vasalós napom, olyankor annyi ruha gyűlik össze, hogy szinte másra nincs is időm. 

Keresgélés közben akadtam rá erre az angol sorozatra. Nagyon bírom az angol nyomozós sorozatokat, ahol nincs lövöldözés, túl sok akció, de 1,5 óra csupa izgalmas és érdekes  

 

 

Tartalom:

Thomas Lynley főfelügyelő és Barbara Havers nyomozó furcsa párost alkotnak. Szögesen eltérő hátterük ellenére bonyolult ügyeket oldanak meg _ és lassan megértik egymást is.

 

Remélem, hogy lesz 2. évad.  

Sorozatajánló: Renitens nyomoz

 

A Sorozatbarát oldalt használom sorozatnézésre. De van a Jobbmintatv oldal is, itt hamarabb megtalálható minden, mert az előbbihez regisztrálni kell, meghívó meg ilyesmi. Ezt most az utóbbinál linkeltem be, mert ott is nézhető. Csak nem mindig van meg itt minden évad egy adott sorozathoz. De azért jó.

 

Mostanában olyan sorozatokra kattantam rá, amelyek 1-2 évadosak, nem igazán jut időm többre egyszerre. Volt már olyan, hogy nekiálltam, és hetek teltek el, mire folytatni tudtam. Pont ezért nézek egyébként sorozatokat, és nem filmet. Ez utóbbira nincs időm.

 

Valahol hallottam erről a sorozatról, aztán főzés közben megnéztem a Renitens nyomoz című francia sorozatot. Szerintem nagyon aranyos volt. Kár, hogy csak 1 évadot ért meg. A magyar, már a 3. évadnál tart, de nem tudom, hogy azt szeretném-e látni. Azokat nem annyira szeretem.

 

Mindenesetre a francia sorozat nagyon aranyos volt, bár mindig tudtam, rájöttem, hogy ki a gyilkos. Szórakoztató volt. Sok éve ajánlottam EZT, egy másik sorozatot, kicsit arra hasonlított nekem.  Ez viccesebb volt. Én mindenesetre jót szórakoztam. 

 

Tartalom:

Morgane, a 160-as IQ-val rendelkező szingli családanya éjjeli takarítónőből előlép tanácsadóvá, amikor két söprés között könnyűszerrel megold egy rejtélyt a rendőrségen. A nagyszájú, de különleges képességekkel rendelkező Morgane azzal a feltétellel vállalja a rosszkedvű nyomozókkal közös munkát, hogy közben kutathat a gyermekei apja után, aki rejtélyes körülmények között nyomtalanul felszívódott.  

Oxfordi gyilkosságok

Szeretem az angol krimi sorozatokat. Klasszikus. Lassabb. Igazibb.

Ez a sorozat is a kedvencem volt.

 
 😉 Tudtad, hogy ...

🔒 Shaun Evans a magánéletét hét lakat alatt őrzi, de ez a szaftos részlet azért kiderült róla. A színész saját bevallása szerint: „Csak végzem a munkám, aztán hazamegyek, és élem tovább az életemet.” Nincs jelen a közösségi médiában, a hírnév egyáltalán nem érdekli. Talán pont ez teszi olyan szimpatikussá! Annyit azért lehet tudni róla, hogy fotózik 📸, szereti a természetet 🌳, fut 🏃 és olvas is 📚 – sőt, egyenesen ez a hobbija. És ha még többet szeretnél megtudni róla, kattints korábbi cikkünkre a kommentek között! ⤵

🕵️‍♂️ Az Oxfordi gyilkosságok – aminek ő a főszereplője – az 1960-as években játszódik, és a fiatal Morse nyomozó korai éveit követi nyomon. A sorozat nemcsak izgalmas krimi, hanem a kor társadalmi kérdéseibe is elmélyül, nem is beszélve a főszereplők magánéletéről.

Az infót a Facebookon találtam. 

Szeretettel ajánlom! 

Sorozatajánló - Halál a Paradicsomban

 Nem olyan régen fedeztem fel ezt a cuki, aranyos sorozatot. Valaki felhívta rá a figyelmemet, mert tudja, hogy én szeretem az ilyen típusú, nyomozós sorozatokat. (mint ez, meg ez, meg még néhány, amiről nem írtam (BOCSI)...)Nincsenek benne nagy üldözések (ezeket nagyon szeretem), viszont van benne logika, gondolkodás, és megoldások. Nekem nagyon tetszett. 

 

Ben Miller fantasztikus volt benne, sajnálom, hogy csak 2 évadot vállalt (a harmadikban megölték a karakterét). Olvastam, hogy pont gyermek született, és nem tudta vállalni a forgatással járó távollétet. Szerintem jól döntött. De kár, hogy megölték. (Majd folytatom az őt felváltó másik színészt, és részeket, azokat még nézem.😊) És Danny John-Jules (őt nem ismertem) Dwayne szerepében szerintem sziporkázó. Nagyon vicces. 

A sorozat egy meseszép karib-tengeri szigeten, Saint Marie-n játszódik. Ide érkezik meg Richard Poole angol rendőrfelügyelő, aki egy rejtélyes gyilkosság ügyében nyomoz. A kissé merev brit rendőr meglehetősen nehezen alkalmazkodik a helyi szokásokhoz, a lazasághoz és a temperamentumos kollégákhoz, de ez mind semmi ahhoz képest, amit a legjobban gyűlöl: a napsütés, a pálmák és a tenger. 

 

Richard Osman: A csütörtöki Nyomozó-klub

 Már egy ideje a polcomon volt a könyv, meg a folytatásai is, de nem volt rá időm. Egy halom könyvvel vagyok így, de júniusban aztán megragadtam, levettem a polcról, és elolvastam.És nagyon jól szórakoztam. 

Nagyon kis könnyed, kellemes történet, ami a maga módján komótosan csordogál.
A szereplők imádnivaló nyugdíjasok. Egy kis faluban élnek, ami nekik lett kialakítva. Igencsak zajlik az élet, sosem unatkoznak. Jó volt megismerkedni velük, teljesen levettek a lábamról. A történetvezetés mint mondtam elég lassú, de ebbe a közegbe ez illik bele, egyáltalán nem zavart. A végkifejlet is szép lassan bontakozik ki. Ért egy kis meglepetés, nem gondoltam, hogy ennyire összetett lesz a krimi szál a végén.
Apropó krimi vonal.. Nem ez a könyv legfőbb erőssége szerintem. Aki egy izgalmas, véres krimire vágyik, annak nem igazán ajánlom. Sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett a szerző a karakterek életére, történetére, mindennapjaira. (Ettől függetlenül a krimi vonal sem rossz) 

MÁR A FOLYTATÁST OLVASOM. Szerintem jobb, mint ez, pedig ez is nagyon jó volt. :)

 

Történet:

Egy békés nyugdíjasotthonban négy valószínűtlen barát minden csütörtökön összeül, hogy megoldatlan gyilkosságokról beszélgessenek.

Amikor kegyetlen gyilkosság történik a saját otthonukban, a csütörtöki nyomozóklub hirtelen egy aktív nyomozás középpontjában találja magát.

S bár Elizabeth, Joyce, Ibrahim és Ron már a nyolcvanhoz közelítenek, van még pár trükk a tarsolyukban, amire senki sem számít.

Vajon képes ez a furcsa, de végtelenül imádnivaló csapat elkapni a gyilkost, mielőtt túl késő lenne?

Richard Osman első regénye a megjelenését követően azonnal elnyerte az olvasók és kritikusok tetszését, ráadásul sorra döntötte meg az angol könyvpiac rekordjait. A csütörtöki nyomozóklub több mint 1 millió példányos eladásával 2020 legnagyobb debütálása lett, hosszan vezette a sikerlistákat, a filmjogokat pedig Steven Spielberg vette meg.

 

Idézetek: 

* Azt mindig tudja az ember, ha valami az első alkalom. Azt viszont csak ritkán, ha az utolsó.

* Akinek nincs humorérzéke, soha nem bocsát meg annak, akinek van.

* Egy bizonyos kor után az ember nagyjából azt tehet, amit csak akar. Senki se szól rá, kivéve az orvosait és a gyerekeit.

* – Én örülnék egy betörőnek. Soha senki nem jön hozzám látogatóba.

* Muszáj megbecsülni a jó dolgokat az életben. A szívünkbe kell zárnunk őket.

* Egyébként is köztudott, hogy a házi készítésű sütikben nincs kalória.

* Az ember sok mindenről tudomást szerez, ha egy életen át hallgatózik.

* Néha muszáj kisírnunk magunkat, különben a végén szünet nélkül sírni fogunk.

* Süt a nap, kék az ég, gyilkosság van a levegőben. 

Janice Hallett: A Színjáték

 

Ezt a könyvet ajándékba kaptam az egyik kolléganőmtől. Mert tudja, hogy szeretem a krimiket. És bár nem ez jött a sorban, de előre vettem. 

Janice Hallett nem könnyíti meg a mindannyiunkban rejtőző Sherlock dolgát. A színjáték című regény nagyon sok szempontból újdonság. A legnagyobb vonzereje számomra az, hogy visszahozza a békebeli krimik agymunkára apelláló stílusát. Másrészt, ez egy modern levélregény. A történet e-mailek és üzenetváltások végtelen sorozata.

Érdekes felépítésű regény, csak üzenetekből, e-mailekből meg jegyzőkönyvekből áll az egész, mégis letehetetlenül szórakoztató. Bár én a közepén rájöttem a legnagyobb csavarra, ettől függetlenül nem tudtam teljesen összerakni a sztorit, és még a vége is hozott meglepetéseket.

Itt-ott elvesztettem a fonalat, nem mindig voltam képbe, hogy kiről van szó benne, de alapvetően nem volt rossz. Tényleg nem tudhatja az ember, hogy kinek mi jár a fejében, ki milyen élethelyzetben van, és kinek mi van a lelkében.

Érdekes volt.

Történet:

Egy gyilkosság. Tizenöt gyanúsított. Ki tudod bogozni, mi történt?

SUNDAY TIMES: AZ ÉV KRIMIJE
Lower Lockwoodban, ebben az álmos angliai városkában az amatőr színjátszó csoport nagyban próbál. A rendező, Martin Hayward, és a darab főszereplője, Helen – civilben férj és feleség – borzasztó hírt kapnak: unokájuknál ritka fajtájú rákbetegséget diagnosztizálnak, amelynek gyógyítása irdatlan költségekkel jár. A társulat tagjai ezért gyűjtést szerveznek.
Azonban nincs mindenki meggyőződve arról, hogy ez a kezelés hatékony, mint ahogy arról sem, hogy a gyűjtés valóban nemes céllal zajlik. A közösségben nő a feszültség, amely a ruhapróbán tetőzik. Másnap találnak egy holttestet, és valakit letartóztatnak. A tárgyalást megelőzően két fiatal ügyvéd tekinti át az anyagot – e-maileket, üzeneteket, leveleket – és egyre erősödik a gyanú, hogy a gyilkos itt van köztük. A bizonyíték az iratokban található – várja, hogy valaki rábukkanjon.

Idézetek:

* Az embernek fogalma sincs, min mennek keresztül mások.

* […] van, amit ha az ember egyszer megtud, már nem verhet ki a fejéből.

 

* Akkora kegyetlenség, hogy valaki épp csak betekintést nyer az életbe, amit nem élhet végig.

* Jobb dolog reménykedve utazni, mint megérkezni.

* Számára elképzelhetetlen, hogy a rosszabb napok miatt a jobb pillanatokat se élvezze ki igazán, és ebből mindnyájan példát meríthetünk.

* De az emberi természet már csak olyan, hogy próbál még a legrettenetesebb katasztrófában is morzsányi pozitívumot találni.

* Vizuális világban élünk, a képek sokkal hamarabb célt érnek, mint a szavak.

Sorozatajánló: Take Two - Páratlan páros

Egyrészt rajongok Eddie Cibrian arcának a gödröcskéiért, másrészt utálom, ha valamit úgy fejeznek be, hogy nincs vége. 

Cuki, könnyed, vicces nyomozós sorozatnak indult, én kedvelem az ilyesmit, amikor vasalok, vagy mint pl. most, amikor szkennelek megállás nélkül. Még az sem zavart, ha egy-egy rész ismerősnek tűnt, mármint kicsit olyan érzésem volt, mintha a Mentalistát és a Casltet összekeverték volna, de akkor is... Tudjátok, a gödröcskék miatt...

 Persze, értem én, hogy nem hozta az elvárt szintet, de utálom, amikor valami befejezetlen. Volt még egy másik sorozat, ami szintén ilyen volt, de most nem jut a címe az eszembe... Biztos majd később.

Mindegy... Még ha nem is volt túl jó, hanem igazán sablonos és kiszámítható, akkor is jó lett volna, ha van valami befejezése... 

A könnyed nyomozós sorozat egy korábban sikeres krimisorozat főszereplőjéről szól, aki az elvonóról kikerülve egy kemény magánnyomozó mellé szegődik, hogy visszatéréséhez szerezzen ismeretanyagot. És ebben a szerepben kifejezetten hasznosnak bizonyult színészi és 200 résznyi nyomozói tapasztalatának köszönhetően.  

Könyvajánló - Balhüvelykem bizsereg

 Újabb Christie. :)

Már említettem, hogy a Beresford-csapatot kedvelem. Sajnálom, hogy nem írt sok könyvet, amiben ők nyomoznak. De itt a nyomozópáros ismét remekelt. Tuppence-ért nagyon aggódtam, de köztudott, hogy hőseink minden helyzetben feltatálják magukat. A házaspár párbeszédei elég furák:  egymást idiótának vagy öreglánynak titulálva… Ez számomra még akkor is furcsa, még akkor is, ha épp „szeretettel” szóltak egymáshoz az idősődő hőseink. A humort sokkal inkább Albert, az inas szavaiban és tetteiben véltem felfedezni.

Történet:

Tommy nagynénje, Ada néni nem sokkal Tommy és Tuppence látogatása után meghal az idősek otthonában. Hagyatéka között van egy festmény is, amely egy rejtélyes vidéki házat ábrázol.
Tuppence-nek ismerős ez a ház, de nem tudja, honnan – talán a vonat ablakából látta? –, és míg a férje néhány napra elutazik az államvédelmi szövetség éves megbeszélésére, ő elhatározza, hogy megkeresi a különös házat. Az ártatlannak induló nyomozás váratlan fordulatot vesz, melynek szenvedő alanya Tuppence. Időközben Tommy is visszatér, és a felesége nyomába ered, hogy együtt fejtsék meg, ki mozgatja az idősek otthonában történt különös események szálait, melyek egyelőre megmagyarázhatatlan kapcsolatban állnak a festményen megörökített házzal.

Láttam nem olyan régen filmen is, és ott nagyon zavart, hogy a történetbe belekeverték Miss Marplet, aminek semmi köze nem volt a történethez. Éppen úgy, ahogy Az alibiben sincs. Az ilyet nem szeretem annyira. 

 Idézetek:

* Tommy nem vitatkozott. Tuppence egyszer szigorúan megparancsolta: „Ha bárki, aki hatvanöt fölött jár, szemrehányást tesz, sose vitatkozz. Ne bizonygasd, hogy neked van igazad. Azon nyomban kérj bocsánatot, ismerd be, hogy a te hibád volt, és ígérd meg, hogy többet nem fordul majd elő.”

*Annyi a könyv a könyvtáramban, hogy kénytelen vagyok két sorban tárolni őket.

* Ha valaki meglehetősen utálatos, amikor húszéves, és éppolyan utálatos, amikor negyven, és hatvanévesen még utálatosabb, nyolcvanéves korára pedig már maga az ördög… nos, akkor igazan nem értem, miért kellene különösebb sajnálatot érezni iránta, csak azért, mert öreg.

*– Sajnálom, hogy megint odaégettem a csirkét. Csak azért raktam be a sütőbe, hogy melegen tartsam, de aztán teljesen kiment a fejemből.
– Csirkékről egy szót se többet – mondta Tommy. – Mindig is ostoba madárnak tartottam őket. Folyton autók elé szaladnak, meg állandóan kotkodácsolnak. Holnap add meg neki a végtisztességet, és földeld el a holttestet.

*– Az ég szerelmére, igazán megtanulhatnál vigyázni anyára – mondta Deborah szigorúan.

– Anyádra lehetetlen vigyázni – mondta Tommy.

 

* – Csak elgondolkodtam kissé.

– Ez minden baj forrása.

*Nos, az én koromban – mondta Tuppence –, az én rendezett, tiszteletreméltó és enyhén unalmas megjelenésemmel igazán hízelgő az a gondolat, hogy végzetes szexuális kisugárzással rendelkező, züllött nőnek hittek.

*-Gondolom szívesen inna valamit? Talán teát vagy kávét? Hadd csengessek a személyzetnek.Nagyon szolgálatkészek itt.
– Köszönöm nem kérek- mondta Tuppence. – Igazán nem.
– Vagy talán egy pohár tejet óhajt? Ma nincs megmérgezve.

Könyvajánló - Richard Osman: A csütörtöki nyomozó-klub

 Már egy ideje a könyvespolcomon figyelt a könyv, aztán nem olyan régen úgy döntöttem, hogy leveszem, és elolvasom. Az is motivált, hogy láttam, hogy készítenek belőle filmet vagy sorozatot, nem is tudom, és Helen Mirren, Ben Kingsley és Pierce Brosnan neve nekem izgalmasnak tűnt. 

Nagyon kis könnyed, kellemes történet, ami a maga módján komótosan csordogál.
A szereplők imádnivaló nyugdíjasok. Egy kis faluban élnek, ami nekik lett kialakítva. Igencsak zajlik az élet, sosem unatkoznak. Jó volt megismerkedni velük, teljesen levettek a lábamról. A történetvezetés mint mondtam elég lassú, de ebbe a közegbe ez illik bele, egyáltalán nem zavart. A végkifejlet is szép lassan bontakozik ki. Ért egy kis meglepetés, nem gondoltam, hogy ennyire összetett lesz a krimi szál a végén.
Apropó krimi vonal.. Nem ez a könyv legfőbb erőssége szerintem. Aki egy izgalmas, véres krimire vágyik, annak nem igazán ajánlom. Sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett a szerző a karakterek életére, történetére, mindennapjaira. (Ettől függetlenül a krimi vonal sem rossz)  

Nem csalódtam. Igen szórakoztató könyv volt, sok humorral. Már neki is fogtam a második résznek. :)

 

Történet:

Egy békés nyugdíjasotthonban négy valószínűtlen barát minden csütörtökön összeül, hogy megoldatlan gyilkosságokról beszélgessenek.

Amikor kegyetlen gyilkosság történik a saját otthonukban, a csütörtöki nyomozóklub hirtelen egy aktív nyomozás középpontjában találja magát.

S bár Elizabeth, Joyce, Ibrahim és Ron már a nyolcvanhoz közelítenek, van még pár trükk a tarsolyukban, amire senki sem számít.

Vajon képes ez a furcsa, de végtelenül imádnivaló csapat elkapni a gyilkost, mielőtt túl késő lenne?

 

 

Richard Osman első regénye a megjelenését követően azonnal elnyerte az olvasók és kritikusok tetszését, ráadásul sorra döntötte meg az angol könyvpiac rekordjait. A csütörtöki nyomozóklub több mint 1 millió példányos eladásával 2020 legnagyobb debütálása lett, hosszan vezette a sikerlistákat, a filmjogokat pedig Steven Spielberg vette meg.

 Idézetek:

* Azt mindig tudja az ember, ha valami az első alkalom. Azt viszont csak ritkán, ha az utolsó.

* Akinek nincs humorérzéke, soha nem bocsát meg annak, akinek van.

* Egy bizonyos kor után az ember nagyjából azt tehet, amit csak akar. Senki se szól rá, kivéve az orvosait és a gyerekeit.

* – Én örülnék egy betörőnek. Soha senki nem jön hozzám látogatóba.

* Muszáj megbecsülni a jó dolgokat az életben. A szívünkbe kell zárnunk őket.

* – Hályogom van. Akkor is beengedném magát, ha a könyvtári kölcsönzőjegyét mutatná fel.

* Egyébként is köztudott, hogy a házi készítésű sütikben nincs kalória.

* Az ember sok mindenről tudomást szerez, ha egy életen át hallgatózik.

* Néha muszáj kisírnunk magunkat, különben a végén szünet nélkül sírni fogunk.

* Süt a nap, kék az ég, gyilkosság van a levegőben.

*… Ron és Ibrahim úgy döntöttek, akkor hát kettesben fogják kitárgyalni a gyanúsítottakat.
Ron ragaszkodik hozzá, hogy mindenkit pontozzanak 1-től 10-ig, és minél több whiskyt iszik, annál magasabbra kúsznak a pontszámai. Maurennek, aki a Larkinban lakik, épp most osztott ki egy hetest, nagyrészt amiatt, mert egyszer vacsoránál betolakodott Ron elé a sorba, ami egyértelmű bizonyíték.

 NAGYON VICCES, MINDENKINEK AJÁNLOM! 

Agatha Christie: Szunnyadó gyilkosság

Újra itt vagyok! Mármint ami a Christie-könyveket illeti. (Mostanában más könyveket olvastam, majd szintén beszámolok róla.)

Erre a könyvre alapvetően már nem emlékeztem, de aztán ahogy ment a történet, igen. És rájöttem, hogy ez egy nagyon jó kis Agatha könyv volt. Érdekes, izgalmas, szerethető karakterekkel és csavaros történettel, mely egy múltbéli gyilkosság felderítése köré épül. 

Tetszett, hogy Miss Marple ebben a könyvben szinte a legelejétől fogva jelen van, és örültem, amikor felismertem korábbi Miss Marple történetekre való utalást is.
A történet tulajdonképpen több emberrel való beszélgetés, levelezés láncolata, mely során mindenki egyszerre tűnik gyanúsnak és ártatlannak is. A gyilkos személyének felfedésében szokás szerint Miss Marple nagy szerepet kap.

Történet:

E könyv Agatha Christie utolsó Miss Marple regénye. A kedves, idős, kotnyeles hölgy búcsúzóul is kitesz magáért: nem mindennapi pszichológiai érzékkel derít fényt egy olyan bűntényre, amelynek létéről nincs is tudomása senkinek.
Gwenda Reed esküvője után házat keres, ahol férjével nyugodt boldogságban élhetne. És megtalálja azt a villát, amelyről álmodott. Azt a házat, amelyet keresett…
De az öröm, ami a költözködéssel és berendezkedéssel jár, hamar szertefoszlik. Gwendát nyugtalan, furcsa rémképek gyötrik, de nem talál rájuk magyarázatot.
A hihetetlen és véletlen események egybeesése Miss Marple figyelmét is felkelti, s kitartó szívóssággal addig nyomoz, amíg fény nem derül a dél-angol udvarház rejtélyeire.
Az olvasót mindvégig izgalomban tartó cselekmény feszültségét Agatha Christie páratlan hangulatot, atmoszférát teremtő előadása csak tovább fokozza.

Idézetek: 

* Ez valóban nagyon veszélyes… hinni az embereknek. Én már évek óta nem hiszek.

* Nincsen gyilkosság hulla nélkül

* Végső soron mégiscsak azt reméljük, hogy az emberek jók, nem?

* – Hö – válaszolt Mr. Kimble diplomatikusan.

* Az ember mindig reménykedik az emberi természetet illetően.

* Mondja, hölgyem, nem fordulhatna elő, hogy ön egyetlenegyszer nem üti bele az orrát egy gyilkosságba?

* A csontvázakat okosabb szekrényben tartani.

* Nem okos dolog siettetni a dolgokat.

* Nos, én természetemnél fogva is meglehetősen gyanakvó vagyok, de ami egy gyilkosságot illet, itt az egyik fő szabály az, hogy semmit, amit mondanak, nem hiszek el, amíg nem ellenőriztem a dolgot.

Agatha Christie: Gyilkosság meghirdetve

Mindennel lassabban haladok. Az olvasással is. Mondjuk ezt a könyvét már régebben befejeztem, csak elfelejtettem feltenni. :)

Emlékeztem rá, tudtam ki a gyilkos, meg mi miért történik, de jó volt újra olvasni. Vonzott a vidéki hangulat, ezért választottam pont ezt a kötetet újraolvasásra, és nem is bántam meg, igazi, hamisítatlan csavaros Agatha Christie, tele izgalommal, rejtvénnyel, felejthetetlen szereplőkkel és csipkelődő humorral. Láttam filmen is, (és bár a régi feldolgozások jók, jobban szeretem a könyv hangulatát).  Tökéletes szórakozás volt minden szempontból, az ilyenekért imádom én Agatha Christie-t.

Tartalom: 

Ki akarna előre reklámozni egy gyilkosságot?

 Meglepő módon mégis ez a hirdetés jelenik meg a Gazette napilapban: „Ezúton tudatjuk, hogy október 29-én, pénteken du. fél hétkor a Little Paddocksban gyilkosság lesz elkövetve. Minden külön értesítés helyett.” Ez meglepi a városka lakóit, de feltételezik, hogy valamiféle tréfáról van szó. Éppen ezért sokan felbukkannak a megadott partin, egy rejtélyes gyilkosos mulatságra számítva. De a legnagyobb megdöbbenésre, amikor kialszanak a fények, tényleg elkövetnek egy gyilkosságot. Az áldozatot senki sem ismeri, és a helyi rendőrség tanácstalan. Szerencsére Miss Marple éppen a környéken jár…

 Idézetek:

* A boldogság vagy a boldogtalanság oka mibennünk van.

* Az olyan emberek, akik neheztelnek a világra, mindig nagyon veszélyesek. Úgy gondolják, hogy az élet adósuk maradt valamivel.

* Ezúton tudatjuk, hogy október 29-én, pénteken du. fél hétkor a Little Paddocksban gyilkosság lesz elkövetve. Minden külön értesítés helyett.

* Sok minden sikerülhet, ha az embernek van hozzá mersze…

* Városban senki sem ismerheti a szomszédját. Most már falun se ismeri, csak talán azt hiszi…

* – Az intelligencia még nem minden – csóválta fejét Miss Marple.

* Én is szeretem az életet… nemcsak akkor, ha jól vagyok és vidám vagyok és szórakozom. Én mindig örülök, hogy élek… mindig, amikor például felébredek, és érzem, hogy megvagyok… hogy dobog a szívem.

A stílus maga az ember - Filmben is

 Itt már egyszer írtam róla. Azóta eltelt 6 év, és újra megnéztem, mert eszembe jutott. Még az sem zavart, hogy közben félbehagytam más sorozatokat, mert valami könnyedet, de vicceset szerettem volna, és ráadásul olyat, amiben van stílusérzék. Ebben pedig van.

Ez a fickó nemcsak jóképű (továbbra sem zavar, hogy meleg, csak sajnálom, hogy az), hanem jól állt neki ez a szerep.

Neal Caffrey (Matt Bomer) szélhámos, aki lebukása után kénytelen együttműködni az FBI-jal, és csőbe húzni más gazembereket. A nagy svindli átverős heist-sorozat a javából, és ugyan nem váltja meg a világot, de a zsáner rajongóinak kiváló szórakozás.
Caffrey öltönyös-díszzsebkendős-nyakkendőtűs (olykor fedora-kalappal és mellénnyel megtámogatott) szettjeit minden divatmagazin alaposan kivesézte a 2010-es évek elején, és most is megállják a helyüket.

De ebben a sorozatban mindenki mindig elegáns volt:

 De leginkább vicces volt, én azért szerettem, és most is jót szórakoztunk. Még Férj is becsatlakozott, ami ritkán van, mert ő nem szokott sorozatokat nézni.

 

Agatha Christie: A Bertam szálló

 Már régen, tényleg nagyon régen olvastam, és emlékeztem, hogy noha szinte minden benne van, amit szeretek, de nem annyira szerettem Christie-nek ezt a könyvét, noha szerintem nagyszerűen van megírva. De valahogy mégis... Nem tudom...

Tartalom:

Van ​egy nagyszerű hely Londonban. Bertram Szállónak hívják. Mintha csak száz évet visszaforgott volna az idő. Csupa olyan ember, akikkel máshol nem lehet találkozni Csodálatos öreg hercegnők. És valamennyi régi angol étel szerepel az étlapon, és remek régi angol bifsztek, pudingjuk van! Olyat még nem kóstoltál! És hatalmas hátszínszeletek, és micsoda ürüborda, és békebeli angol tea, és tüneményes angol reggelik! És meleg is van. Hatalmas kandallók…
Történhet vajon ilyen hamisítatlan, békebeli környezetben – bűntény?
Történhet?
Ön kitalálta!
A hamisítatlan békebeli környezet (ami külön¬ben nem is olyan egészen hamisítatlan) – sötét üzelmeket takar „Igyekszünk vendégeink minden óhaját teljesíteni” – mondja a tökéletes szálloda tökéletes üzletvezetője. Ám némely vendégnek különös óhajai vannak… És a bájos, törékeny, vidéki öregkisasszony, Miss Marple, eltűnődik… És amikor már ő is, az olvasó is úgy érzi minden rejtély megoldódott – a szerző még az utolsó lapra is tartogat egy kis meglepetést!

 Idézetek:

* Megtanultam (amit egyébként, azt hiszem eddig is tudtam), hogy az ember sose mehet vissza, és nem is szabad soha megpróbálni, és hogy az élet lényege az, hogy tovább halad előre. Az életben csak egyirányú közlekedés van, nem igaz?

* Ne beszéljen Sherlock Holmesül.

* Ha valami nagyon egyszerű, sokszor túl szép is ahhoz, hogy igaz legyen.

* A kíváncsiság, vagy ahogy ő maga szerette nevezni, az „érdeklődés” más emberek dolgai iránt kétségkívül Miss Marple jellemző tulajdonsági közé tartozott.

* Az embernek bele kell törődnie a változásokba.

* Sajnálatos módon meg kell jegyeznünk, hogy Miss Marple nem használta ki a kulturális élet kínálta tág lehetőségeket.

Agatha Christie: A láthatatlan kéz

Még mindig tart a Christie-maraton. Rendületlenül. Viszonylag gyorsan haladok, mert sok könyvre emlékszem, de sokra nem, vagy alig, esetleg rosszul. Amit kevesebbszer olvastam el, arra nem annyira. Mint például ez a könyv. Abszolút nem emlékeztem erre a regényre. Vagyis arra igen (ahogy haladt a történet), hogy van benne levél, meg szerelem, meg mindenféle Christies dolog, de eltévesztettem, hogy ki a gyilkos. Tényleg nagyon régen olvastam. 

Ez is egy remek Agatha Christie krimi, bár Miss Marple kicsit későn kerül a képbe, de ez egyáltalán nem volt zavaró.  A szokásos kisvárosi hangulat, (amit annyira szeretek tőle, nála), szerethető karakterek, csavaros krimi szál, és a megszokottnál kicsit több romantika.

 

A csendes, vidéki kisvárosba érkező testvérpár egyetért abban, hogy egy olyan helyen, mint Lymstock, semmi rossz nem történhet. Egyikük sem sejti, hogy hamarosan különös, gonosz levelet kapnak… „Emlékszem, hogy a reggelinél érkezett. Megfordítottam. Ez olyan felesleges mozdulat volt, amelyet akkor tesz az ember, amikor az idő lassan telik, s minden eseményt a legteljesebb mértékig ki kell használnia. Láttam, hogy helyi levél, gépelt címzéssel… Belül újságokból kivágott, nyomtatott betűk és szavak voltak egy papírlapra ragasztva. Egy-két percig csak bámultam a szavakat anélkül, hogy felfogtam volna értelmüket. Majd a lélegzetem is elállt!…” A névtelen levelek először csak rémületet okoznak. De aztán csendesen lesújt a HALÁL. A kérdés csak az: KI LESZ A KÖVETKEZŐ ÁLDOZAT?

IDÉZET:

Amikor végre levették rólam a gipszet, és az orvosok abbahagyták kedvük szerinti irányítgatásomat, és a nővérek kedvesen rávettek, hogy óvatosan ugyan, de használjam a végtagjaimat, és már éppen megelégeltem, hogy mindig gügyögve beszélnek velem, akkor Marcus Kent azt ajánlotta, hogy költözzem vidékre.(első mondat)

„Nincsen füst tűz nélkül.”

Nem vagyok teljesen ostoba. Ezt csak az emberek hiszik. Nem tudják, hogy belül én pontosan tudom, milyenek ők...

A dolgok sohasem akkor történnek, amikor várunk rájuk.

A látszólag legvalószínűtlenebb emberek teszik a legrendkívülibb dolgokat. 

Könyvajánló - Agatha Christie: Hétvégi gyilkosság

Erre a könyvre teljesen emlékeztem. Nem ez a kedvenc könyvem tőle, ráadásul Poirot későn is jelenik meg a könyvben. Noha úgy tudom, hogy ebben a regényében nem is akarta szerepeltetni Poirot.

 A kedvenc Agatha Christie történeteim általában vidéken, egy kis városban vagy egy eldugott kastélyban játszódnak, tele idilli jelenetekkel: séta a kastély kertjében, teázás a rokonokkal, barátokkal, teniszezés, kávézás vacsora után a nappaliban/könyvtárban. Valószínűleg ezért is szeretem kicsivel jobban Miss Marple-t, hiszen ő legtöbbször ilyen helyzetekbe kerül.
A Hétvégi gyilkosság helyszínéért is odáig vagyok, nagyon hangulatosnak találom az Angkatell-házat. Szeretem azt is, amikor az írónő krimijeiben fontos szerepet kap a szerelem.

 John Christow kutatóorvos egy kimerítő hét után Gerdával, a kissé nehéz felfogású feleségével végre Angkatellék vidéki birtokán tölti a hétvégét, ahová az Angkatell család többi tagja is hivatalos. Gerda gyűlöl Szilfaberekben lenni, mert nemcsak Lady Angkatell személyisége nyomasztja, de kisebbrendűségi érzése van a rokonsággal szemben is – imádott férje kedvéért azonban még erre is hajlandó. Mielőtt elindulnak, Christow-ék lánya, Zena kártyából jósolt az apjának: a kirakott lapok közül a Johnt megszemélyesítő kártyát a pikk ász, a halál szimbóluma takarja.
Angkatellék a vasárnapi ebédhez készülődnek, melynek meghívottja Hercule Poirot, a neves detektív is, aki történetesen a szomszédos hétvégi ház tulajdonosa. Mikor betoppan a kertbe, az úszómedence mellett egy roppant ízléstelen kép: egy mesterkélten beállított gyilkossági jelenet tárul a szeme elé. A kép azonban valódi, ahogy a hulla is…

 IDÉZETEK

– És te, Edward, hogy s mint vagy, mit csináltál, amióta utoljára találkoztunk?
– Semmit, Henrietta.
– Ez nagyon békésen hangzik.
– Nemigen értettem ahhoz soha, hogy… csináljak valamit.

– Úgy látszik kényszerítettelek, hogy igazat hazudj.

Hercule Poirot számára csak egyvalami volt még az emberi lélek tanulmányozásánál is lenyűgözőbb: az igazság kiderítése.

A felfújtakon és süteményeken mindig meglátszik, ha a szakácsnő lelkiállapotával baj van.

Ki is mondta azt, hogy az élet igazi tragédiája az, ha megkapjuk, amit kívánunk?

Ha meggondolom, monsieur Poirot, ön ott volt a helyszínen, és mindent egybevéve ön messze a leggyanúsabb alak ebben az egész átkozott ügyben!

Az ember nem változik meg.

– Az a helyzet, hogy sikerült valamit kiszednem a konyhalányból.
Grange félbeszakította. Diadalmasan fordult Poirot-hoz.
– Nem megmondtam? Ahol van konyhalány, ott van remény. Úristen, mi lesz velünk, ha senki sem tart már konyhalányt!

A tudományos elme számára mindennél előbbre való az igazság. Az igazat, ha mégoly keserű is, el lehet fogadni, és az alapját adhatja az életnek.

 

Sorozat - Éjjeli ügynök 2. évad

 Ritkán van ilyen, de mostanában - sajnos - van időm több sorozatot, filmet nézni.

Az 1. évadról már írtam ITT,  és most megnéztem - azaz Férjjel megnéztük - a 2. évadot is. Hát... Nekem az első jobban tetszett, ebben úgy éreztem, túl sok túlzásba esett dolog van.

ITT NÉZHETŐ

Az első évad sokkal jobban leköti a figyelmet, több izgalmas szálat szólaltat meg. A 2. évad is bővelkedik a több szálon futó eseményekben, de gyengébbre sikerült. Kerültek bele képtelenségek is. Mindig tudod, - főleg, ha már sok ilyen típusú filmet-sorozatot néztél -, hogy kinek mikor fog megszólalni a mobilja, máskülönben hol maradna az akció, hogy buknának le a támadók elől elbújt szereplők...?

Ez az évad nem annyira izgalmas, mint az első, de annyira nem volt rossz. Az egyszer nézhető. Míg az első évadot szinte ledaráltam, addig ezzel az évaddal csak lassabban tudtam haladni. Valahogy a történet nem vitt annyira magával. Jó lenne, ha ezeket az összeesküvéseket hagynák, mert már annyi ilyen film készült, hogy nehéz újat mutatni. Sajnos ennek az évadnak a története elég gyenge lábakon áll. Közben rájöttem, hogy igazából a főszereplő, Gabriel Basso miatt tetszik a sorozat. Főleg, hogy itt a tetoválásait is eltüntették. :) Nagyon jól eljátssza az ügynököt, és a verekedéses jelenetei is teljesen hihetőek.

Rose nagyon idegesített, szinte végig. Elege van a menekülésből, de azért azonnal nyomozni kezd és kezébe veszi a dolgokat, nem tud leállni. Lehet, hogy neki is inkább titkosügynöknek kellene állnia. Bár szerelmesek egymásba, ez nem igazán jön át. Ez nem egy romantikus történet. Azért örülök, hogy lesz harmadik évad, és remélem, hogy valami jobbal elő tudnak állni, mert több van benne, mint amit kihoztak belőle.

Sorozatajánló - Gyilkos elmék

 Gyilkos elmék

Sok-sok évvel ezelőtt beterveztem már, hogy megnézem, de aztán valahogy elfelejtettem, vagy elmaradt. Bekerült a "majd egyszer" zsákba. Aztán lassan haladtam vele. Valaki azt mondta nekem, hogy "Neked nem ajánlom, túl véres, meg pszichopata." - A lelkem miatt, de én inkább a valóságot nem szeretem. Az ilyen filmektől, sorozatoktól nem félek, nem leszek ideges, nem lesznek rémálmaim. Van, amiről tudom, hogy túlzás, van, ami érdekes volt, és volt, amit megjegyeztem. 

Nem olyan rossz sorozat, bár én Shemar Mooret nem annyira szerettem a sorozatban, idegesített az egész személyisége, meg jelenléte. Örültem, amikor lecserélték, még ha utána már gyengébb is lett a sorozat. A Rossit játszó Joe Montegna pedig igen színes folt volt a palettán.

Tény, hogy hosszú ideig tartott megnézni, mert nem egyszerre szoktam. Nem vagyok darálós típus, kivéve egy-két sorozatnál, ahol muszáj, de ez nem volt akkora szám, hogy a szabadidőmet elvegye. Vasalás és főzés közben jutott rá időm. Ahogy a legtöbb ilyen típusú sorozatra.  Nem a kedvencem az ilyen FBI-os sorozatok között.

A Criminal Minds egy bűnügyi sorozat, amelyben leginkább a bűnöző szemszögéből és az ő tetteire fókuszál. A profilozók igyekeznek mindent megtenni, hogy a sorozatgyilkost elkapják, megmentsék az ártatlanokat. A nyomozás során figyelnek a tettes életvitelére, jellemére, részletesen próbálják meghatározni az illetőt. Általában mindig a helyszínre utaznak, hogy ott tudják kézre keríteni a gyilkosokat. Az epizódok elején illetve végén híres írók, költők idézeteit hallhatjuk, amely passzol az adott bűnügyhöz.

Ebben a sorozatban is több szereplő búcsúzott, például  Aaron Hotchner „Hotch” (Thomas Gibson), Derek Morgan (Shemar Moore), állandó tag a Spencer Reid-et játszó Matthew Gray Gubler.
A Gyilkos elméket Jeff Davis alkotta meg, 324 epizódon keresztül követhettük a történéseket, és tizenöt évadot élt meg.

Az utolsó évadot képtelen voltam megnézni, annyira rossz volt.