Tegnap kijött az új Reacher sorozat. Szeretitek?
Az összes könyve megvan, vagyis 2 hiányzik, azt hiszem. Itt, Anyukáméknál nincs net, mindig lazulni, strandolni és pihenni jövünk. De én mindig megvárom, amíg egyben megnézhető. ElhoztambLee Child egy könyvét otthonról, és elolvastam. Nem azt, amiből ez a rész készült, de ez is jó.
Ti olvastátok?
Egy ideje, amikor időm van rá, természetesen csak akkor régi sorozatokat is nézek. Emlékszem, hogy amikor Nyíregyházán éltem még, és egyedül voltam otthon, az volt a vasárnapi programom, hogy sorozatokat néztem, amit a tévé adott. Például ezt is. Akkor szerintem jó volt, - egyébként a legtöbb nyomozós sorozat jó volt akkor, még ha gagyinak is hatott - de már nem emlékeztem a végére. Ahogy megnéztem, rájöttem, hogy nem is láttam, nem is tudtam, mi lett a vége.
Mondjuk a vége nem igazán tetszett, lehetett volna más, de így alakult.
Nem egy nagy szám, most, sok évvel később néha kicsit untam, de vasalás és pakolás, meg szortírozás közben lehetett nézni.
Jim Ellison a perui dzsungelben töltött 18 hónap után visszatér hazájába. A volt kommandós Cascade városának rendőrségénél helyezkedik el. Egy nap felkeresi őt Blair Sandburg antropológus, aki magyarázatot ad Jim különleges képességeire, ugyanis azt állítja róla, hogy egy Sentinel. Az ősi törzseknél a sentinelek feladata a közösség védelme volt; Jim feladata Cascade megóvása. A férfi kifinomultabb érzékeléssel rendelkezik, mint az átlagemberek: látása és hallása élesebb, tapintása és szaglása finomabb.
Már régen írtam filmről, sorozatról, pedig túl vagyok már több filmen meg sorozaton is, de én magam sem gondoltam, hogy nincs időm írni. Nem is tudom, hogy van-e még valaki, aki olvas engem...
De most rátaláltam egyre! Valaki, valahol ajánlotta, és gondoltam megnézem. Jól tettem. Kedvenc sorozat! Annyira szórakoztató és vicces. Igen jókat mulattam rajta. A Gyilkos a házban minden sorozata nekem színvonalas, humoros, ám ha kell, drámai és csavaros szórakozást nyújt. Pedig nem igazán kedveltem eddig a főszereplőket, de együtt jól működnek. Várom folytatást. 5 évadot néztem meg, és már most nagyon várom a hatodikat.
Az nagyon tetszik benne, hogy sok ismert ember vállalt benne szerepet, ami igen szórakoztató.
A sorozat főszereplője három idegen, akik odavannak a true crime műfajért. Egyszer csak saját maguk is belekeverednek egy igazi bűncselekménybe, amikor nyomozni kezdenek egyik szomszédjuk titokzatos halála ügyében New York-i otthonukban.
Egy pompás lakóépületben gyilkosság történik és a fő szerepekben
tündöklő trió magára vállalja, hogy megoldja a rejtélyt. Ha ez nem lenne
elég, még egy podcastot is indítanak róla, ami kezdetben nem túl
sikeres, de a széria ettől függetlenül egyre csak megy előre és jobbnál
jobb fordulataival újra és újra
meglep valamivel. Mindeközben folyamatosan tárva fel az épületben
történt gyilkosság indítékait. A történet amúgy remek, minden lakó
gyanúsítottja az őrült ügynek, aki a híresen hírhedt ház lakója. Ebben a
történetben azonban nem pusztán maga a gyilkosság a legfontosabb, hanem
az összes ember, aki közvetlenül vagy közvetve érintett az ügyben.
Szerintem érdemes ránézni!
Titokzatos csomag érkezik Robin Ellacott nevére, és rémülten fedezi fel, hogy egy nő levágott lába van benne.
Főnöke, Cormoran Strike magándetektív már nem lepődik meg ennyire,
bár ő is megdöbben. Négy férfi is van a múltjában, akikről úgy gondolja,
lehettek a feladók – és Strike nagyon jól tudja, hogy mindegyikük
komoly, elmondhatatlan kegyetlenségre képes.
Míg a rendőrség arra a gyanúsítottra koncentrál, akiről Strike egyre
biztosabban érzi, hogy nem ő a tettes, Cormoran és Robin a kezükbe
veszik az ügyet, és elmerülnek a másik három gyanúsított sötét
világában. Ám közben újabb, rettenetes bűntettek következnek, és egyre
fogy az idő, hogy leleplezzék a gyilkost…
A Gonosz pálya pokolian okos bűnügyi regény, teli váratlan fordulatokkal, de egyben egy férfiről és egy nőről is szól, akik személyes és szakmai életükben is válaszúthoz érkeznek. Letehetetlen olvasmány.
Idézet: „Az ember szinte bárhol megtalálhatja a szépet, ha hajlandó meglátni, csak a mindennapi csatározások közepette olyan könnyű elfelejteni ezt a teljesen ingyenes luxust.”
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
Sok a bepótolnivaló könyv megosztása, amit már elolvastam, de nem tettem fel ide, de lassan pótolom majd. Valószínűleg nem sorrendben, de azért igyekszem nyomon követni magamat is. :)
Már többször említettem, hogy mennyire szeretem Agatha Christie azon könyveit, amelyekben nincsen szükség sem Poirot papára, sem a bájos Miss Marple-re, hogy egy igazán lebilincselő regényt alkosson, ami közel 90 évvel később is szinte odaszögezi az olvasót a lapokhoz.
A könyvet egy gyönyörű szemléltető eszközzel fotóztam le. Ray.
A MIÉRT NEM SZÓLNAK EVANSNAK? kétségkívül nem egy klasszikus AC regény, sőt még igazán detektívregénynek sem mondható, bár gyilkosságokból ezúttal sincs hiány.
Amikor először olvastam sok-sok éve, akkor is nagyon szerettem, de most újraolvastam, és rájöttem, hogy bár emlékeztem, hogy mi történik a regényben, még arra is, hogy ki a gyilkos, de egy csomó minden másra nem. Élveztem újraolvasni!
Az 1930-as évekbeli kalandtörténet önjelölt nyomozópárosa az arisztokrata származású Frankie és a kis falusi lelkész negyedik gyermeke, a laza, de jószívű Bobby, akik teljesen véletlenül kerülnek összefüggésbe egy furcsa balesettel. Kíváncsiságuknál már csak a kalandvágyuk nagyobb, ezért detektívregényekből és kémhistóriákból merítve ötleteket veszélyes küldetésbe kezdenek.
Az írónő ezúttal is remek érzékkel bogozza össze a szálakat, szép lassan szinte mindenki kezd gyanússá és potenciális elkövetővé válni.
Miközben főhőseink egyre nagyobb kalamajkákba keverednek, szép sorban minden szereplőről kiderül valami felettébb érdekes és titokzatos dolog. Bár a végére már úgy tűnik, hogy száz százalékig sikerül rájönnünk a megfejtésre, de a krimi királynője a végére most is tartogat egy extra csavart.
Így az újra olvasás után örömmel mondhatom, hogy továbbra is ez az egyik kedvenc regényem az írónőtől. Egyszerre humoros, kalandos és rejtélyes, ami számomra ennyi év után is tökéletes kikapcsolódás volt.
Nekem az első volt meg, de aztán valamiért eltűnt, és most a másodikat sikerült Antikváriumban megszereznem.
A címben szereplő kérdést egy haldokló teszi fel – szikláról zuhant a szakadékba, és Bobby Jones talál rá, a helybéli lelkész negyedik fia. A szerencsétlenül járt férfi meghal; zsebében nem találnak azonosító iratot – csupán egy fényképet, amely egy feledhetetlenül gyönyörű fiatal nőt ábrázol. A haldokló búcsúszavai, no meg a rejtélyes fénykép nyomán fog kalandosnak bizonyuló nyomozásba Bobby – méghozzá nem egyedül. Társául szegődik a kastély vállalkozó szellemű ifjú úrnője, Lady Frances. Agatha Christie-nek ebben a regényében ugyan nem szerepel sem Poirot mester, sem Miss Marple – ám a semmiféle veszedelemtől vissza nem riadó, találékony ifjú párosnak is sikerül felgöngyölítenie a titokzatos bűntényt (az ugyanis hamar kitűnik, hogy a végzetes baleset nem véletlenül történt), és a legeslegvégén még arra is fény derül, hogy ugyan ki is lehetett az a titokzatos Evans…
Idézetek:
– […] Igazán dühítő… micsoda bajokba keverhetik az embert a szavak.
– Ki nem állhatom azokat az embereket, akikből dől az életvidámság.
– Minél nagyobb a társaság, annál jobb a hangulat.
Az igazán veszélyes bűnözők állítólag páratlanul vonzó emberek.
Érdekes adalék az emberi természetről, gondolta Frankie.
Eszünkbe sem jut, hogy azok az emberek, akikből újsághír lesz, esetleg ugyanazok, akikkel rendszeresen találkozunk.
– Elvből nem bízom senkiben, akinek van alibije – jelentette ki Bobby.
– Mindenesetre az a véleményem, bármit teszünk, szeretném, hogy hamar meglegyen. Ez idézet volt?
– Egy idézet parafrázisa. Folytasd, Lady Macbeth.
– Tudod, mindig úgy gondoltam – tért el Frankie váratlanul a témától
–, hogy Lady Macbeth kizárólag azért bujtotta fel Macbethet arra a sok
gyilkosságra, mert iszonyatosan elege volt az életéből… és mellesleg
Macbethből is. Biztos vagyok benne, Macbeth afféle jámbor, ártalmatlan
pasas volt, aki mellett az asszony megtébolyodik az unalomtól. De mikor
elkövette élete első gyilkosságát, fenemód pompás fickónak érezte magát,
és szép nagy egomániát növesztett, kárpótlásul a korábbi
kisebbrendűségi érzéséért.
De mit is várhatna? Aki elmúlt ötven, az már úgysem ért meg semmit. Lehetetlen elképzeléseik vannak mindenről.
Ez a sorozat is a kedvencem volt.
😉 Tudtad, hogy ...
🔒 Shaun Evans a magánéletét hét lakat alatt őrzi, de ez a szaftos részlet azért kiderült róla. A színész saját bevallása szerint: „Csak végzem a munkám, aztán hazamegyek, és élem tovább az életemet.” Nincs jelen a közösségi médiában, a hírnév egyáltalán nem érdekli. Talán pont ez teszi olyan szimpatikussá! Annyit azért lehet tudni róla, hogy fotózik 📸, szereti a természetet 🌳, fut 🏃 és olvas is 📚 – sőt, egyenesen ez a hobbija. És ha még többet szeretnél megtudni róla, kattints korábbi cikkünkre a kommentek között! ⤵
🕵️♂️ Az Oxfordi gyilkosságok – aminek ő a főszereplője – az 1960-as években játszódik, és a fiatal Morse nyomozó korai éveit követi nyomon. A sorozat nemcsak izgalmas krimi, hanem a kor társadalmi kérdéseibe is elmélyül, nem is beszélve a főszereplők magánéletéről.
Az infót a Facebookon találtam.
Szeretettel ajánlom!
Már több hónapja, hogy befejeztem ezt a sorozatot. Vagyis inkább pihentetem, de nem írtam róla, mert valahogy elfelejtettem. Vagy nem tudom... Már ITT egyszer írtam róla, és akkor tetszett.
Aztán elkezdtem újra, és a 11. évadig bírtam. Valahogy már nem ragadott magával a végén, ahogy az elején. Amíg Olinsky benne volt a csapatban, addig szerintem jó volt, a legjobb karakter ő volt. Aztán több mindenki is kiszállt, kilépett vagy kiírták, és már nem lett olyan jó. Szerintem.
Idegesítettek a szereplők, a nyávogás, a hisztik. Még megnézem valamikor a 12. évadot, ami már nem szinkronos. Jason Beghe-nek nagyon jó volt Kőszegi Ákos (akinek a hangját nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szeretem).
Cselekménye
Már egy ideje a polcomon volt a könyv, meg a folytatásai is, de nem volt rá időm. Egy halom könyvvel vagyok így, de júniusban aztán megragadtam, levettem a polcról, és elolvastam.És nagyon jól szórakoztam.
Nagyon kis könnyed, kellemes történet, ami a maga módján komótosan csordogál.
A szereplők imádnivaló nyugdíjasok. Egy kis faluban élnek, ami nekik
lett kialakítva. Igencsak zajlik az élet, sosem unatkoznak. Jó volt
megismerkedni velük, teljesen levettek a lábamról. A történetvezetés
mint mondtam elég lassú, de ebbe a közegbe ez illik bele, egyáltalán nem
zavart. A végkifejlet is szép lassan bontakozik ki. Ért egy kis
meglepetés, nem gondoltam, hogy ennyire összetett lesz a krimi szál a
végén.
Apropó krimi vonal.. Nem ez a könyv legfőbb erőssége szerintem. Aki
egy izgalmas, véres krimire vágyik, annak nem igazán ajánlom. Sokkal
nagyobb hangsúlyt fektetett a szerző a karakterek életére, történetére,
mindennapjaira. (Ettől függetlenül a krimi vonal sem rossz)
MÁR A FOLYTATÁST OLVASOM. Szerintem jobb, mint ez, pedig ez is nagyon jó volt. :)
Egy békés nyugdíjasotthonban négy valószínűtlen barát minden csütörtökön összeül, hogy megoldatlan gyilkosságokról beszélgessenek.
Amikor kegyetlen gyilkosság történik a saját otthonukban, a csütörtöki nyomozóklub hirtelen egy aktív nyomozás középpontjában találja magát.
S bár Elizabeth, Joyce, Ibrahim és Ron már a nyolcvanhoz közelítenek, van még pár trükk a tarsolyukban, amire senki sem számít.
Vajon képes ez a furcsa, de végtelenül imádnivaló csapat elkapni a gyilkost, mielőtt túl késő lenne?
Richard Osman első regénye a megjelenését követően azonnal elnyerte az olvasók és kritikusok tetszését, ráadásul sorra döntötte meg az angol könyvpiac rekordjait. A csütörtöki nyomozóklub több mint 1 millió példányos eladásával 2020 legnagyobb debütálása lett, hosszan vezette a sikerlistákat, a filmjogokat pedig Steven Spielberg vette meg.
Idézetek:
* Azt mindig tudja az ember, ha valami az első alkalom. Azt viszont csak ritkán, ha az utolsó.
* Akinek nincs humorérzéke, soha nem bocsát meg annak, akinek van.* Egy bizonyos kor után az ember nagyjából azt tehet, amit csak akar. Senki se szól rá, kivéve az orvosait és a gyerekeit.
* – Én örülnék egy betörőnek. Soha senki nem jön hozzám látogatóba.* Muszáj megbecsülni a jó dolgokat az életben. A szívünkbe kell zárnunk őket.
* Egyébként is köztudott, hogy a házi készítésű sütikben nincs kalória.
* Az ember sok mindenről tudomást szerez, ha egy életen át hallgatózik.
* Néha muszáj kisírnunk magunkat, különben a végén szünet nélkül sírni fogunk.
* Süt a nap, kék az ég, gyilkosság van a levegőben.
Tudjátok, John Grisham könyveit nagyon szeretem, meg a Perry Mason könyveket is. Így természet a jogi sorozatokat is. Emlékszem, hogy sok-sok évvel ezelőtt (mintha) láttam volna, mert sok mindenre emlékeztem, de gondoltam - ráérek -, sehova nem sietek, és pótolok néhány "félretett" sorozatot. Ez történt ezzel is.
James Woods egy nagyszerű színész, szerintem jó fizimiskája van, noha legtöbbször rossz fiút játszik. De ez a sorozat jól állt neki. Legalábbis az 1. évadban nagyon jó volt. Szerintem az első évad lehengerlően jó volt... Izgalmas, mégis könnyed, az események pörögtek, de közben nem veszítetted el a fonalat... Ezt tartotta is úgy a 2. évad elejéig... de a vége fel ellaposodott, és olyan nyálas érzéseket csikartak ki szegény J.W.-ból, ami nagyon nem állt jól neki!
A lánya engem nagyon idegesített, annyira unom már, hogy az amerikai sorozatokban a gyerekek megalázzák a szüleiket, vagy úgy beszélnek velük, ahogy... Én ezt nem helyeslem. Még akkor sem, ha esetleg középiskolások, és egyetemre mennek.
A magánéleti problémái és egy félresikerült ügye miatt Sebastian Stark úgy dönt, hogy elege van a védőügyvédi hívatásából, ezért felmond a munkahelyén. Miközben új állás után néz, szinte az ölébe hullik a lehetőség: felajánlanak neki ugyanis egy igazgatói pozíciót a D.A. nevű szervezet bűnügyi egységénél. Ám a kezdeti lelkesedése azonnal alábbhagy, amikor kiderül, hogy a munkájában csupa zöldfülű újoncokkal lesz körülvéve.
Janice Hallett nem könnyíti meg a mindannyiunkban rejtőző Sherlock
dolgát. A színjáték című regény nagyon sok szempontból újdonság. A
legnagyobb vonzereje számomra az, hogy visszahozza a békebeli krimik
agymunkára apelláló stílusát. Másrészt, ez egy modern levélregény. A
történet e-mailek és üzenetváltások végtelen sorozata.
Érdekes
felépítésű regény, csak üzenetekből, e-mailekből meg jegyzőkönyvekből
áll az egész, mégis letehetetlenül szórakoztató. Bár én a közepén
rájöttem a legnagyobb csavarra, ettől függetlenül nem tudtam teljesen
összerakni a sztorit, és még a vége is hozott meglepetéseket.
Itt-ott elvesztettem a fonalat, nem mindig voltam képbe, hogy kiről van szó benne, de alapvetően nem volt rossz. Tényleg nem tudhatja az ember, hogy kinek mi jár a fejében, ki milyen élethelyzetben van, és kinek mi van a lelkében.
Érdekes volt.
Történet:
Egy gyilkosság. Tizenöt gyanúsított. Ki tudod bogozni, mi történt?
SUNDAY TIMES: AZ ÉV KRIMIJE
Lower
Lockwoodban, ebben az álmos angliai városkában az amatőr színjátszó
csoport nagyban próbál. A rendező, Martin Hayward, és a darab
főszereplője, Helen – civilben férj és feleség – borzasztó hírt kapnak:
unokájuknál ritka fajtájú rákbetegséget diagnosztizálnak, amelynek
gyógyítása irdatlan költségekkel jár. A társulat tagjai ezért gyűjtést
szerveznek.
Azonban nincs mindenki meggyőződve arról, hogy ez a
kezelés hatékony, mint ahogy arról sem, hogy a gyűjtés valóban nemes
céllal zajlik. A közösségben nő a feszültség, amely a ruhapróbán
tetőzik. Másnap találnak egy holttestet, és valakit letartóztatnak. A
tárgyalást megelőzően két fiatal ügyvéd tekinti át az anyagot –
e-maileket, üzeneteket, leveleket – és egyre erősödik a gyanú, hogy a
gyilkos itt van köztük. A bizonyíték az iratokban található – várja,
hogy valaki rábukkanjon.
Idézetek:
* Az embernek fogalma sincs, min mennek keresztül mások.
* […] van, amit ha az ember egyszer megtud, már nem verhet ki a fejéből.* Jobb dolog reménykedve utazni, mint megérkezni.
* Számára elképzelhetetlen, hogy a rosszabb napok miatt a jobb pillanatokat se élvezze ki igazán, és ebből mindnyájan példát meríthetünk.
* De az emberi természet már csak olyan, hogy próbál még a legrettenetesebb katasztrófában is morzsányi pozitívumot találni.
* Vizuális világban élünk, a képek sokkal hamarabb célt érnek, mint a szavak.
Újabb Christie. :)
Történet:
Tommy nagynénje, Ada néni nem sokkal Tommy és Tuppence látogatása után
meghal az idősek otthonában. Hagyatéka között van egy festmény is, amely
egy rejtélyes vidéki házat ábrázol.
Tuppence-nek ismerős ez a ház, de nem tudja, honnan – talán a vonat
ablakából látta? –, és míg a férje néhány napra elutazik az államvédelmi
szövetség éves megbeszélésére, ő elhatározza, hogy megkeresi a különös
házat. Az ártatlannak induló nyomozás váratlan fordulatot vesz, melynek
szenvedő alanya Tuppence. Időközben Tommy is visszatér, és a felesége
nyomába ered, hogy együtt fejtsék meg, ki mozgatja az idősek otthonában
történt különös események szálait, melyek egyelőre megmagyarázhatatlan
kapcsolatban állnak a festményen megörökített házzal.
Láttam nem olyan régen filmen is, és ott nagyon zavart, hogy a történetbe belekeverték Miss Marplet, aminek semmi köze nem volt a történethez. Éppen úgy, ahogy Az alibiben sincs. Az ilyet nem szeretem annyira.
Idézetek:
* Tommy nem vitatkozott. Tuppence egyszer szigorúan megparancsolta: „Ha bárki, aki hatvanöt fölött jár, szemrehányást tesz, sose vitatkozz. Ne bizonygasd, hogy neked van igazad. Azon nyomban kérj bocsánatot, ismerd be, hogy a te hibád volt, és ígérd meg, hogy többet nem fordul majd elő.”
*Annyi a könyv a könyvtáramban, hogy kénytelen vagyok két sorban tárolni őket.
* Ha valaki meglehetősen utálatos, amikor húszéves, és éppolyan utálatos, amikor negyven, és hatvanévesen még utálatosabb, nyolcvanéves korára pedig már maga az ördög… nos, akkor igazan nem értem, miért kellene különösebb sajnálatot érezni iránta, csak azért, mert öreg.*–
Sajnálom, hogy megint odaégettem a csirkét. Csak azért raktam be a
sütőbe, hogy melegen tartsam, de aztán teljesen kiment a fejemből.
– Csirkékről egy szót se többet – mondta Tommy. – Mindig is ostoba
madárnak tartottam őket. Folyton autók elé szaladnak, meg állandóan
kotkodácsolnak. Holnap add meg neki a végtisztességet, és földeld el a
holttestet.
– Anyádra lehetetlen vigyázni – mondta Tommy.
– Ez minden baj forrása.
*Nos, az én koromban – mondta Tuppence –, az én rendezett, tiszteletreméltó és enyhén unalmas megjelenésemmel igazán hízelgő az a gondolat, hogy végzetes szexuális kisugárzással rendelkező, züllött nőnek hittek.*-Gondolom szívesen inna valamit? Talán teát vagy kávét? Hadd csengessek a személyzetnek.Nagyon szolgálatkészek itt.
– Köszönöm nem kérek- mondta Tuppence. – Igazán nem.
– Vagy talán egy pohár tejet óhajt? Ma nincs megmérgezve.
Már egy ideje a könyvespolcomon figyelt a könyv, aztán nem olyan régen úgy döntöttem, hogy leveszem, és elolvasom. Az is motivált, hogy láttam, hogy készítenek belőle filmet vagy sorozatot, nem is tudom, és Helen Mirren, Ben Kingsley és Pierce Brosnan neve nekem izgalmasnak tűnt.
Nagyon kis könnyed, kellemes történet, ami a maga módján komótosan csordogál.
A szereplők imádnivaló nyugdíjasok. Egy kis faluban élnek, ami nekik
lett kialakítva. Igencsak zajlik az élet, sosem unatkoznak. Jó volt
megismerkedni velük, teljesen levettek a lábamról. A történetvezetés
mint mondtam elég lassú, de ebbe a közegbe ez illik bele, egyáltalán nem
zavart. A végkifejlet is szép lassan bontakozik ki. Ért egy kis
meglepetés, nem gondoltam, hogy ennyire összetett lesz a krimi szál a
végén.
Apropó krimi vonal.. Nem ez a könyv legfőbb erőssége szerintem. Aki
egy izgalmas, véres krimire vágyik, annak nem igazán ajánlom. Sokkal
nagyobb hangsúlyt fektetett a szerző a karakterek életére, történetére,
mindennapjaira. (Ettől függetlenül a krimi vonal sem rossz)
Nem csalódtam. Igen szórakoztató könyv volt, sok humorral. Már neki is fogtam a második résznek. :)
Történet:
Egy békés nyugdíjasotthonban négy valószínűtlen barát minden csütörtökön összeül, hogy megoldatlan gyilkosságokról beszélgessenek.
Amikor kegyetlen gyilkosság történik a saját otthonukban, a csütörtöki nyomozóklub hirtelen egy aktív nyomozás középpontjában találja magát.
S bár Elizabeth, Joyce, Ibrahim és Ron már a nyolcvanhoz közelítenek, van még pár trükk a tarsolyukban, amire senki sem számít.
Vajon képes ez a furcsa, de végtelenül imádnivaló csapat elkapni a gyilkost, mielőtt túl késő lenne?
Richard Osman első regénye a megjelenését követően azonnal elnyerte az olvasók és kritikusok tetszését, ráadásul sorra döntötte meg az angol könyvpiac rekordjait. A csütörtöki nyomozóklub több mint 1 millió példányos eladásával 2020 legnagyobb debütálása lett, hosszan vezette a sikerlistákat, a filmjogokat pedig Steven Spielberg vette meg.
Idézetek:
* Azt mindig tudja az ember, ha valami az első alkalom. Azt viszont csak ritkán, ha az utolsó.
* Muszáj megbecsülni a jó dolgokat az életben. A szívünkbe kell zárnunk őket.
* – Hályogom van. Akkor is beengedném magát, ha a könyvtári kölcsönzőjegyét mutatná fel.* Egyébként is köztudott, hogy a házi készítésű sütikben nincs kalória.
* Néha muszáj kisírnunk magunkat, különben a végén szünet nélkül sírni fogunk.
* Süt a nap, kék az ég, gyilkosság van a levegőben.*… Ron és Ibrahim úgy döntöttek, akkor hát kettesben fogják kitárgyalni a gyanúsítottakat.
Ron ragaszkodik hozzá, hogy mindenkit pontozzanak 1-től 10-ig, és
minél több whiskyt iszik, annál magasabbra kúsznak a pontszámai.
Maurennek, aki a Larkinban lakik, épp most osztott ki egy hetest,
nagyrészt amiatt, mert egyszer vacsoránál betolakodott Ron elé a sorba,
ami egyértelmű bizonyíték.
NAGYON VICCES, MINDENKINEK AJÁNLOM!
Angelo Provolone (Sylvester Stallone) ismert és megbecsült tagja az alvilágnak. Alkohol-csempészésből igen szép vagyonra tett szert, gyönyörű házzal és csodaszép feleséggel büszkélkedhet. Egy napon haldokló apja megesketi fiát, hogy felhagy a törvényszegéssel, a bűnözéssel és jó útra tér. Csakhogy a bűnös élet nem akar szakítani vele. Sőt, minden összeesküszik ellene: felbukkan egy lány, aki Angelót apjaként tünteti fel. Megjelenik az érzékeny lelkű nyelvészprofesszor, dr. Poole, aki a nap végén, mint vőlegény távozik. A szexis szobalány a felfordulás közepén kilép, ám nem a megfelelő kofferral távozik.
Idézetek:
* Persze, hogy tudtam, csak nem sejtettem!!!
Aldo: Ráléptek az ujjaira.
Anthony Rossano: És belehalt?
Aldo: Belehalt, pedig nagyon kapaszkodott az ablakpárkányba.
Angelo Provolone: Az esküvő után beköltöztök a szép, tágas földszinti lakosztályba!
Lisa Provolone: Miért a földszinti lakosztályba?
Angelo Provolone: Mert miután eltörtem a lábait, nem tud többé lépcsőt mászni.
* Nem vagyok ideges! Ha ideges lennék, te már nyakig állnál a betonban!
* Angelo Provolone: Ha Poole-t akarod, mehetsz Poole-hoz, de most már hagyd abba a válogatást, mert ő a harmadik vőlegényed ezen a délelőttön, és még nincs fél 12!
* Sofia Provolone: Na, és a fiúval, aki az előbb volt itt? Nem a lányunkat akarta elvenni?
Angelo Provolone: De, csak nem Lisa-t, hanem a másikat.
Sofia Provolone: Miféle másikat?
Angelo Provolone: Hát, azt amelyik nem Lisa.
Sofia Provolone: Nekünk nincs olyan lányunk, aki nem Lisa.
Angelo Provolone: Azt hiszed, hogy én nem tudom?
– Szervíroztad, te fajankó.
Luigi Finucci: Gyorsat akar vagy minőséget? Nem sietünk. Nem sietett Michelangelo, nem sietett Leonardo...
Guido Finucci: ...és nem siet a Finucci.
Luigi Finucci: Guido, ez az én szövegem!
Guido Finucci: Hogy hogy a tied?
EGYSZÓVAL NAGYON AJÁNLOM!
Ha nem láttad volna, akkor mindenképpen!
Újra itt vagyok! Mármint ami a Christie-könyveket illeti. (Mostanában más könyveket olvastam, majd szintén beszámolok róla.)
Erre a könyvre alapvetően már nem emlékeztem, de aztán ahogy ment a történet, igen. És rájöttem, hogy ez egy nagyon jó kis Agatha könyv volt. Érdekes, izgalmas, szerethető karakterekkel és csavaros történettel, mely egy múltbéli gyilkosság felderítése köré épül.
Tetszett, hogy Miss Marple ebben a könyvben szinte a legelejétől
fogva jelen van, és örültem, amikor felismertem korábbi Miss Marple
történetekre való utalást is.
A történet tulajdonképpen több emberrel való beszélgetés, levelezés
láncolata, mely során mindenki egyszerre tűnik gyanúsnak és ártatlannak
is. A gyilkos személyének felfedésében szokás szerint Miss Marple nagy
szerepet kap.
Történet:
E
könyv Agatha Christie utolsó Miss Marple regénye. A kedves, idős,
kotnyeles hölgy búcsúzóul is kitesz magáért: nem mindennapi
pszichológiai érzékkel derít fényt egy olyan bűntényre, amelynek létéről
nincs is tudomása senkinek.
Gwenda Reed esküvője után házat keres, ahol férjével nyugodt
boldogságban élhetne. És megtalálja azt a villát, amelyről álmodott. Azt
a házat, amelyet keresett…
De az öröm, ami a költözködéssel és berendezkedéssel jár, hamar
szertefoszlik. Gwendát nyugtalan, furcsa rémképek gyötrik, de nem talál
rájuk magyarázatot.
A hihetetlen és véletlen események egybeesése Miss Marple figyelmét
is felkelti, s kitartó szívóssággal addig nyomoz, amíg fény nem derül a
dél-angol udvarház rejtélyeire.
Az olvasót mindvégig izgalomban tartó cselekmény feszültségét Agatha
Christie páratlan hangulatot, atmoszférát teremtő előadása csak tovább
fokozza.
Idézetek:
* Ez valóban nagyon veszélyes… hinni az embereknek. Én már évek óta nem hiszek.
* Nincsen gyilkosság hulla nélkül
* Végső soron mégiscsak azt reméljük, hogy az emberek jók, nem?
* – Hö – válaszolt Mr. Kimble diplomatikusan.* Az ember mindig reménykedik az emberi természetet illetően.
* A csontvázakat okosabb szekrényben tartani.
* Nem okos dolog siettetni a dolgokat.
* Nos, én természetemnél fogva is meglehetősen gyanakvó vagyok, de ami egy gyilkosságot illet, itt az egyik fő szabály az, hogy semmit, amit mondanak, nem hiszek el, amíg nem ellenőriztem a dolgot.
Mielőtt elmentem haza - vagy még azelőtt pár héttel - a konyhában voltam, és főztem. És azon gondolkoztam, hogy milyen régen láttam már Harrison Fordtól filmet. Gyermekkorom óta rajongok érte. Persze, én is Han Soloként "szerettem bele", és szinte minden filmjét láttam. Van benne egyfajta sárm, meg egy kis cinikus mosoly.
Ha valaki, én tényleg nagyon kedvelem (ezt mindenki tudja, aki ismer), noha tény és való, hogy nem a legnagyobb volumenű színészek közé tartozik. Persze, Han Soloként meg Indiana Jonesként ismerik legtöbben, de persze vannak filmjei, amelyek a jobbak közé tartozik. Én pl. még az utolsó Indys filmet nem néztem meg... a varázs miatt...
Tommy Lee Jonesnak ez hozta meg az Oscart, és szerintem jó kis film.
De A szökevény a jobb, ha nem a JÓ filmjei között van.
The Fugitive (1993) - A szökevény
amerikai akciófilm, dráma, krimi, thriller
Történet: ITT megnézhető
A jóhírű Dr. Richard Kimble (Harrison Ford) élete gyökeresen megváltozik, amikor feleségét holtan találja. Kimble hiába áll elő látszólag perdöntő bizonyítékkal, mint a gyilkosság első számú gyanúsítottját, perbe fogják és halálra ítélik. Richardnak azonban sikerül megszöknie. Halálos menekülés veszi kezdetét, ahol a mindenre elszánt orvos nemcsak a sarkában loholó rendőrökkel és az FBI-különleges ügynökével, Gerarddal (Tommy Lee Jones) fut versenyt, de az igazsággal is. És ahogy közeledik a végkifejlet, úgy válik az igazság egyre hihetetlenebbé, sőt rettentővé.
Egy részlet a filmből:
Előbb láttam a filmet, (ITT ÍRTAM IS RÓLA) mint olvastam a könyvet. Mert nem tudtam, hogy van könyv. Azt sem tudtam, hogy ki írta. Egyszer láttam a kolléganőmnél (akit nagyon szeretek, és sokra tartom) egy könyvet, ami jó vastag volt. Nem ezt, hanem egy másik részt. És nekem mániám, hogy ha valakinél könyv van, mindig kifigyelem, megnézem, hogy mi van nála. És elolvastam a hátulját, és ismerős volt a név: Cormoran Strike. Na, - gondoltam, ezt meg ismerem! -, és tőle tudtam meg, hogy Robert Galbraith név egy álnév, mégpedig Rowling álneve, aki a Harry Pottert írta.
A H.P. történetet nem szerettem, noha tény, hogy a könyv sokkal jobban van megírva, mint a film megrendezve. Írni tud ez a nő, az tény.
Így megvettem az első két részt a sorozatból (azóta már beszereztem a többit is), és elkezdtem olvasni. Sokáig tartott, mert hosszú, és sajnos kevés időm is volt rá -esténként, de akkor meg túl fáradt voltam. De végeztem vele.
Kimondottan jó volt!
Egyébként a film is jó volt, nyomon követte a könyv történéseit, eseményeit. Igazán élveztem, és persze, a szereposztás is tetszett nekem.
Szóval: Ez egy egészen különleges krimi volt. Nagyon hamar sikerült
elvonatkoztatnom arról, ki is írta ezt a könyvet, ami köszönhető annak,
hogy a történet már az elején beszippantott. A történet nagy része
beszélgetés volt az áldozathoz közel álló emberekkel, tehát lassan
csordogál a történet, igazi krimi, nem egy hullákkal agyontűzdelt
akciótörténet.
Nem ismerjük meg a nyomozó gondolatait az ügyről, nem beszéli meg a
'segédjével' a felfedezéseket. Az írónő csak csöpögteti elénk a
jelentőséggel bíró információkat , de azt magunknak kell megpróbálni
összerakni. Azért a végén nem marad elvarratlan szál, minden szépen le
van zárva.
Amikor egy zűrös életű modell lezuhan londoni lakása erkélyéről és meghal, mindenki azt gondolja, öngyilkos lett. A bátyjának azonban kétségei támadnak, és felfogadja Cormoran Strike magánnyomozót, hogy nézzen rá az ügyre.
Strike háborús veterán, aki megsérült Afganisztánban, ráadásul az élete is romokban van. Az ügy pénzügyi mentőövet dob neki, de ennek megvan az ára – minél mélyebben ássa bele magát a fiatal modell életébe, annál sötétebbnek tűnnek a dolgok, és ő maga is annál szörnyűbb veszélynek teszi ki magát…
A Kakukkszó J. K. Rowling Robert Galbraith írói álnéven írt nagysikerű első bűnügyi regénye.
Idézetek:
* Strike-nak Adler jutott eszébe: „A hazugságnak nincs értelme, csak ha az igazságot veszélyesnek érezzük."
* Senki nem élvezi, ha el kell fogadnia, hogy azt kapja, amit megérdemel.
* Nehéz elterjeszteni az ember hírét, ha egyetlen ügyfelének sincsenek barátai […].
*De mivel tudta, hogy egyenesen a szegénység felé tart, úgy döntött, a lehető legolcsóbban fog oda eljutni.
Emlékeztem rá, tudtam ki a gyilkos, meg mi miért történik, de jó volt újra olvasni. Vonzott a vidéki hangulat, ezért választottam pont ezt a kötetet újraolvasásra, és nem is bántam meg, igazi, hamisítatlan csavaros Agatha Christie, tele izgalommal, rejtvénnyel, felejthetetlen szereplőkkel és csipkelődő humorral. Láttam filmen is, (és bár a régi feldolgozások jók, jobban szeretem a könyv hangulatát). Tökéletes szórakozás volt minden szempontból, az ilyenekért imádom én Agatha Christie-t.
Tartalom:
Ki akarna előre reklámozni egy gyilkosságot?
Meglepő módon mégis ez a hirdetés jelenik meg a Gazette napilapban: „Ezúton tudatjuk, hogy október 29-én, pénteken du. fél hétkor a Little Paddocksban gyilkosság lesz elkövetve. Minden külön értesítés helyett.” Ez meglepi a városka lakóit, de feltételezik, hogy valamiféle tréfáról van szó. Éppen ezért sokan felbukkannak a megadott partin, egy rejtélyes gyilkosos mulatságra számítva. De a legnagyobb megdöbbenésre, amikor kialszanak a fények, tényleg elkövetnek egy gyilkosságot. Az áldozatot senki sem ismeri, és a helyi rendőrség tanácstalan. Szerencsére Miss Marple éppen a környéken jár…
Idézetek:
* A boldogság vagy a boldogtalanság oka mibennünk van.
* Az olyan emberek, akik neheztelnek a világra, mindig nagyon veszélyesek. Úgy gondolják, hogy az élet adósuk maradt valamivel.* Ezúton tudatjuk, hogy október 29-én, pénteken du. fél hétkor a Little Paddocksban gyilkosság lesz elkövetve. Minden külön értesítés helyett.
* Sok minden sikerülhet, ha az embernek van hozzá mersze…
* Városban senki sem ismerheti a szomszédját. Most már falun se ismeri, csak talán azt hiszi…* – Az intelligencia még nem minden – csóválta fejét Miss Marple.
* Én is szeretem az életet… nemcsak akkor, ha jól vagyok és vidám vagyok és szórakozom. Én mindig örülök, hogy élek… mindig, amikor például felébredek, és érzem, hogy megvagyok… hogy dobog a szívem. Már régen, tényleg nagyon régen olvastam, és emlékeztem, hogy noha szinte minden benne van, amit szeretek, de nem annyira szerettem Christie-nek ezt a könyvét, noha szerintem nagyszerűen van megírva. De valahogy mégis... Nem tudom...
Van egy nagyszerű hely Londonban. Bertram Szállónak hívják. Mintha csak
száz évet visszaforgott volna az idő. Csupa olyan ember, akikkel máshol
nem lehet találkozni Csodálatos öreg hercegnők. És valamennyi régi
angol étel szerepel az étlapon, és remek régi angol bifsztek, pudingjuk
van! Olyat még nem kóstoltál! És hatalmas hátszínszeletek, és micsoda
ürüborda, és békebeli angol tea, és tüneményes angol reggelik! És meleg
is van. Hatalmas kandallók…
Történhet vajon ilyen hamisítatlan, békebeli környezetben – bűntény?
Történhet?
Ön kitalálta!
A hamisítatlan békebeli környezet (ami külön¬ben nem is olyan
egészen hamisítatlan) – sötét üzelmeket takar „Igyekszünk vendégeink
minden óhaját teljesíteni” – mondja a tökéletes szálloda tökéletes
üzletvezetője. Ám némely vendégnek különös óhajai vannak… És a bájos,
törékeny, vidéki öregkisasszony, Miss Marple, eltűnődik… És amikor már ő
is, az olvasó is úgy érzi minden rejtély megoldódott – a szerző még az
utolsó lapra is tartogat egy kis meglepetést!
Idézetek:
* Megtanultam (amit egyébként, azt hiszem eddig is tudtam), hogy az ember sose mehet vissza, és nem is szabad soha megpróbálni, és hogy az élet lényege az, hogy tovább halad előre. Az életben csak egyirányú közlekedés van, nem igaz?
* Ne beszéljen Sherlock Holmesül.
* Ha valami nagyon egyszerű, sokszor túl szép is ahhoz, hogy igaz legyen.
* A kíváncsiság, vagy ahogy ő maga szerette nevezni, az „érdeklődés” más emberek dolgai iránt kétségkívül Miss Marple jellemző tulajdonsági közé tartozott.
Még mindig tart a Christie-maraton. Rendületlenül. Viszonylag gyorsan haladok, mert sok könyvre emlékszem, de sokra nem, vagy alig, esetleg rosszul. Amit kevesebbszer olvastam el, arra nem annyira. Mint például ez a könyv. Abszolút nem emlékeztem erre a regényre. Vagyis arra igen (ahogy haladt a történet), hogy van benne levél, meg szerelem, meg mindenféle Christies dolog, de eltévesztettem, hogy ki a gyilkos. Tényleg nagyon régen olvastam.
Ez is egy remek Agatha Christie krimi, bár Miss Marple kicsit későn kerül a képbe, de ez egyáltalán nem volt zavaró. A szokásos kisvárosi hangulat, (amit annyira szeretek tőle, nála), szerethető karakterek, csavaros krimi szál, és a megszokottnál kicsit több romantika.
A csendes, vidéki kisvárosba érkező testvérpár egyetért abban, hogy egy olyan helyen, mint Lymstock, semmi rossz nem történhet. Egyikük sem sejti, hogy hamarosan különös, gonosz levelet kapnak… „Emlékszem, hogy a reggelinél érkezett. Megfordítottam. Ez olyan felesleges mozdulat volt, amelyet akkor tesz az ember, amikor az idő lassan telik, s minden eseményt a legteljesebb mértékig ki kell használnia. Láttam, hogy helyi levél, gépelt címzéssel… Belül újságokból kivágott, nyomtatott betűk és szavak voltak egy papírlapra ragasztva. Egy-két percig csak bámultam a szavakat anélkül, hogy felfogtam volna értelmüket. Majd a lélegzetem is elállt!…” A névtelen levelek először csak rémületet okoznak. De aztán csendesen lesújt a HALÁL. A kérdés csak az: KI LESZ A KÖVETKEZŐ ÁLDOZAT?
IDÉZET:
Amikor végre levették
rólam a gipszet, és az orvosok abbahagyták kedvük szerinti
irányítgatásomat, és a nővérek kedvesen rávettek, hogy óvatosan ugyan,
de használjam a végtagjaimat, és már éppen megelégeltem, hogy mindig
gügyögve beszélnek velem, akkor Marcus Kent azt ajánlotta, hogy
költözzem vidékre.(első mondat)
„Nincsen füst tűz nélkül.”
Nem vagyok teljesen ostoba. Ezt csak az emberek hiszik. Nem tudják, hogy belül én pontosan tudom, milyenek ők...
A dolgok sohasem akkor történnek, amikor várunk rájuk.
A látszólag legvalószínűtlenebb emberek teszik a legrendkívülibb dolgokat.
Ez valami bűbájos! Miss Marple első története, egy kedélyesen elmesélt, csavaros bűnügy. Imádtam a lelkész narrátort és a feleségét, nagyon sokat hozzátettek a regény jó hangulatához. A sztori izgalmas volt, igazi fordulatos Agatha Christie, amikor a végén arra eszmélsz, hogy már megint hagytad félrevezetni magad
Amikor a közutálatnak örvendő veterán hadfit a paplakban holtan találják – kétség nem férhet hozzá, hogy gyilkos kéz fegyverétől –, voltaképpen senki sem csodálkozik. Hiszen maga a galamblelkű pap is kijelentette, méghozzá népes társaságban, hogy ha valaki netán meggyilkolná Protheroe ezredest, ugyancsak nagy szolgálatot tenne az emberiségnek. Bizony, sokan örültek volna, ha az ezredes nem áll az útjukban – kezdve fiatal feleségén, aki első perctől fogva boldogtalan volt mellette. Vagy nézzük például az első házasságából való lányát, aki szerint, ha apjában volna annyi tisztesség, hogy beadja a kulcsot, megoldódna minden probléma, nem beszélve a sikkasztással és pápista szimpátiákkal vádolt ifjú káplánról, akit az ezredes nyilvánosan megszégyenített, avagy a fiatal festőművészről, aki Protheroe lánya körül legyeskedik, de a feleségét szeretné megszöktetni.
A rejtélyes gyilkosság kivizsgálásával megbízott Slack felügyelő roppant rossz modorú ember; nem is megy semmire a kihallgatott falubeliekkel. A nyomozás már-már zsákutcába jut, amikor közbelép Miss Marple, a finom, törékeny öregkisasszony, az emberi lélek nagy ismerője. Előbb derűsen közli, hogy legalább hét olyan személyt tud, aki nagyon örült volna, ha Protheroe ezredes jobblétre szenderül, majd (a tőle megszokott finom tapintattal) kezébe veszi a dolgot, és nem is nyugszik, amíg ki nem deríti az igazságot, ám a tettes leleplezésének dicsősét átengedi Slack felügyelőnek: hátha ettől egy kicsit megjavul a modora.
Idézetek:
* Végtére is, ha valaki paplakba lép, számíthat rá, hogy ott papot talál.
* Azt hiszem, a szívünk mélyén valamennyien Sherlock Holmes-nak képzeljük magunkat.
* „A fiatalok azt hiszik, hogy az öregek mind ostobák; de az öregek tudják, hogy a fiatalok ostobák!”
* Aki ősi, ösztönös dührohamot akar látni, hozzon csak ki a sodrából egy vérbeli emberbarátot.* - Kedves fiam, ne becsülje le egy kis falu nyomozóösztönét. St. Mary Meadben minden áldott lélek tisztában van mindenki legbizalmasabb ügyeivel. Egész Angliában nincs olyan mesterdetektív , aki felvehetné a versenyt egy tisztes korú, és fölös ráérő idővel rendelkező öregasszonnyal.
* Éppúgy, ahogy a szerelem, a gyilkosság is érdekel mindenkit. Van, aki bevallja, van, aki tagadja.
*Miss Marple-nak rendszerint igaza van. Ezért nem örvend nagy népszerűségnek.
* A férfinak, még ha pap is, legyen hátul is szeme!
* – Ó, énszerintem igen helyes mindenkit egy kissé gyanúsítani – szólt Miss Marple. – Az ember végtére is sohasem tudhatja, hát nem?