Almás Pite Nap – Május 13.
Az almás pite már a középkor óta létezik. Egy 1514-es holland szakácskönyv felsorol egy Appeltaerten receptet. A recept egy hagyományos pitetésztát, puha, mag nélküli almák szeleteit és néhány ízletes fűszert – konkrétan kardamomot, gyömbért, fahéjat, szerecsendiót, szegfűszeget, szerecsendió-virágot és cukrot – ír elő, mindezt egy hagyományos holland kemencében sütve. Az angoloknak is volt egy saját verziójuk az almás pite-ből, amely Chaucer koráig nyúlik vissza. Az angol változat azt is javasolja, hogy fügét, mazsolát és körtét adjanak az almás-fűszeres keverékhez. Svédországban az almás crumble volt az aranystandard. A hagyományos svéd almás crumble-höz zsemlemorzsa vagy zabpehely szükséges tészta helyett, és vaníliakrémmel vagy fagylalttal tálalják. Franciaországban az almás pitét fejjel lefelé, tarte tatinként tálalják.
A franciák karamellizálták az almáikat is, ami egy teljesen új dinamikát adott az ízeknek. Ők voltak azok is, akik úgy döntöttek, hogy sajtot adnak a pitéikhez, ami valójában meglepően finom csemegévé válik. A 17. században az almás pitét végül az amerikai gyarmatokra is eljuttatták. Idővel elkezdtek nőni az almafák (amelyek nem voltak őshonosak Amerikában), ami sokkal könnyebbé tette a sütést. Mára az almás pite az amerikai identitás kitörölhetetlen részévé vált, olyannyira, hogy az almás pitét a világ egyik legamerikaibb dolgának tartják.
De a miénk, magyaroké különlegesen finom. Nekem a kedvencem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése