Nemzeti Eper és Tejszín Nap – Május 21.
.png)
A Nemzeti Eper és Tejszín Napot minden évben május 21-én tartják. A friss eper és a tejszín nagyszerű csemege egy forró napon. Ráadásul, mivel ezek a finom piros bogyós gyümölcsök májusban szezonálisak, ez egyben a Nemzeti Eper Hónap is.
Az eper eredete egészen a Római Birodalomba nyúlik vissza. Az ókori rómaiak úgy vélték, hogy ez a gyümölcs enyhíti a melankólia, az ájulás, a gyulladás, a láz, a torokfertőzések, a vesekő, a rossz lehelet, a köszvényes rohamok, valamint a vér-, máj- és lépbetegségek tüneteit. Az ételtörténészek azonban úgy vélik, hogy a görögök már korábban is ismerték az epret.
A gyümölcs a gazdagság és a luxus szimbóluma is volt a viktoriánus Angliában. Mivel romlandó élelmiszer volt, az eper csak szezonálisan volt kapható, ami növelte a keresletét. Miután luxuscikké vált, a gazdagok délutáni teázás közben kezdték felszolgálni.
A történelem azt is elmeséli, hogy ennek a gyümölcsnek a betakarítása és elérhetősége hogyan esett egybe a wimbledoni tornákkal, amelyek legalább annyira szólnak az eperről és a tejszínről, mint a teniszről. Bár még mindig nem tudjuk pontosan, hogyan vált ez a desszert Wimbledon szerves részévé, egyes források V. György királyt tartják annak, aki bevezette ezt a finom csemegét a tenisztornára. Egyesek úgy vélik, hogy ezeknek a piros bogyós gyümölcsöknek a szezonalitása és népszerűsége szerepet játszott abban, hogy Wimbledon kedvenc nassolnivalójává vált.
Ami azt illeti, hogyan született meg ez a jellegzetesen brit étel, a származási történetek szerint Thomas Wolsey bíboros, VIII. Henrik király közeli bizalmasa volt az ötletgazda. VIII. Henrik udvara naponta kétszer körülbelül 600 éhes urat és hölgyet látott vendégül. Az ottani séfnek az az ötlete támadt, hogy édes epret és alvadt tejszínt párosítson egy olyan desszertben, amely nem igényelt főzést, és voilá, megszületett a finom csemege! A történet egy másik változata szerint Wolsey bíboros egy királyi lakomán keverte össze ezt a két hozzávalót, és bármit ettek a királyi család tagjai, az azonnal divatossá vált. Még az is szokás volt, hogy az ifjú pár epret és tejszínt evett az esküvői reggelijén!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése