2017. július 25., kedd

Romantikus vagy mi...

A romantikus énem előretört :-)
Javíthatatlan romantikus vagyok, de mit is várhatnánk attól, aki Jane Austin rajongó, és még mindig hisz a Mr. Darcy-féle gáláns lovagokban.
Mindig meg tud hatni egy romantikus film, vagy könyv. Sokan mondják, hogy egy keresztény életében nincs helye a romantikus leányregényeknek és lovagias hősöknek, de valljuk csak be maguknak, hogy egész életünkben romantikára vágytunk. És vágyunk is. Szimplán mert csak NŐből vagyunk.
Én bírom.
Gondolkodtam  is azon, hogy kik a kedvenc romantikus szereplőim...
Mert nem, nem engedek abból, hogy kell és szükség van a romantikára az életünkben. Tudom, mondják, hogy ezek nem igazi dolgok és érzések és nem úgy működik, ahogy a filmekben. Lehet. Biztos nem minden. De akkor is úgy gondolom, hogy van a bensőnkben egy kis, kicsi, pici, közepes (mindenkinek más) hely, ahol van ez az igénye.

Íme az én 3 nagy kedvencem:

1. BÜSZKESÉG ÉS BALÍTÉLET. 
Na ugyan ki ne szeretné? Vagy létezik olyan ember, aki nem? Nem is értem!!!
Örök romantikusoknak kötelező. És persze Mr. Darcyért is rajong az ember. Maga a megtestesült Pasi, akire a nők vágynak. De Jane Austinnál ez elmaradhatatlan. Persze, hogy kell minden történetbe egy igazi jó és egy igazi rossz fiú. És itt a rossz fiú szó szerint rossz fiú, aki behízelgő modorú, aki átver mindenkit, és aki a pénzre hajt. De Mr. Darcynál megvan minden. Jóképű, egyenes, gazdag. Kell ettől több? 

2. SZERELEM HÁLÓJÁBAN.
Férjjel ez a mi filmünk. Amikor udvarolt nekem, sokszor megnéztük. Utána sokszor idéztünk belőle, és valahogy a közös kedvencünkké vált.
De persze ehhez kellett Tom Hanks és Meg Ryan cukisága és jó játéka.
Egy olyan film, amire mindenkinek rá kell szánnia 1,5 órát az életéből. Cukiság a köbön. :) :)

3. VERONICA MARS
Az új és nagy kedvencem. Már itt írtam róla, de a lelkesedésem azóta is töretlen. Van az úgy, hogy rákattanok valamire, és aztán kicsit függő leszek tőle. Most ez az időszakom van.
(A két kép között kb. 10 év telt el. De jól sikerült elkapni.)

Szóval, javíthatatlanul romantikus vagyok. Mit is várhatunk egy olyan embertől, aki a mai napig meghatódik egy-egy romantikus történettől, és úgy éli bele magát, mintha vele történne meg?
Mit várhatunk attól, akit ugyanúgy megvisel más kudarca, mintha csak vele történne meg? Ugyanúgy tudok izgulni, örülni kapcsolatoknak, mert hiszek a szerelemben.

Nekem is van egy igazi tündérmesém, és hiszem, hogy ez nem fog változni.
Aztán egyszer láttam ezt a képet valahol, és megfogalmazódott bennem, hogy ez milyen romantikus. Nem?
Pedig én aztán nem vagyok egy nagy kint alvó,  még a sátorozás sem igen jöhet szóba nálam. De azért itt elaludnék.
Mert minden itt van. Édes illatok, madárcsicsergés, ágy és párna, bogármentesség (ez nekem nagyon fontos), és szép táj.
Ti aludtatok már kint, a szabad ég alatt?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése