Pünkösdi rózsa

Csak mert szép. 

Gerald Durrell egy kedves mesélő

Nagy rajongója vagyok Gerald Durrellnek. Tinédzser-és fiatal felnőtt koromban rengeteg könyvét olvastam el, amelyek most is a könyvespolcomon vannak. Terveim között szerepel, hogy újraolvasom őket (talán a gyerekeimmel együtt), de tény, hogy ez a "bácsi" megtanít minket máshogy gondolkodni az életről, az állatokról, a természetről. 

És a regényei általában nagyon viccesek! 

  

"Az átlagember teljesen önző módon viszonyul a világhoz, amelyben él. Amikor megmutatom állataimat látogatóinknak, első kérdéseik egyike (hacsak nem ennivalóan bájos állatokat látnak) mindig az: „mire jók ezek?”, amin azt értik, hogy mire jók ezek az állatok nekik. Erre csak egy lehet a válasz: „Mire jó ma az Akropolisz?” Közvetlen anyagi hasznot kell-e hajtania minden élőlénynek ahhoz, hogy létjogosultsága legyen? Aki azt kérdi, „mire jó”, azt követeli az állattól, hogy igazolja saját létét, mielőtt még a kérdező maga igazolta volna saját létjogosultságát."

Gerald Durrell: Vadászat felvevőgéppel

 

Csak tetszik...

Fantasztikus!

#102 Székesfehérváron jártunk Nimróddal

 Tegnap Székesfehérváron jártunk Nimróddal. A továbbtanulással kapcsolatban mentünk el tanácsadásra. Mert az iskolában januárban volt egy felmérés, és Nimród nem igazán tudta, hogy mit szeretne, hova szeretne tovább menni. Zsófinak voltak konkrét elképzelései, amikor ez volt a terv, de Nimród nem tudta. Amit biztosan tudtunk, hogy reálos irányba kell elmennünk. 

Közben én már gondolkoztam rajta, beszélgetek fiatalokkal (a sakkversenyek erre nagyon jók 😏). De szerettem volna egy megerősítést is. És örülök neki, hogy ugyanarra jutott a szakember is, mint én. Megvan a cél, a terv, aztán meglátjuk. :)

Mivel korán értünk oda, a végállomásnál szálltunk le, és sétáltunk egyet. Az sem zavart minket, hogy esik az eső. 

Bejáratott út ez nekünk, mert a sakkversenyek alkalmával sokat sétálunk a központban, de én még mindig nagyon szeretem Székesfehérvárt. Annyira szép a belváros. A macskaköves utak, a kis zegzugos utcák, a parkok... 

Ezt a fát is ott fotóztam:

Esett az eső, de én megálltam, mert muszáj volt.

Fantasztikus érzés a kisfiaddal sétálni esőben, és gyönyörködni a látvány látványában! :)

A kaland vasárnap folytatódik

De még mennyire!

Nimródnak folytatódott a Sakkverseny,♟️ amiben jól szerepelt. 3. lett. Mindig úgy érzem, hogy bár nagyon szereti csinálni, de vannak időszakok, amikor elkészül, vagy nem veszi komolyan. Lehet ez a kamaszkor is, ami nem annyira könnyű. De ez van, küzdünk vele. És bár tudom, hogy több van benne, sohasem piszkálom, ha nem nyer vagy nem játszik jól. Most amúgy is túlérzékeny korában van.

De azért igényli a jelenlétemet. Mindig odajön, elmondja mit fog lépni, szerinte az ellenfele mit lép, ez hogyan hat a játékra. Nem vagyok sakkozó, de sakkos anyuka vagyok. A dolgom az, hogy meghallgassam, és bátorítsam.❤️

A szünetben sétálni mentünk, engedett egy szelfit. 🙂De aztán lefotózta, ahogy hintázom.

Amíg mi versenyeztünk Férj a lányokat kirándulni vitte a fehérvári természetvédelmi területre. Madárlesen voltak. Aztán elmentek a Koronás Parkba, Fehérvár egyik legjobb játszóterére.

Miután útjaink újra találkoztak, együtt elmentünk enni, majd mindenféle boltba. Cipő visszacsere, könyvvásárlás és a Decathlon volt a cél. Mivel a május nálunk sűrű, (2🎂nap, 1 névnap) most vettük meg mindenki ajándékát. 

Kata hazafelé elolvasott egy könyvet angolul, amire nagyon büszke voltam.

A bátyámtól szülinapomra kaptam ajándékutalványt, így vettem egy cipőt, hogy maradandó élményt adjon.

Szóval, szép kis nap.nagyon elfáradtunk. Még volt Anyák napja, így elmentünk anyósomhoz, akinek bazsarózsa hagymát vettünk. Ő meg főzött, és elhoztuk a maradékot. Tök jó, hogy nem kellett még főzni.    

Kalandra fel!

Fantasztikus!

Csak egy kép, ami szerintem hangulatfotó

 

Mert ma, mikor végeztem az iskolában ez a látvány fogadott. És nekem tetszett. Le is fotóztam, mert olyan szép látványt nyújtott.

Rajongók a fákért, és a különböző hangulatokért.

Fantasztikus!

Boldog Tavaszt Mindenkinek!

 

 

Kapu

 "A nehézségek elmúlnak, a jellem maradandó." James Stockdale

Sétáltam haza a fogorvostól, és az egyik parkban készítettem ezt a képet. Az jutott az eszembe, hogy mennyire fontos, amikor kitartó és határozott véleménye van az embernek valamiről, ami mellett kitart. Én olyan embernek tartom magam, aki ilyen. Nehezen is tudok változtatni ezen. Persze, előfordul, hogy megváltoztatom a véleményemet, mert meggyőznek, vagy átgondolom. De általában kitartok a döntéseim mellett. 

Most is.

Úgy gondolom, hogy az életemnek valami más fordulatot kell hoznia, amit még most nem tudom, hogy mi lesz. De nem aggódom. Van bennem egyfajta küzdelem, egyfajta harc, szembeszegülés. Jelenleg az egyházzal is. De nem Istennel. Sok kérdés motoszkál a fejemben, és sok mindennel nem tudok azonosulni. Nem igazán a lelkem háborog, az nem szokott. Istent soha semmiért nem hibáztatom, eszembe sem jut. Viszont az agyam, a fejem, a gondolataim valahogy máshogy látnak dolgokat, és máshogy is élem meg. 

Szóval, most kell egy kis nyugodtság az életemben... Jót fog tenni.
 

Vörös

 "A képzeletből vettem kölcsön, amit a valóság nem ad meg nekem." Charlotte Brontë

Este éppen kinéztem az ablakon, és láttam, hogy teljesen vörös a Vértes. Annyira szép volt, hogy gyorsan felkaptam a cipőmet, és úgy, ahogy voltam, felszaladtam a kertbe, és ezt a képet készítettem. Nem adja teljesen vissza azt a csodát, amit láttam, de azóta is hatása alatt vagyok. 

Csodálatos!