Puncstorta sietve - á la én

Az a nagy igazság, hogy én nem vagyok egy nagy tortakészítő. Nem értek hozzá. Bár nem titkolt vágyam, hogy egyszer megtanuljam rendesen. Szeretnék cukrász-tanfolyamra járni, de az legtöbbször vagy leginkább szombaton van, amire meg nem tudok, és nem is akarok elmenni. Persze, lehet, hogy úgy lennék, mint Julia Child, hogy tojást főzni még tudok, de ahhoz, hogy profin csináljam sok idő és energia szükségeltetik.
Meg aztán vannak profik, csinálják ők :)
Itt szeretném figyelmetekbe ajánlani Judit barátnőm finomságait. Most különös tekintettel az ő Oreo-tortájára, ami attól különleges, hogy még egészséges is! Bár én most ezekre indultam be :) , mert ez az, amire aztán tényleg képtelen vagyok.

Nos, én megmaradok a mindig rohanós és "ahogy sikerül, olyan lesz" hangulatú alkotásoknál. Ahogyan ez a Puncstortának nevezett akármicsoda is kinéz.
Rohanós, sietős, - nem volt rá időm, mert gyorsan kellett és sietni, - így azt szoktam mondani Jamie után szabadon, hogy rusztikus lett. Nem szeretek nagyon pepecselgetni :)
Mindenesetre megettük és finom volt :)

Piskótát sütöttem 8 tojásból.

 

Amikor kihűlt kettévágtam, és készítettem bele egy kis tölteléket babapiskótából meg saját lekvárból, és egy kis dióból (mert a dió mindig jó ötlet). 

 

 Aztán rátettem a tetejét, és készítettem rá puncs ízű pudingból valamiféle pudingszerű képződményt.

Hát kicsit olyan, mint én vagyok. Szétszórt, szórakozott és amolyan átgondolatlan.
De én már csak így működöm. :)
Azért finom volt :)