39

nemcsak a korom, hanem a lázam is. Nagyon elkapott ez a fránya influenza.
Ma felhívtam anyósomat, hogy vigyázzon már a gyerekekre, mert el szeretnék menni orvoshoz. Végszükség esetben megyek csak el. Nem azért, mert nem bízom meg bennük, hanem mert mikor egy kicsit lebetegszem, néhány nap múlva jól vagyok. De ez most húzós volt.
Annak rendje és módja szerint bementem, de az orvos nem volt ott. Síelni van a gyerekeivel.
Ez az én formám :)
Nem hibáztatom, hiszen az orvos is ember, nem célom ebben a posztban "megszólni" az orvosokat, hiszen honnan tudhatná egy doktor, hogy én ma éppen lebetegszem. Igaz?

Mindenesetre hazajöttem, és béke és csend honolt.
Benyakaltam több liter teát, és megnéztem néhány részt egy kedvenc sorozatomból.

De a legjobb a mában A NAGY ŐM.
Miután hazajött a bányából, melegített nekem levest, elkészítette a gyógyszeremet, sürgött-forgott körülöttem. Ha nem lenne ilyen lázam, még élvezem is volna. Máskor is megteszi. Sokat kiszolgál, igyekszik a kedvemben járni, a kedvemet keresni. Aztán vizes ruhát kaptam, én pedig elaludtam. Ott volt mellettem, simogatta a hátamat.
Szóval, tudom, hogy sok mindenkinek a férje pályázik az ÉV FÉRJE DÍJRA, de az enyém nálam mindig megnyeri. Minden egyes nap, minden egyes órában.

Szívem egyetlen királya, és hercegnője

Ő pedig a szívem hercege.

Pillák

Nimród pillái

Egy értékes egyke nap

Ma olyan igazi egyke napom volt.
Reggel elrobogtunk Zsófival az oviba, közben a város központban találkoztam anyósommal, aki stafétabot-szerűen vette át Nimródot, hogy ma el tudjak menni Sörédre (igen, van ilyen település, bár én viccesen - hú de vicces - Borádnak hívom). Szóval meglátogattam Szilvit, akiről már írtam, hogy olyan sok mindent kaptunk tőlük.
Söréd a 81-es út mentén helyezkedik el, és a buszmegállóból átjutni a másik oldalra is életveszélyes. De átjutottam :) Viszont akkora szél volt, hogy igencsak meg kellett kapaszkodnom. A buszmegállóban csak úgy fütyült a szél, és alig bírtam haladni. Régen buszoztam már, és most jól esett.
Milyen jó, hogy Nimródot nem vittem, mert nem is tudtam volna vele haladni.
Kicsit beszélgettünk, olyan lányos, asszonyos dolgokról. Persze hamarosan (reméljük) megyünk hozzájuk, de jó volt gyerekek és férjek nélkül kicsit beszélgetni. Jól is esik ez az embernek néha. Legközelebbi egyke napomon elmegyek egy cukrászdába és eszem egy krémest. Eme napnak az időpontja ismeretlen előttem, de tervezni jó :)

Szóval hazafele teszteltem a Volán járatot, és meg kell mondjam, pontosan érkezett. Én persze addigra összefagytam a buszmegállóban, ahova kicsit Michael Jackson-os előredőlésben érkeztem. Minden tagom átfagyott, de mikor hazaértem folytattam az egyke napomat azzal, hogy vettem egy forró fürdőt. Már csak a kiengedés miatt is :)

Aztán elmentem Zsófiért az oviba. Apa Nimródért ment el a mamához, aki hozzánk 3 km-re lakik. Persze elkerültük egymást.

A család apró tagjai viszonylag gyorsan elmentek aludni, és apuka is, mert benne szegénykémben lappang valami. Így a mai napom megint az egykeséggel folytatódott.
Leültem, és megnéztem egy filmet, amit egyszer már elkezdtem megnézni, amikor Katus ajánlotta. De akkor elmaradt. Most pótoltam.

Érdekes film volt. Tényleg nagy kérdés a MI lett volna, ha... az életünkben.
Nem igazán szeretném kielemezgetni, érdemes megnézni, és elgondolkodni önmagunkról (nem csak azt látva, hogy megtért valaki, ez milyen csoda klassz).
Persze nekem vicces volt az a helyzet, hogy Kevin Sorbot ebben a szerepben láttam, mert ugye az én korosztályom mint Herculest ismeri, és ez merőben más stílus, a vallásról nem is beszélve :))
De tényleg olyan jó, hogy Isten mindig ad egy új lehetőséget.
Olyan jó, hogy így és ennyit küzd értünk. SZERETEM.

Rend és barátok

Tegnap nekiálltunk nagytakarítani, lomolni, átalakítani.
Az emeletes ágyat szétszedtünk, most már van két földszintes ágyunk. Úgy mutatnék fotókat, de még mindig géphiányban szenvedek. Nagy Őm telefonja alkalmas erre, de mivel nincs itthon sem ő, sem a telefonja jelen esetben nem tudom megoldani ezt a problémát.
A telegraffitizett falat - mert hogy kisfiam mániája, hogy szerez valahonnan egy ceruzát és összefirkálja a falat - kidíszítettem cicákkal, mert cicamániás a kisfiam. A második szó volt, amit kimondott. Az első az anya volt, de ez nála teljesen érthető :)

kép innen

Összeszedtem egy halom gyerekholmit, és felhívtam egy kedves ismerősömet, hogy néhány dologtól megszabadulnék, elfogadja-e.

Tudjátok, én magam is nagyon hálás voltam a barátainknak - itt szeretném őket megemlíteni név szerint Végh Szilvia és Sasvári Dalma - akiktől rengeteg ruhát kaptunk. Mindkettőjüknek úgy született a gyermekük, ahogy nekünk. Először a lány, aztán a fiú. És megkaptuk tőlük a ruhákat, és mindenféle fontos és hasznos dolgot.
Igen, Dalma nevét onnan ismerhetitek, hogy a tavalyi nyári anyagomba, a Lélek gyümölcseibe ő rajzolt az apukájával. Most is rajzol az apukája, amiért nagyon hálás vagyok :) Majd meglátjátok, milyen jó anyag lesz az is! Remélem :)

Szilvi pedig... Velük valahogy közösen ünneplünk. Már csak így emlegetjük ezt az egészet.
Amikor én megismertem nagy Őmet, a férje, Gyuri is ott volt abban a Bibliatáborban. És úgy alakult, hogy egy asztalnál ültünk. Gyurinak akkor született kislánya, úgyhogy ő pár napot volt csak ott. De a mi megismerkedésünk és az ő kislányuk születése nagyjából egybe esett, így ez az első közös ünnepünk. 2003.
Aztán jött 2005., amikor nekünk az esküvőnk volt, nekik pedig megszületett a kisfiuk. Ez pedig a második közös élményünk.
Nagyon szeretem ezt a családot, annyira kedvesek. Szilvi pedig... Igazi ajándékozó lelkületű... Ez az ő szeretetnyelve. És mindig valami nagyon finomsággal vár, amikor megyünk. Sajnos ritkán tudunk találkozni, mert mindig történik valami, valamelyik családban program van, vagy a gyerekek betegek, esetleg közbejön valami, de nagyon igyekszünk, hogy meglátogassuk őket. Remélem, hamarosan.
Zsófia lányom már mondta: "Anya, szeretnék elmenni Lenihez meg Lolihoz." (Ugyanis még hadilábon állunk az R hangzóval.)

Úgyhogy most kicsit jobban érzem magam, visszatérve a kis kerülő előtti gondolatra. Bár, a gyerekeimet ismerve az a rend nem sokáig lesz úgy, ahogy tegnap hagytuk. Már most is a szobájukban játszanak. Ajaj...

Tél van

Itt a hó. De jó! Nagyon szeretem a telet. A hideget is nagyon szeretem. Igaz, ilyenkor jobban kell fűteni, de olyan jó, ahogy érzi az ember a meleget a szobában, és közben nézi a havat.
Ma megint édes kettesben vagyunk a kisfiammal. Apuka dolgozik, Zsófi a mamánál aludt. Unokatestvérezik :)
Tegnap elbuszoztunk  a mamához. Nagyon élvezték. Olyan érdekes ez, amikor az ember autóhoz van szokva. De most gondoltuk, kipróbáljuk ezt. A gyerekek nagyon élvezték. Ugyan elég hideg volt és fújt a szél, de jó volt.

A mamánál aztán valami különleges dolog történt. Ezzel a párbeszéddel: (a szereplői mi vagyunk)
- Hol vagytok? - kérdezte Anya a gyermekeit, mert nem voltak szem előtt.
- Itt vagyunk a tükör előtt. - válaszolta Zsófi.
- És mit csináltok? - kérdeztem.
- Fodrászosdit játszunk, levágom Nimród haját. - jött a válasz.
Anya megrémülve: - De nincs nálad olló, igaz?
- Nem, nincs. - jött a megnyugtató válasz.
Megnyugvás. Ugyanis a szabály itthon az, hogy Zsófinak lehet ollózni, de mivel csak elkérésre működik, és vágás után visszaadásra, nyugodt voltam. Hát...

Egy idő után kiderült, hogy tényleg fodrászosat játszottak. Zsófi talált a mama titkos kincsei között egy ollót, és ténylegesen levágta Nimród haját. Aki nagyon türelmesen állt, és viselte a hajvágást. Szóvá se tette, hanem élvezte a helyzetet. Úgyhogy a kisfiamnak egy-két helyen tüsi haja lett.
(Ez persze nem jelenti, hogy vesztett volna vonzerejéből :) )

Hazafelé gyalog jöttünk. Kb. 3 km-re laknak anyósomék, és hullott a hó, sétáltunk egyet.

És a sok hó valami csodálatos látvány számomra. Én nagyon szeretem. Sajnos saját képeket nem tudok feltenni, mert még mindig nem működik a fényképezőgépünk, de néhány szép képet gondoltam, megosztok Veletek. Ezeknek nagyon tetszik a hangulata.

    

Mindennapjaink

Beteg a csipet-csapat. Erősen köhögnek és orrfolyással küzdünk.

Én nagyon szeretem, amikor együtt itthon vannak, mert olyan édesek együtt. Ha Zsófi nincs itthon, hanem oviban, akkor Nimród nagyon fárasztó. Állandóan unatkozik, és nem tudja lekötni magát. Zsófinak olyan jó a fantáziája, és olyan ötletes dolgokat kitalál. Olykor-olykor összebújnak, és úgy szeretik egymást.

Itt éppen indiánosat játszottunk :)

Itt pedig táncoltak. Fejlesztjük a ritmusérzéküket, ha már nekünk nincs sok :)

Ugye, édesek? Jó, megértelek Benneteket, én is elfogult vagyok. :)

Közben Zsófival is sokat tanulunk itthon. Sajnos nem jó a fényképezőgépem, így nem tudok új képekkel szolgálni. Készítettünk egy 3D-s képet Jézus és a tenger lecsendesítéséről, ezt nagyon élvezte Zsófi. (Amint lesz gép lefotózom.) Aztán pedig ismerkedtünk a számokkal. Kapott karácsonyra számos kockákat. Egy papírra leírtam a számokat, meg lepöttyöztem mellé ugyanannyit, és meg kellett keresnie a hozzá illő számokat. Nem ismeri még a számokat Zsófi, de legalább a "hasonlóságot, hasonlít, ugyanolyan" kifejezéseket megtanuljuk. Aztán megkerestük a kockákról az ugyanannyi pillangót, majmot, csillagot stb. Nagyon élvezte, és én is.

Mostanában ritmust is tapsolunk. Bár nem vagyok egy nagy zenei tálentum, azért csináljuk, mert ez később jót fog tenni a szótagolás miatt is és remélem a helyesírás miatt is :)

A betűket nagyon szereti, és fel is ismer párat. Az oviban azt mondták, hogy ne tanítsuk a gyerekeknek a betűket, mert később gondot fog okozni. De ezzel meg úgy vagyok, hogy nem fogom azt mondani a gyerekemnek, amikor megkérdezi, hogy "Ez milyen betű?" , hogy "Bocs, nem mondom meg, mert az óvónéni azt mondta ne tegyem!" Hát persze, hogy megmondom. Sőt, mostanában azokat a betűket, amiket ismer, gyurmából kirakjuk, formáljuk, alakítjuk.

Új nyertes!!!

Biztosan emlékeztek, hogy az Égi szó című tanulmányt Amerikába kellene küldenem. Azért ez a szó, hogy kellene, mert Adina írt, és nagyon kedves volt. Írta, hogy megérti, hogyha nem küldöm el, mert tudja, hogy nagyon drága. Ez valóban így van, és nem is tudnám elküldeni nagyon hamar számára ezt a kis tanulmányt. Így megkérdeztem tőle, hogy mit szólna hozzá, hogyha magát az anyagot csak pdf-ben küldeném el (csak és kizárólag neki!), mert nem szeretném rontani az esetleges megvásárlási esélyeket - meg mert a szerző szempontjából is így tisztességes. :)
És ebbe beleegyezett. Úgyhogy sorsoltunk egy újat, ezúttal a kisfiammal, és Járominé Németh Esztert húzta. :)

 Kérlek, Eszter te is írj az email-címemre, amely megtalálható az oldalamon.

Ui: Hamarosan jövök a Dániel könyvének folytatásával is, csak most kicsit zűrös napjaim voltak.

Ugye már nagyon vártátok?

Nos nem kell sokáig.
A szülinap ugyan elhúzódott, de mindenki jól érezte magát, kiváltképpen az ünnepelt.

De most amit nagyon várt mindenki. A sorsolás. Nagy Őm volt az SBE, vagyis a sorsolási bizottság elnöke, és a hivatalos fotós. Igaz, hogy várt ránk egy halom mosogatnivaló és rendrakás, de még alvás előtt ezt megejtettük.
Íme az eredmény:

Zsófia kosara - benne a nevekkel

A MOZOGJ OKOSAN! című könyvet mutter nyerte.

A TÉL ÍZEI című vegán szakácskönyvet: Patrícia.

 Az ÉGI SZÓ című tanulmányt Amerikába kell elküldenem, Murray and Adina Celmentsonnak :)

 A NYITOTT SZEMMEL című újságot pedig Veressné Ady Anna.

Kedves Nyertesek!

Remélem, örültök.
Kérlek Benneteket, vegyétek fel velem a kapcsolatot. Email-címemet megtaláljátok az oldalamon. Küldjétek el a címeteket, ahová elküldhetem a nyereményeteket.

Családi hóemberépítés

Kedden nagy hó volt nálunk. A gyerekek alig várták, hogy apa hazajöjjön és kimehessenek hóembert építeni. Ilyenkor nem számít, hogy apa milyen fáradt, a gyerekek rohammal bevették és rábeszélték az udvari játékra. Persze, nem volt nehéz. :)
A hó jó dolog, és a gyerekek általában élvezik. Gondolom, a tieitek is.
Zsófi már egy ideje várja, hogy hóembert építhessen. "Anya" - mondta nekem egy ideig szinte minden nap - "majd én gyúrom fejét, te és apa a többi részét. Nimród is segíthet."
Nos, ez így is lett.

Zsófi a fejet készíti el - ahogy mondta.

Nimród besegít apának. Mama éppen szurkol nekik.

Életem három kedvence.

Zsófia nagy munkában

Nimród éppen valami ellen lázad. Szokás szerint. 

Belefért egy kis hógolyócsata is.

Kis családunk és a hóember.

Pörgős nap

A héten nem járunk oviba. Taknyosak. Persze Zsófinak már elvonási tünetei vannak. Ma reggel mondta: "Anya, majd az oviban kifújom az orrom." De még nem szívesen engedném gyerekek közé. Nem lenne jó másokat megfertőzni, meg esetleg még más betegséget is beszedni. Ráadásul Nimród még orrfolyósabb, így itthon töltjük a mindennapjainkat.

És most elég embert próbáló nekem. Őszinte leszek.

Oda vagyok értük, és nagyon jó, hogy részesei az életemnek, és örülök, hogy az Ő anyukájuk lehetek. 

Mostanában azonban azt vettem észre magamon, hogy türelmetlenebb vagyok. Mindennel és mindenkivel szemben. Nem tudom, hogy a fáradtság-e ez, vagy  korom :), mindenesetre hamarabb reagálok rosszul. 

Figyelnem kell erre, mert meggyőződésem, hogy a szülőnek tudnia kell kontrollálni magát. A fáradtságát is.

Nekik nagyon sok energiájuk van, nekem pedig fogy.

Persze ebben benne vannak a nehézségek is.

De a legjobb és legizgalmasabb dolog a megélt mindennapjaink.

De először egy mulasztás. 

Móni még karácsony előtt egy játékot hirdetett, amelyre én beneveztem, és Nyertem. Nagyon örültem neki. Tényleg. Még most is öröm tölt el, hogy nyerhettem. :)

Szóval megkaptam és íme: 

Ám most egy találóskérdést szeretnék feltenni:
Szerintetek mi az, amit én nagyon-nagyon szeretek, de nem tudok megcsinálni?
Nos, aki a palacsintára tippelt, az jól válaszolt :)
Nagyon szeretem a palacsintát, a kedvenc ételem, bármikor bárhol meg tudom enni. De sohasem tudtam megsütni. Ezért a családban mindig azzal szórakozunk, hogy anya milyen vicces formájú palacsintákat gyárt. Ti. sohasem kör alakú :) Úgyhogy ezt már tökélyre fejlesztettem. De egyébként pedig finomak.
Én vegán palacsintát szoktam sütni, amiben nincs tojás és tej. Helyette van benne zabpehelyliszt, fehérliszt, teljes őrlésű liszt, olaj, só, egy kis növényi tejpor (amivel helyettesítem a tejet), és víz.

Azért az Ellenőrző Bizottságnak bejött:

A tegnapi energiabombás hangulatot tetőzte a csillagszórózás. Mivel nálunk nem szokott lenni karácsonyfa (se helyünk nincs, se mi nem vagyunk itthon ebben az időszakban) csillagszórót veszünk, mert  azt nagyon szeretik. Még Nimród is mondja: "Csillag... csillag..." Úgyhogy ez nagyobb élmény nekik...

 És már mikor úgy gondoltam, hogy ez a nap nem csúcsosodhatna ki jobban, kisfiam bedobozolta magát. Amit persze Zsófia sem hagyhatott ki. Hiába, mindig mondtam, hogy ajándékok ők nekem!

Hangulatképek

Ma olyan semmilyen hangulatom van. Gondolom, néha nektek is van ilyen. Pedig vidáman ébredtünk, nem kellett küzdelmet vívni a felöltözéssel, sem a reggelivel, az oviba is odaértünk időben, ahol Zsófi gyorsan átöltözött. A boltban is gyorsan haladtunk, Nimród egyszer sem akart kimászni a kocsiból - ezzel csatát vívunk, mert nem egy egyhelyben ülő típus. Itthon játszottunk, ettünk, minden simán ment, tényleg. Kiraktam aludni, 5 perc se telt bele, már aludt is...

De ettől függetlenül nem lelkesedem a mai napért. Na, van ilyen.

Ezért gondoltam, két képpel vidámítom fel a napomat, és ha már olvastok, akkor a tiéteket is :) 

Megéri!

Nimród apa bakancsában + légycsapó. 

Zsófia pedig épp a pillangóúszást gyakorolja. Itt épp kiemelkedik a vízből!