A Nobel-díj napja – december 10.

 A Nobel-díj napja – december 10.  

 A Nobel-díj napja minden évben december 10-re esik. Alfred Bernhard Nobel svéd mérnök, vegyész, vállalkozó és emberbarát eredményeit tiszteli. Mindannyian hallottunk a Nobel-díjról, amely a művészetek és a tudományok különböző területein elért kiemelkedő teljesítményeket ismeri el.  

A Nobel-díj napja tisztelgés a díjat alapító személy előtt. Alfred Nobel elszegényedett szülők gyermekeként született Stockholmban, de apja egy igen nagyra becsült svéd tudós és író, Olaus vagy Olof, Rudbeck leszármazottja volt. Édesapja maga is mérnök volt, és Alfred Nobel már korán érdeklődést mutatott a mérnöki munka, és különösen a robbanóanyagok iránt. Ennek természetesen meg is lett az eredménye, Nobel már tinédzser korában érdeklődni kezdett a kiszámíthatatlan robbanóanyag, a nitroglicerin stabilizálásában.  

Annak ellenére, hogy az egyik testvére egy tragikus balesetben meghalt, Nobel folytatta munkáját, a gyárat egy elszigeteltebb területre helyezte át, és végül sikerült feltalálnia a dinamitot, mint a nitroglicerin kiváló és stabilabb változatát. Alfred Nobel a továbbiakban kitalált egy még jobb alternatívát a dinamit helyett gelignit formájában. Ez a bányászati ​​tevékenység alapvető elemévé vált, és pénzügyileg sikeressé tette a Nobelt. Nobel katonai célú fegyvereket is feltalált, és cégeket alapított ezek értékesítésére. Amikor egy francia újság hamis gyászjelentést közölt Nobelről, bírálva őt a háborúban betöltött szerepéért, újraértékelte élete céljait, és úgy döntött, hogy bevételét egy olyan díjat alapít, amely az emberiség legjobbjait ismeri el.  

A különböző kategóriák díjai az ő érdeklődését tükrözik különböző területeken. Amellett, hogy vállalkozó mérnök volt, író is volt. Míg Nobelt továbbra is kritizálják a haditechnika előmozdításában játszott szerepéért, a Nobel-díjakat, köztük a később hozzáadott közgazdasági díjat, az e területeken dolgozó szakemberek legrangosabb eredményének tekintik.

Karácsonyi mackók #16.

 A játékmackók amúgy is olyan cukik tudnak és szoktak lenni. Biztos, hogy neked is van a házadban valamilyen maci. Nekem még alvós macim is van, amit néha lenyúlnak a lányaim. :)

Ilyenkor, karácsonyhoz közeledve még aranyosabbak.

Öleld ma magadhoz a macidat! Este akár aludj vele, nem számít, hogy mit mond a család, és hogy égés-e. Lehet mindenki gyerek egy kicsit!
 

Országos Láma Nap – december 9.

 

Országos Láma Nap – december 9.

Ma ezeket a cuki, de pimasz, köpködő figurákat ünnepeljük!

A lámák kicsit bolondosak, máskor drámaikat,de tény, hogy saját, egyedi stílusuk van.

A lámák nem csak imádnivalóak, de különleges lények is.

 

Emellett nagy segítséget jelentenek az embereknek szerte a világon.

 

A nemzeti láma napja a tökéletes nap arra, hogy megbecsüljük az egyik legfurcsább haszonállatot. Tudtad, hogy okosak, szociálisak és nagyon puha gyapjút készítenek? Vannak, akik 30 évig élnek!

#mindennapünnep

Minden, ami mézeskalács #17.

Minden, ami mézeskalács... :)

Képek természetesen a netről.

Nemzeti Brownie-nap – december 8.

 

Nemzeti Brownie-nap – december 8.

A nemzeti Brownie-napot december 8-án tartják. Minden évben messziről érkeznek a brownie szerelmesei, hogy megünnepeljék a nemzeti Brownie-napot. Meleg, rágós és gazdag, egy finom csokis (vagy szőke) brownie a tökéletes desszert az éjszaka befejezéséhez. Engedje át magát a ragacsos jóságnak, és hagyja, hogy a való világ elolvadjon veled egy kellemes pillanatra.

 

A legenda szerint 1893-ban a Palmer House Hotelből készítettek brownie-t. Bertha Palmer, egy kiemelkedő chicagói társasági nő, akinek a férje tartozott a szállodával, egy cukrásztól olyan desszertet kért, amely alkalmas a Chicago World’s Columbian Exposition résztvevőinek. Egy süteményszerű finomságot kért, ami elég kicsi ahhoz, hogy belekerüljön a dobozos ebédekbe. Az eredmény a Palmer House Brownie dióval és barackmázzal. A modern Palmer House Hotel ugyanazon recept alapján készült desszertet szolgál fel vendégeinek. A nevet valamikor 1893 után kapta a desszert, de akkoriban nem használták a szakácskönyvek vagy folyóiratok.

 

1907-re a brownie jól ismert formában meghonosodott.

#mindennapünnep

Könyvajánló - Dickens: Karácsonyi ének

 

A ​szőrösszívű Scrooge úr, a -zaklató, szipolyozó, zsugori, kapzsi vén bűnös-, akinek a karácsony is csak olyan nap, mint a többi, dühvel és megvetéssel nézi az emberek ünnepi készülődését. Kidobja a karácsonyi énekeket kántáló koldus kisfiút és a szegényeknek gyűjtő úriembert egyaránt, kiszipolyozott írnokát is felmondással fenyegeti. Este, hazatérve magányos házába jelenést lát: meglátogatja Marley, rég halott üzlettársa, s bejelenti három további szellem érkezését. Az első a régi karácsonyok szelleme, aki végigvezeti Scrooge urat saját hajdani életén, s elfelejtett, fájó emlékeket elevenít föl benne. A második az új karácsony szelleme, aki felnyitja Scrooge szemét a körülötte élők sorsára, nyomorúságára és vidámságára, szenvedéseikre és emberségükre. Végül a harmadik, a jövő szelleme megmutatja neki saját, ijesztő, magányos halálát. Scrooge urat a jelenések új emberré teszik: más szemmel kezdi látni a világot, karácsonyi pulykát küld írnoka családjának, ellátogat megvetett unokaöccséhez, s jó barát, jó gazda, jó szomszéd válik belőle.

Dickensnek ez az 1843-ban írt kis tanmeséje már az érett mester keze nyomát viseli magán: remekmű, melynek nem hervad a népszerűsége sem.

 

Idézetek: 

* Úgy képzelem, hogy jellemünk és cselekedeteink szabják meg életünk irányát és ezzel szükségképpen végzetünket. De ha képesek vagyunk jellemünkön változtatni, cselekedeteinket új célokra beállítani, akkor végzetünk is megváltozhatik.

* Könnyű vagyok, mint a pehely, boldog, mint az angyalok, vidám, mint egy kisiskolás. Kótyagos, mint aki beivott. Víg karácsonyt mindenkinek! Boldog új évet az egész világnak! Adjonisten! Hahó! Adjonisten!

* Fel volt készülve szinte bármire, de semmi esetre sem volt felkészülve a semmire.

* Nem tudod, hogy semmiféle megbánás nem teheti jóvá az elmulasztott lehetőségeket?

* Milyen jogon vagy te boldog? Mi okod neked a boldogságra? Elég szegény vagy hozzá.
– Ugyan már – legyintett vidáman az unokaöcs. – Maga meg mi jogon ilyen búskomor? Miért ilyen mogorva? Hiszen elég gazdag.

/ Becsületes, méltányos és nemes rendje az a dolgoknak, hogyha már a betegség és a szomorúság ragadós, semmi sem ragad el ellenállhatatlanabbul a világon, mint a nevetés meg a jókedv.

* […] olyan közel volt hozzá, mint én az olvasókhoz, én pedig minden olvasóm mellett ott állok.

* A nők már csak ilyenek: nem rejtik véka alá a véleményüket.

Cuki ajándék lányoknak #18.

 Karácsonyi ajándékötlet csajoknak! 

Valahol a neten találtam ezt a cuki fotót, és kellett egy kis idő, mire kinyomoztam.  Imecs Kata nyuszis vattapamacs tartói szerintem elképesztően édesek! Nincs az a lány/nő, aki ellen tud állni nekik. A kis textilbőr zsákocskák, szatén pánttal és vattapamacs nyuszifarokkal lesznek a fürdőszoba hasznos díszei.
Nézzetek szét Katánál! http://www.imecskata.com/termekek.htm

 

 

 

 

 

De nekem a legjobban ez a puff tetszik. Hiába no! Oda vagyok a pipacsokért!

 

A tizenkét apostol

 

 

 

Országos Levélírás Napja – december 7.

 Országos Levélírás Napja – december 7.

"- Régen leveleztünk is, ha igaz.

- Valóban?

- Igen. Úgy régimódi formában. Bélyeg, boríték..."

(Szerelem hálójában)

 

Kedves Olvasó, nagyon régen írtunk, de szerencsére ma nincs mentségünk, mert december 7-én van az Országos Levélírás Napja! 

 

A levélírás visszaszorult az okostelefonok, az internet és ezt megelőzően a telefon miatt, de több száz éven át ez volt az egyetlen módja annak, hogy a távolság által elválasztott emberek kapcsolatba kerüljenek egymással. 

 

A mai nap remek alkalom arra, hogy visszatérj az alapokhoz és kézzel írj levelet. De nem különleges az ötlet, hogy leüljünk fél órára és kézzel írjunk valamit valakinek? Hiányzik nekünk. nem igaz?

#mindennapünnep

Jön a Mikulás #19.

Minden évben ilyenkor felmerül a kérdés, hogy a Mikulás december 5-én vagy 6-án szokott-e jönni. Igazából szerintem mindegy, minden családnál más és más a szokás. Nálunk nem nagyon van. A gyerekek már nem suvickolják ki a cipőiket csak azért, hogy legyen benne valami. Gyerekkorukban is, mindig, amikor kaptak csomagokat meg édességet, a feladat és küldetés rám várt, hogy elfogyasszam. Ezért megkértem a családom tágabb tagjait, hogy ne vásároljanak édességet. Maximum egy csokitélapót, mert úgyis nekem kell megenni. Nem mondom, hogy nem esznek csokit, mert szoktak, csak nem annyira szeretik.

Kiskorukban sohasem tiltottam tőlük az édességet. Nem éreztem egyenes dolognak azt, hogy ha anya eszik csokit és szereti, akkor nekik meg tilos. Szabad volt, de ők maguk nem lettek édesszájúkat. Bezzeg, ha pogácsa van itthon... 

Igazából egy cuki, aranyos dolog ez a Télapó. Kicsit a hitről szól - bár itt nem azonosítanám az igazi hittel, - hanem csak arra gondolok, hogy jó jónak lenni. 

Én a gyerekeknek, az iskolába is szoktam vinni apróságot. Még a nagyoknak is, mert mindenki örül egy kis apróságnak. Szeretni jó és szeretni kell!

Nekem igazából ez az ünnep egy mesét jelent. Ezt:

Szutyejev: A fenyőfa

Ma reggel a gyerekek megnézték a naptárt, és ezt olvasták le róla: december 31.
Holnap hozza a Télapó a fenyőfát ! A játékok biztosan készen lesznek, de a fenyőfa még sehol sincs.
A gyerekek elhatározták, hogy levelet írnak Télapónak, küldjön nekik egy fenyőfát a s&űrű erdőből, bolyhos, zöld fenyőt, a legszebb fenyőt.

Télapó bácsinak a gyerekektől

Kedves Télapó !

Kérünk Téged, küldjél Karácsonyra egy szép fenyőt !
Játékot majd csinálunk, az nem kell.
E levelet elviszi mjd Neked egy hóember !

A gyerekek és a Hóember

Hát egy ilyen levelet írtak a gyerekek, és rögtön utána kiszaladtak az udvarra - hóembert csinálni.
Nagy egyetértésben dolgoztak: volt, aki a havat hordta, volt, aki tapasztotta.
A Hóember fejére egy lyukas vödröt tettek, két szeme szénből készült, az orra helyére meg egy szál sárgarépa került.
Nos hát, nagyon jól sikerült a Hóemberpostás ! A gyerekek átadták neki a levelet, és így szóltak:

Hóember, Hóember,
nálad jobb postás nem kell,
sötét erdőt járod,
levelünk a párod.

Télapónak vidd el őt,
keressen egy kis fenyőt,
sűrű ágú, zöld szoknyájú,
tűlevelű ismerőst.

Hozd el azt a kis fenyőt,
minden gyerek várja őt !

Beköszöntött az este, a gyerekek hazaszállingóztak, a Hóember pedig így dohogott magában:
- Hm... Ezek feladták a leckét ! Most aztán kihez forduljak, merre induljak ?
- Vigyél magaddal ! - vakkantott fel váratlanul Bobik, a kutyuska. - Jó orrom van, segítek neked megkeresni az utat.
- Persze, hogy elviszlek, kettesben sokkal vidámabb ! - örvendezett a Hóember.
Sokáig mentek, mendegéltek, a Hóember és Bobik, míg végül is elérkeztek a sűrű, nagy erdőhöz. Éppen eléjük szaladt egy nyúl.
- Errefelé lakik a Télapó ? - kérdezett rá a Hóember.
De a nyúlnak lélegzetnyi ideje sem volt, mert éppen a Róka üldözte.
- Vau ! Vau ! - ugatott fel Bobik, és õ is a Nyúl után vetette magát. Elszomorodott a Hóember.
- Úgy látszik, egyedül kell továbbmennem. És egyszerre nagy szél kerekedett, hatalmas hóvihar söpört végig az erdőn...
A Hóember megremegett és ... darabokra szakadt szét. Csak egy vödör, egy levél meg egy szál sárgarépa maradt belőle a havon.
Visszarohant a Róka, és bosszankodva mondta:
- Hol van az az ember, aki miatt elszalasztottam a nyúlpecsenyémet ?
Nézi - hát látja, hogy senki sincs ott, csak egy levél fekszik a havon. Fogta a levelet, és elszaladt vele.
Megjött Bobik is.
- Hol a Hóember ?
A Hóember nincs sehol. Épp ekkor érte utol a Farkas a Rókát.
- Mit viszel, komám ? - mordult rá a Farkas. - Felezzünk !
- eszem ágában sincs veled felezni, mikor magam is hasznát vehetem ! - szólt a Róka és elfutott.
A Farkas meg - utána. És a kíváncsi Szarka is utánuk repült.
Ott sírdogált Bobik magában, a nyulak pedig egyre csak azt hajtogatták :
- Úgy kellett, úgy kellett, minek kergettél mindig minket, minek ijesztgettél mindig minket ?
- Soha többé nem foglak benneteket bántani - mondta Bobik, és még hangosabban kezdett sírni.
- Na, ne sírj, segítünk rajtad - ígérték a nyuszik.
- Mi pedig a nyusziknak - makogták a mókuskák.
És a nyuszik nekiálltak hóembert építeni, a mókusok meg segítettek a munkában: a mancsukkal veregették, dagasztották, a farkukkal legyezgették, ragasztották. A Hóember fejére ismét egy lyukas vödröt tettek, két szeme szénből készült, az orra helyére meg egy szál sárgarépa került.
- Köszönöm nektek - szólalt meg a Hóember -, hogy újra felépítettetek. Most pedig segítsetek megkeresni a Télapót.
Elkísérték a Medvéhez. A Medve aludt a barlangjában, hát felébresztették. Elmesélte neki a Hóember, hogy a gyerekek tulajdonképpen a Télapóhoz küldték őt egy levéllel.
- Egy levéllel ? - brummogta a Medve. - Hol az a levél?
S csak ekkor kaptak észbe, hogy nincs meg a levél !
- Levél nélkül pedig Télapó nem ad nektek fenyőfát - mondta a Medve. - Jobban teszitek, ha hazamentek, majd én kivezetlek benneteket az erdőből.
S egyszerre - honnan, honnan nem ? - ott termett előttük a Szarka, és azt csörögte, örömében pörögve:
- Itt a levél ! Itt a levél !
És elmesélte nekik, hogyan talált a levélre. És mindahányan, akik voltak, elindultak a levéllel a Télapóhoz.
A Hóember sietve lépked, nagyon izgul: hol egy dombról gurul le, hol egy gödörbe pottyan,hol egy tuskóba botlik.
Persze, a Medve mindig kihúzza a csávából, de aztán megint csak darabokra szakad szét a Hóember.
Végülis elérkeztek Télapóhoz. Télapó elolvasta a levelet, és így szólt:
- Hogyhogy ilyen későn jöttök ? Jaj, Hóember, hogy fogod majd így elvinni idejére, pont karácsonyra a gyerekeknek a fenyőfát ?
Itt mndannyian a Hóember védelmére keltek, elmondták, mi történt vele. Télapó a saját szánját adta nekik, s a Hóember a fenyővel elhajtott a gyerekekhez. A Medve visszabújt a barlangjába - tavaszik kialussza magát. És reggelre a Hóember ott állott a régi helyén, csakhogy levél helyett egy zöld fenyőt tartott a kezében.

Nemzeti Gazpacho Nap – december 6.

 

Nemzeti Gazpacho Nap – december 6.

A hideg, üdítő leves alternatíva lehet, és örömet okozhat bármelyik asztalra vagy összejövetelre.

Kérdezz meg bárkit, mit gondol a gazpachóról, és azt fogják mondani, hogy az unalmas, régi paradicsomleves hűtött, finomabb rokona. 

 

De nem mindig így készült: a gazpacho Andalúziából, Spanyolország egyik régiójából származik, valószínűleg még a középkorban. Akkoriban állott kenyér, olaj, ecet és víz keverékéből készült, amit mozsártörővel dörzsöltek össze. Abban az időben Spanyolország az iszlám világ része volt, így a gazpacho név az „áztatott kenyér” arab szóból származik. 

 

Manapság az elsődleges összetevők a paradicsom/paradicsomlé, a kaliforniai paprika és az uborka, amelyek levessé alakulnak át. turmixgép (ha igazán hagyományos akarsz lenni, használhatsz mozsártörőt). Tudjuk, hogy éhes vagy, ezért ünnepeljük mindannyian a nemzeti Gazpacho-napot december 6-án!

#mindennapünnep