Könyvajánló - Dickens: Karácsonyi ének

 

A ​szőrösszívű Scrooge úr, a -zaklató, szipolyozó, zsugori, kapzsi vén bűnös-, akinek a karácsony is csak olyan nap, mint a többi, dühvel és megvetéssel nézi az emberek ünnepi készülődését. Kidobja a karácsonyi énekeket kántáló koldus kisfiút és a szegényeknek gyűjtő úriembert egyaránt, kiszipolyozott írnokát is felmondással fenyegeti. Este, hazatérve magányos házába jelenést lát: meglátogatja Marley, rég halott üzlettársa, s bejelenti három további szellem érkezését. Az első a régi karácsonyok szelleme, aki végigvezeti Scrooge urat saját hajdani életén, s elfelejtett, fájó emlékeket elevenít föl benne. A második az új karácsony szelleme, aki felnyitja Scrooge szemét a körülötte élők sorsára, nyomorúságára és vidámságára, szenvedéseikre és emberségükre. Végül a harmadik, a jövő szelleme megmutatja neki saját, ijesztő, magányos halálát. Scrooge urat a jelenések új emberré teszik: más szemmel kezdi látni a világot, karácsonyi pulykát küld írnoka családjának, ellátogat megvetett unokaöccséhez, s jó barát, jó gazda, jó szomszéd válik belőle.

Dickensnek ez az 1843-ban írt kis tanmeséje már az érett mester keze nyomát viseli magán: remekmű, melynek nem hervad a népszerűsége sem.

 

Idézetek: 

* Úgy képzelem, hogy jellemünk és cselekedeteink szabják meg életünk irányát és ezzel szükségképpen végzetünket. De ha képesek vagyunk jellemünkön változtatni, cselekedeteinket új célokra beállítani, akkor végzetünk is megváltozhatik.

* Könnyű vagyok, mint a pehely, boldog, mint az angyalok, vidám, mint egy kisiskolás. Kótyagos, mint aki beivott. Víg karácsonyt mindenkinek! Boldog új évet az egész világnak! Adjonisten! Hahó! Adjonisten!

* Fel volt készülve szinte bármire, de semmi esetre sem volt felkészülve a semmire.

* Nem tudod, hogy semmiféle megbánás nem teheti jóvá az elmulasztott lehetőségeket?

* Milyen jogon vagy te boldog? Mi okod neked a boldogságra? Elég szegény vagy hozzá.
– Ugyan már – legyintett vidáman az unokaöcs. – Maga meg mi jogon ilyen búskomor? Miért ilyen mogorva? Hiszen elég gazdag.

/ Becsületes, méltányos és nemes rendje az a dolgoknak, hogyha már a betegség és a szomorúság ragadós, semmi sem ragad el ellenállhatatlanabbul a világon, mint a nevetés meg a jókedv.

* […] olyan közel volt hozzá, mint én az olvasókhoz, én pedig minden olvasóm mellett ott állok.

* A nők már csak ilyenek: nem rejtik véka alá a véleményüket.