Jézus helyetted szenvedett!

Tegnap a szombati istentiszteleten ezt a történetet mondta el a lelkészünk a gyerekeknek. 

Engem is megfogott, így gondoltam, megosztom Veletek!

„Betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozta… megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyultunk meg.” (Ésa 53,4-5)

Egy király a fia nevelését egy bölcs tanítóra bízta, aki szabadon nevelhette. De egy dolgot nem tehetett meg – bármit követett is el a trónörökös –, soha nem verhette meg. Ennek tudatában a gyermek királyfi sokszor rosszalkodott, mert tudta, hogy nem kaphat ki. Tanítója gondolkodott, hogyan fegyelmezhetné meg és vezethetné jó útra. Azt találta ki, hogy amikor a királyfi ismét vétkezik, a legkedvesebb pajtását bünteti meg helyette az ő bűnéért, és ezt neki végig kell néznie. Amikor egy alkalommal tanítványa kegyetlenül bánt másokkal, kis barátját ugyanolyan kegyetlenséggel megvesszőzték a herceg szeme láttára. A királyfit megrendítette, hogy mást büntetnek meg ártatlanul az ő vétkéért. Méltatlannak és igazságtalannak tartotta. Rövid idő után a kedves pajtása iránti szeretete és részvéte változásra késztette. Elhagyta gonoszságait, csakhogy barátját megkímélje a büntetéstől.

Gondolkodtál-e már azon, hogy a Te vétkeid büntetését is sokszor más viseli el? Akkor is, amikor helyetted csinál valaki rendet a szobádban. Ha valamit eldobálsz, azt valakinek össze kell szednie, amit bepiszkítasz, azt valaki másnak kell kitisztítania. Ha csúnyán beszélsz, azzal másokat sértesz meg, sőt a rossz példád – bármiről legyen is szó – messze kihat a környezetedre, embertársaidra, s ki tudná számba venni, hogy hányan szenvednek Miattad. Bűneiddel azonban a legnagyobb szenvedést mégis Jézusnak okozod. Mert Őt sebzi meg minden helytelen gondolatod, bántó szavad és cselekedeted. A Te„bűnödért lett rajta a vereség”. „Betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozta… És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van… az Úr mindnyájunk vétkét ő reá vetette.” (Ésa 53,4-8)

A Biblia szerint a „bűn zsoldja a halál”, azaz mindenki, aki bűnt követ el – mindegy, hogy kicsit vagy nagyot – Isten világrendje szerint a halál hatalmába kerül. Nincs kivétel. Jézus nemcsak elhordozta bűneid büntetését és azok összes következményét, hanem a legnagyobb áldozatot is vállalta Érted, a halált, hogy elnyerhesd az örök életet. Meghalt Helyetted, pedig Ő semmilyen bűnt nem követett el. Amikor még nem is éltél, Ő már előre lefizette bűneid büntetését, szeretetből. Egyszerűen azért, mert nagyon fontos vagy neki.

Téged is csak az tud megváltoztatni, ha szemléled az igazságtalanul és miattad szenvedő Jézust, ahogy a fiú is szemlélte barátja érte való szenvedését. Nézz a keresztre, bánd meg bűneidet és hidd el, hogy megbocsát! Nagyon szeret téged! Tudta, hogy bűnöket fogsz elkövetni, és bízott a Te megváltozásodban, ezért vállalta helyetted a halált, ami Neked életet hoz. Menj Hozzá bátran! Imádkozz így: Jézusom köszönöm, hogy meghaltál helyettem. Bocsásd meg vétkeimet és add, hogy jó lehessek!

Állati

Hát... az úgy indult, hogy Zsófia már egy ideje, azaz évek óta mondja, hogy szeretne nyulat.
Mi meg úgy gondoltuk, hogy még nincs itt az ideje, mert az állatokról gondoskodni kell, figyelni kell rájuk, és ez felelősséggel jár.
Sokszor elmondta, és mi kedvesen mosolyogtunk, aztán tovább léptünk.

Alapozni kellett, úgy gondoltuk.
Ez meg is történt, a következő sorrendben:

Először macskával kezdtünk, az mégis önellátó, ha nem kap enni, keres magának... Még kicsi volt Zsófia, amikor Ziva és a testvére, Hori megérkezett hozzánk. Azóta szegény Horika már nem él, nem sokáig volt velünk, bár nagyon szerettük. Édes egy macska volt, és nagyon sok mindent kibírt.

Horacio

Ziva

Zsófia és Horacio - 2010-ben :)
Zivával ilyesmit nem lehetett csinálni, és most sem lehet.

Ha esetleg tudna valaki nekem szerezni egy ilyen - és csakis ilyen - vörös, fiú  macskát hálás lennék. Köszönöm :)

Aztán ahogy teltek az évek, Férj mondta, hogy ő szeretne a portára egy kutyát. Hát... nem igazán vagyok kutyás alkat, de úgy dukál, hogy ha macska van, mert én szeretem, akkor kutya is legyen, mert az pedig Férjnek fontos...

Így 2013. szeptemberében megérkezett hozzánk Ő: 

Pogó, amikor megérkezett hozzánk.

Pogó, a mi zajos, mindig mozgásban lévő, nagyon éber pulink. Az évek elteltével csak a mérete változott, az állandó ugrálása és a hangos csaholása semmit... :) De szeretjük, mert nagyon éber, odafigyel mindenre, és igazi vigyázó kutya :)

Aztán kicsit később úgy gondoltuk, hogy még tovább visszük a dolgokat. Mivel húst nem eszünk, de tojást igen, és azt elég sokat, érdemesebbnek láttuk, hogyha hozunk a házhoz tyúkokat.

Akiket nagyon szeretünk, és akik már tényleg családtagnak számítanak. Simán meg lehet őket simogatni.

Ráadásul tényleg jó tojástermést produkálnak, ami azért nagyon fontos, mert BIO!!!

A Csajok, akik a Tekláék nevet kapták :)

Sokáig semmi. Aztán Zsófia egy ideje már mondogatja, hogy szeretnének valamilyen állatot. Halat szerettek volna, de nem tudom miért és hogyan alakult ki, de nem bírom a halakat. Sem azokat, amelyek a vízben vannak, sem amelyek az akváriumban. Sőt, amelyek az akváriumban vannak, kimondottan idegesítenek és ideges leszek tőlük. Nincs fóbiám tőlük, csak nem tetszenek. 

Így a család nagyon rendes volt, és megértették, hogy hal nem lesz.

Aztán nem olyan régen, egyik barátnőm megkérdezte, hogy nem tudnánk-e valakit, aki befogadna egy nyulat. Mert a nyúl gazdája olyannak szeretné adni, aki nem eszi meg :) :)

Így mi lettünk azok.

És íme, ő, a legújabb családtag.

Azóta persze szegényt a gyerekek nyúzzák, simogatják, etetni szeretnék és még dalt is költöttek a tiszteletére :) 

Hogy lesz-e folytatás? 

Nem tudom...

Nálunk soha nem lehet tudni.

De ha lesz, mindenképpen beszámolok róla.

Egy fa tanácsai

A Föld világnapja alkalmából

Szünet, Szélvihar és Kakaó

Szünet van. Gondolom, nálatok is...
Nálunk ráadásul 2 hét, mert az iskolát átépítik, tatarozzák, ablakot cserélnek és mindenféle szépészeti beavatkozást alkalmaznak, hogy a már olyan régi és leamortizálódott, igazi "szockós" stílusú iskola megszépüljön.
Így a gyerekeimmel itthon töltjük a mindennapokat. Nem könnyíti meg a helyzetünket a viharos időjárás - hogy kint lehetnénk, vagy játszótéren, esetleg egy kisebb kiránduláson.
Nem könnyű az a helyzet sem, hogy Apa (értsd: Férj) éjszakás, így amikor mi alszunk ő dolgozik, és amikor ő alszik, mi csendben vagyunk szituáció. Vagyis próbálkozunk... Mert néha ki kell engedni a gőzt, meg kell nekik feszültséget levezetni, de nem délelőtt, az a csendé... Muszáj. Meg kell tanulniuk ezt is. Hogy az együttéléshez ez is hozzátartozik, a másik tiszteletben tartása, és a ráfigyelés.

Elég nehéz, mert nehéz olyasmit csinálni, ami nem jár zajjal, vagy nem történik sűrűn vita és veszekedés (Zsófia és Nimród eléggé hajlamosak rá), de a héten igazán hősök voltak, büszke is voltam és vagyok rájuk, mert elég jól bírták. Egymást is. 
Ami még tetőzte a dolgot, hogy Kata is aludt és abban a szobában, ahol mindenki volt, úgyhogy duplán csendben voltak, az én drága hőseim. Tényleg büszke vagyok rájuk!

Az éjszakás hét a legnehezebb, amikor itthon vannak. Tényleg az. 
És bár lehet azt mondani, hogy "hú ha!", mert mostanában minden tele van ezzel, ti. hogy a televízió milyen káros a gyerekekre, - meg az iskola (a másik kedvenc témám! - talán majd erről is írok valamikor...) - azért én is leültem hozzájuk, és felfedeztem néhány igazán jó mesét, ami vicces, vagy amin jót szórakoztunk, esetleg nevetgéltünk rajta. És azt már maguktól tudják, hogy az olyan meséket, amelyek félelmetesek, vagy szellemek, boszorkányok, butaságok és bugyutaságok vannak, nem nézhetik. Csak és kizárólag olyat, amit láttam már és tudom, hogy mi van benne, vagy velem nézhetik meg. 

Na mindegy, csak azt akartam leírni, hogy egy ilyen hét után, amikor 10 percenként csitítod és csendesíted a gyerekedet, hogy "pszt! apa alszik", és kéred őket, hogy legyenek jó, ne vitázzanak, ne árulkodjanak és főleg ne beszéljenek hangosan, és közben igyekszel nekik mindenféle programot kieszelni, barátnőkkel, játékokkal, rajzokkal, foglalkozásokkal - ebben a szélviharos és esős időben, miközben legszívesebben kiküldenéd az udvarra őket szaladgálni -, szóval, egy idő után elfáradsz. 

Na, én most így vagyok. 
Ezért megleptem magam egy bögre finom kakaóval, amit kb. 3-4 hónapja nem ittam. Nem igazán iszok tejet, de most úgy gondoltam, hogy egyik kedvenc bögrémet bemutatva (mert hát megígértem :) ) teletöltöm kakaóval, és megiszogatom. Ha már IGAZI Piros Pöttyös nem volt itthon....

Bögreség

Bögremániás (is) vagyok.
Egy időben gyűjtöttem a bögréket, és bögrét kaptam mindenkitől. Jó sok van nekem. 
Már nem gyűjtöm, mert nincs hely.
De egy ilyen polcnak nagyon örülnék....
És bárcsak az én gyűjteményem lehetne...
Nem titok, néha még kísértésbe jövök, hogy megtetszik egy-egy bögre, de ritkán veszem meg, csak jól megnézem őket, sokáig gyönyörködöm bennük, és sóhajtozom...
Lehet, hogy egyszer megmutatom nektek a bögregyűjteményemet...
:)

Időgazdálkodás máshogyan

Aranyos ez a kép, amit találtam a neten, és tartalmaz igazságot. 
Tényleg mindennek rendelt ideje van, ahogyan ezt a Biblia is írja.

Madár hangicsálás

Nagyon szeretem a tavasz hangulatát. Nagyon jó, hogy süt a napocska, érezni a friss tavaszi illatot, és hallani lehet a madarakat is. Ezt mindig nagyon várom, mert úgy szeretem, ahogy "beszélgetnek", ahogy mondják a magukét, vagy ahogy a Biblia írja: "hangicsálnak". Amikor olvastam ezt az igét:

"Mellettük lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak." (Zsoltárok 104,12) - a kedvenc igémmé vált. 
Mi el szoktunk menni a gyerekekkel a közeli erdőbe, és keresünk mindenféle állatot. A madarak a kedvenceink. De hát mi más is lehetne egy Madaras :) családnak. 
A család nagy kedvence - természetesen a Kánya mellett a Vörösbegy.
Találtam egy jó kis videót, ahol különféle madárhangokat lehet hallani és hallgatni. 
Természetkedvelőknek kötelező! :)

17 tanács a gyermekneveléshez

Érdekes felsorolást találtam, amely a gyermeknevelés tekintetében sok jó tanáccsal szolgál. Átgondoltam, és azt hiszem nagyon egyet tudok érteni vele. Minden mondatával. 

1. Evés étkezések közt nem megengedett.

2. Az ételt meg kell ennie, vagy kihagyja az étkezést.

3. A gyerekek este 8-ig kerüljenek ágyba.

4. Napi feladataikat szorgalmasan végezzék el.

5. Rendeljék alá saját akaratukat, hogy nyitottak legyenek Isten megváltására.

6. Tanítsd a gyermeket imádkozni, ahogy beszélni kezd.

7. Követeld meg, hogy csendben legyenek a családi áhítatok alkalmával.

8. Semmit ne adj nekik, amiért sírnak, csak amit udvariasan kérnek.

9. Hogy megelőzd a hazugságot: ne büntesd a hibát, ha előbb beismeri és megbánja.

10. Soha ne hagyj bűnös tettet büntetlenül.

11. Soha ne büntesd a gyermeket kétszer ugyanazért.

12. Soha ne büntess mérgesen.

13. Dicsérd és jutalmazd a jó magatartást. (Soha ne vesztegess!)

14. Minden kísérletet az örömszerzésre, még ha nem is túl jól sikerül, dicsérj meg.

15. Óvd a tulajdonjogot, a legkisebb dolgokban is.

16. Szigorúan tartsd be az ígéreteket.

17. Tanítsd a gyermeket Isten tiszteletére.

(Susan Wesley, 19 gyermek, köztük John Wesley édesanyjának elvei alapján)

Agatha Christie-i fíling

Van valaki, aki nem szereti Agatha Christiet? Mert én nagyon. Minden könyvét elolvastam, ami megvolt és kiadtak magyarul. Nagyon élveztem, és szívesen olvasom újra és újra a könyveit. Mr. és Mr. Tommy és Tuppence Beresford a kedvencem...

Aztán láttam egy blogon ezeket a képeket. Már akkor megtetszett...
Amúgy is szeretem a kastélyokat és az ilyen jellegű épületeket, itt Móron is van, tőlünk nem messze egy kis házikó, aminek a hangulata nagyon bejön nekem, de persze Christie ettől nagyobb házakba viszi bele a titokzatos eseteit. 
Nagyon szeretem, bár már elég régen olvastam tőle könyvet. 
Mindenesetre a képek magukért beszélnek.

Ads by FlashFree(?)Hide ads

Te tiszteled a férjedet?

Ez  nagy kérdés ám. Bár azt gondolom, hogy ha keresztényként olvassuk ezt, akkor nem is lehetne mást mondani, mint azt, hogy hát persze! És jó is, ha így van!

Hanem azért ti is egyen-egyen, ki-ki az ő feleségét úgy szeresse, mint önmagát;
 az asszony pedig meglássa, hogy félje a férjét.

Más fordításban, hogy engedelmes legyen férjének.

Mert hát melyik ige is juthatna eszünkbe, ha nem ez: "Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket. Bízik ahhoz az ő  férjének lelke..." (Példabeszédek 31,11)

Nem igazán tartjuk mi itthon a Valentin-napot. Szerelem ide vagy oda, nem hiszek az egy napos ünnepekben. Sem a nőnapban, sem az anyák napjában (amitől azért meghatódok), sem a 2 napos karácsonyban vagy húsvétban... Ellenben hiszek a házasságban és a szerelemben teljes mértékben.

Így arra gondoltam, hogy megpróbálom kicsit összegezni, átgondolni, hogy is van ez igazából, a bibliai értékek szerint. Nem az emberi, meglátni és megszeretni elv alapján, hanem az isteni szerint. 

A Példabeszédek könyve azt mondja, hogy a derék asszony férje biztonságban érzi magát. Nem aggódik és nem aggodalmaskodik, hogy becsapják, hazudnak neki, nem kell aggódnia. De ez így normális, nem? 

Nem tehetjük meg azt, ha már van egy férjünk, hogy elveszítse a bizalmunkat, hogy ne minket szeressen! És itt megint nem a női praktikákra gondolok, hanem az isteni segítségre.

Pl. a tiszteletre.

Hát igen. Ez egy érzékeny pont. 

Mert nagyon sokszor azt láttam és látom, hogy a feleségek, a nők nem tisztelik a házastársukat, párjukat, barátjukat. Nem adják meg neki, ami jár nekik, és amiről a Biblia is ír.

Meggyőződésem, hogy Feleségként ez az egyik feladatunk. Nem mindig könnyű, mert valljuk be őszintén, nem minden esetben olyanok, amilyeneknek kellene lenniük a nagy könyv szerint. Hiszen mi is erre vágyunk. Nemcsak a szeretetre, és hogy sokszor elmondják nekünk: "szeretlek", hanem tiszteljenek is minket. De a Derék asszony nem volt ilyen, nem követelte ki magának ezt.

Ez egy elég nehéz lecke nekünk. Hogy megtanuljuk.

Nehéz kérdés ez, tényleg úgy gondolom. Mert tény és való, függetlenül attól, hogy a férfiak engedelmeskednek Istennek (hiszen sokan vannak felemás igában),  mert egykor rossz döntést hoztak, vagy csak később ismerték meg Krisztust, nekünk, mint keresztény feleségeknek szükséges engedelmeskednünk Istennek, és hűségesnek lenni és tisztelni a férjünket. 

Persze, én most könnyen beszélek, mert csodálatos férjem van. Nem hibátlan, de ettől függetlenül nagyon szeretem őt. Nincs mindig toppon, nem lehet mindig kommunikálni vele, nem lehet mindig beszélgetni vele, néha ilyen, néha olyan, de azt tudom, legalábbis ezt tapasztaltam, hogy ha figyelünk rájuk, ha kedvesek vagyunk, ha tiszteljük, és ezt kimutatjuk neki, nyertünk :)

Én ebben hiszek. De tényleg!

Nem vagyok egy nyugodt, csendes természetű ember. Állandóan pörög az agyam, tele van mindenféle gondolatokkal és mondatokkal, és tényleg nagyon örülök, amikor Férj hazajön, és végre "összetett mondatokat" is használatok, de nem mindig sikerül. Néha ez idegesít, néha türelmetlen vagyok, de meg kell tanulnom visszavonulót fújni. Ez is a tisztelet jele. Nem kell mindig lerohanjam és plusz információval lássam el. Ezt ők, a mi Drágáink nem mindig fogadják be. Nincs ezzel gond! Csak nekünk kell türelmesnek lennünk. Én ezt tanultam és tanulom folyamatosan.

Eléggé határozott elképzeléseim vannak dolgokról, és szeretem, ha úgy alakulnak, ahogy eltervezem, vagy elgondolom. Nehezen viselem a változásokat. Bár mostanában sok ilyenben van részem (biztos nem véletlenül), és átértékelődik néhány dolgot. 

Tanulgatom, hogy nem kell hogy irányítsam a véleményét. Van neki saját, majd elmondja, ha úgy gondolja. Persze, néha nehéz kivárni. Legalábbis nálunk, mert Férj igazán csendes és magának való. 

Nagyon figyelek arra, hogy ne kritizáljam. Ha valamivel nem értek egyet, akkor is szépen, kulturáltan próbálom elmondani. Volt már olyan, hogy mondott valamit Férj, és én azonnal azt mondtam, hogy "nem", közben pedig nem is gondoltam végig az egészet. Aztán úgy voltam vele, hogy szégyelltem magam.

Igen, mi hamarabb beszélünk, mint cselekszünk.

De meg kell tanulnunk azt, hogy bár mi vagyunk többet a gyerekeinkkel, akkor is a Férj a CSALÁDFŐ. 

Krisztus mindennek a vezetője, fője..., az otthonunké is, és csak ekkor tud megáldani minket. A mi esetünk elég speciális, mert a műszakolás és az iskola most nem teszi lehetővé azt, amit eddig, de igyekszünk figyelni a dolgokra, helyzetekre, egymásra.
Hogy hogyan?

• Soha nem kérdőjelezem meg a döntéseit. 
• És soha senki előtt nem kritizálom, ahogy azt sokat teszik pl. baráti társaságban is.
• Igyekszem kivárni, amíg egy nagyobb kérdésben döntést hoz.
• Engedek neki szabadságot, mert szüksége van rá.
• Néha Férjet úgy kell kezelni, mint egy gyermeket, mert úgy érzem, erre szükség van. Ő is úgy érzi, és szereti. (De nem szabad túlzásba vinni! Nem szabad anyáskodni felette, mert megszokja!)
• Sokszor dicsérem őt, és elmondom neki, hogy ügyes, abban, amit csinál.
• Nem szoktam büntetni a Férjemet. Olyan, hogy nem szólok hozzá fél napig, vagy büntetésből nincs szex, ez nem helyes! Mindig mindent elmondok neki, még akkor is, ha éppen mérges vagyok rá. Ilyenkor csak annyit mondok: "Mérges vagyok!" De mindig őszinte vagyok vele!
• Úgy tekintek rá, mint Isten jobb kezére, akit azért kaptam, hogy jobbá tegyen engem, és formáljon.

Ezért van bennem az a gondolat nap mint nap (és tényleg így is értem), hogy boldoggá, még boldogabbá szeretném tenni a házasságomat. 

A gyermekeim társasága

mindennél fontosabb nekem. 

Nagyon szeretem őket, és szeretek velük lenni. Rengetegek játszunk és bohóckodunk együtt, birkózunk, labdázunk, építünk, lovacskázunk, pakolunk szét és össze együtt...

Amikor a gyerekeimmel együtt lehetek a legjobb dolog a világon. Ilyenkor kit érdekel a rend? Úgy gondolom és úgy vélem, hogy minden percet, másodpercet ki kell használni, amit velük tölthetünk. 

"Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom." Zsoltárok 127,3

Az, hogy édesanya lettem, a lehető legjobb dolog, ami velem történt. 

Nem hamar adatott meg nekem.  Isten így látta jónak, és én nagyon boldog vagyok, hogy ez így van. Hálás vagyok minden percért, élményért, amit kaptam, és még fogok kapni velük.

Hatalmas élmény nézni, ahogy növekszik egy pici gyermek.

Nagyon szerettem, hogy ott élnek a pocakomban, ha mondhatom ezt nagyon szerettem kismama lenni, szerettem "terhes lenni", vagy "áldott állapotban" élni, 3-ból 2x igen jó volt a szülés is :). Nagyon élveztem, amikor a kezembe foghattam őket, hogy simizhettem, hogy összebújhattam velük, hogy tisztába tehettem őket, az illatukat, a ráncos kis bőrüket, még a sírásukat is bírtam (ma már nem annyira bírom, de mentségükre legyen mondva, már nagyok!)

És ahogy nőnek, egyre nagyobb kihívások lesznek, de azt is tudom, hogy sok áldás. Nagyon szeretem őket, mert néha-néha megdöbbentenek engem. Azzal, ahogy gondolkoznak, hogy milyen a hitük, a felismeréseik... Nem tervezem, és nem is szeretném, ha "kis adventisták" lennének, nem az a célom, hogy azért higgyenek, mert anya meg apa is ezt teszi. Azért higgyenek, mert szeretném, ha megértenék és megéreznék, hogy Isten mennyire szereti őket.

Nem célom bibliailag kioktatni őket, csak oktatni. 

Nem célom, hogy jól megmondjam neki, hogy ezt és ezt kell gondolniuk, hanem azt szeretném, hogyha rájönnének maguktól, hogy hogy működik Isten szeretete. Nem könnyű.

Nagyon szeretem őket. És szívesen vagyok a társaságukban. Persze az iskola és az ovi miatt már kevesebb az együtt töltött idő, de az a célom, hogy az is minőségi idő legyen. 
Nagyon élvezek minden percet.
Oda vagyok értük...