Nyugi van! # Don't stress me! --

Ember kontra természet - elgondolkoztató

Nincs is igazán ezekhez a képekhez mit hozzátenni. Az ember mindenhová beteszi a lábát, tönkreteszi a környezetét, és elhagyja. Szomorú.

Life is color - Sötétbordó

Tulipánok

Rajongok a tulipánokért. A kedvenc virágom.

Én alapvetően nem vagyok egy nagy virágpárti. Úgy értem, a házban van virág, de nem én locsolom, hanem a Férjem, mert én mindig elfelejtem. Amikor egyedül éltem, akkor is sorra kipusztultak, mert nem jutott az eszembe az, hogy meglocsoljam őket. Nem volt fontos nekem, de van, akiknek ez fantasztikusan megy. Gyönyörűek a virággyűjteményei. Az anyósom is ilyen.

Nálam alapvetően nagyon ritkán van vágott virág. Férj is tudja, hogy nem igazán szeretem így a virágokat. Szeretem őket kint, a természetes közegükben, ahol részesei lehetnek a természetnek, szeretem nézni őket, ahogy színpompásak és különlegesek, de az, hogy a vázában néhány napig álljanak, és aztán lehulljon a szirmuk, vagy akármi, na, azt nem.

Ez persze nem jelenti azt, hogy néha-néha nincs ilyen. De Férj tudja, hogy nálam ez nem mérvadó. Míg sok lánynak, nőnek, feleségnek fontos az, hogy virágot kapjon, nálam nincs így. Tényleg. Ő jól tudja, hogy egy tábla csokival nagyobb örömöt tud nekem okozni. Tudja, és ritkán is kapok virágot. Helyette a kertbe ülteti nekem, és amikor itt van az ideje, gyönyörködöm bennük.

Nekem a tulipán ilyen. Rövid életűek, de annyira szeretem őket. Ültetett nekem Férj és a gyerekek sok tulipánt, és remélem, hogy lesz is belőle valami.

Férj néha hoz nekem egy-egy szál virágot, ha talál a kertben, vagy csak úgy, de nem rendszeres. Nekem ez tényleg nem fontos.

Tudom, hogy van, akinek igen. Régebben nem értettem ezt, de láttam nagyon mélyre kerülni házasságot azért, mert a feleségnek volt rá igénye, de a Férj nem tette meg. Amikor megtette, akkor a Feleség érezte, hogy értékelik. Mert ez egy gesztus. Érdemes erre odafigyelni.

Könyvajánló! - Élni szabadon

"Gyakran szoktam hangoztatni azt a sokak számára elsőre furcsának ható gondolatot, hogy csupán két embertípust ismerek. Az egyik csoportba tartoznak a függők, a másodikba pedig azok, akik ennek valóságát tagadják." - így kezdődik ennek a könyvnek a bevezető mondata.
És én ezt a könyvet nagy szeretettel ajánlom nektek, és mindenkinek, aki úgy gondolja, hogy fontos ezzel foglalkozni. 

Én nagyon szeretem Gábor őszinteségét és tisztelem a szakmai tudását is. Higgyétek el, érdemes elolvasni!
http://adventkiado.hu/search?search_query=horváth+gábor+élni+szabadon&Submit=OK

Nyugi van! # Follow your dreams

Szójacsík krumplival

Az az igazság, hogy nem olyan régen valakivel beszélgettem a szójáról, itt írtam is róla. De az az igazság, hogy az emberek többsége még mindig nem tud mit kezdeni azzal, hogy nem eszek húst. Pedig tényleg nem, és tényleg élek. Ezért többször lesz mostanában szójás recept. Mi kb. heti egyszer eszünk szóját, van két hetente, de a régi, összegyűjtött dolgaimat megosztom, hogy lássák, hogy lehet ám sok mindenre használni, szinte "ugyanúgy", mint a húst. Bár én nem szeretem ezt használni. Sokszor megkérdezik, hogy "Mit eszel hús helyett?" Válaszom: Semmit. Én nem a hús helyett eszem ezeket. Nem helyettesítem. Nem eszek húst. De eszek szóját, tofut és minden mást, amit szeretek. Ennyi! :)

Egyébként nagyon zűrös napjaink vannak. A tavaszi szünet is kalandos volt, a gyerekekkel is mindig van program és van hová rohanni. Elkezdődtek a kerti munkák. Aztán jön az iskolára készülés hamarosan, mert már Kata is betölti a 6-ot, így megy. Nagyon várja. Kinézte magának a tanító nénit, és már várja. Az a probléma, hogy nem igazán szólal meg, háttérbe szorul. Cseveg és csacsog, néha túl sokat is. :)
Közben készülünk a gyülekezettel egy Családi napra, azt szervezzük, írnom kellene a következő kis anyagokat, (kész van 13 rész ovis és kisiskolás anyag, ha szeretné valaki használni, szívesen elküldöm!), és még ott van a nyári táborom, amit már kitaláltam, de az apró megvalósítások még hátravannak. Szóval, nem unatkozok...
Szegény Férjnek is, akinek kevés ideje jut a kertre.

A főzés, mint sokszor mondtam, számomra nem úgy kihívás, hogy élvezem. Főzök, mert a családnak ennie kell. Szeretek főzni, de vannak helyzetek, amikor tényleg valami gyorsat és egyszerűt kell készítenem. Meg ismerem a családom is, nehéz velük. :(

Így mindig igyekszem valami gyorsat készíteni. Ez az étel is az. Nagyon egyszerű, nagyon gyors és nagyon finom. Legalábbis mi nagyon szeretjük.
Szójacsíkot megfőzöm sós vízben, majd hideg vízben állni hagyom, hogy elmenjen az a jellegzetes szójaszag, amit én nem szeretek. Aztán grill fűszerkeverékkel megszórom és kisütöm. Ezt egyébként hamburgerbe vagy pitába is bele lehet tenni, ha az embernek nincs kedve fasírtot készíteni.
Hozzá apró krumplit válogattam (még a miénkből), és bár pepecs-munka, de megéri. Meghámozom, és olajozott tepsiben megsütöm. Teszek bele majorannát (én kevés fűszert használok, mert nem igazán szeretem a túl sok fűszert együtt), és teszek hozzá jó sok fokhagymát, mert azt viszont nagyon-nagyon szeretem.
Nagyon hamar elfogyott. Nyami :)

Kövek között

Nagyon szeretjük a köveket. Sokszor szoktunk itthon vagy a gyülekezetben festeni vagy dekopázsolni. Nagyon egyszerű és ötletes dolgokat lehet készíteni. Még mindig vannak félretéve apró kis kavicsok, amelyek az idei nyári táborban fel fogok használni. Erre keresgetem kavicsos ötleteket, és ezeket találtam. Szerintem nagyon klasszak, nem?

Van nekem itthon egy csomó kövem, kicsi, apró. Vettem is hozzávaló filcet, és hamarosan alkotni fogok. Legalábbis ez a tervem... De addig is lássátok, milyen jó dolgok születnek mástól! :)

Köveket gyűjteni izgalmas dolog. És még izgalmasabb, ha egy kicsit szórakozunk velük!
Játék a kövekkel, megunhatatlan.

Betűkből szavakat!

Dominó

Trükkösen megfestve is gyönyörű

Némi dróttal képkeret

Kavics, az ajtókitámasztó kőkutya

Különleges dekoráció

Egy macska a kertbe - Ez a kedvencem... :)

Memória játék

Pingvinsereg :)

Számolni is jó

Hagyj üzenetet - ez tetszik a legjobban

Amőba

Csak haladóknak! ;)

Life is color - Zöld - rózsaszín

Nekem kicsit giccses, és így együtt nem is szeretem ezeket a színeket - mondjuk külön-külön sem annyira :), de ez a színösszeállítás valahogy mégis jó.

Filmajánló - Truman Show (The Truman Show, 1998)

"Az ember elfogadja az elé tárt világ valóságát."

Egy nagyon régi film, amelyik egykoron nagyon tetszett, és amelyiknek aztán tényleg van mondanivalója. Nem szeretem Jim Carreyt, sőt, kimondottan idegesítenek az idióta szerepei. Utálom azokat a vígjátékokat, amelyekben játszik, mert szerintem közönségesek és számomra egyáltalán nem viccesek, még akkor sem, ha elvileg van mondanivalója a filmnek.  

Tényleg nagyon régen láttam már, aztán mostanában eszembe jutott. 

Nagyon régi film ez, látjátok, 1998-ban csinálták. 25 éves voltam ekkor, és tudom, emlékszem, hogy milyen hatással volt rám ez a film.

A tévé hatása mindig is nagy volt az emberre, és az emberek valóban szeretik a szappanoperákat. Szeretik látni mások életét, mikor mi történik és mi zajlik a háttérben. 

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy én nem ilyen vagyok. Sorbanálláskor mindig elolvasom a pletykalapok címlapjait, mert kíváncsi vagyok. Ha híreket olvasok, és szembe jön velem egy-egy hír persze, hogy kíváncsi vagyok. Tudatosan nem csinálom ezt, mert tudom, hogy egyébként ciki, meg na...

AZ persze most sem érdekel, amikor emberek össze vannak zárva, és gusztustalan dolgokat tesznek, aztán ők lesznek a Celebek, vagy mik... De az emberi életek mindig érdekeltek. 

Ez a film számomra sokat jelentett, és mondott. 

Tudom, hogy jó időszak volt az, mert sok jó film született. Valahogy abban az időben még máshogy gondolkoztak és láttak az emberek. Nem mintha bírnám az utópisztikus dolgokat. Csak mondom.

Különleges varázsa és hatása van a filmnek, és tényleg el kell gondolkozni, hogy mi hogy is vagyunk ezzel. Miben is gondolkodunk, milyen hatással vagyunk a másikra, hogyan tudunk átformálni képünkre másokat. (Lehetne ennek politikai aktualitása is, de részemről nincs.) Hogyan tud egy "nagyhatalmú" ember úgy irányítani másokat, tömegeket, hogy hatása alá kerüljön mindenki, és részese akarjon lenni az életnek.

Szerintem Jim Carrey és Ed Harris nagyon jók!

Mint ahogy már mondtam, ha meghallom Jim Carrey nevét, idióta és ostoba karakterek jutnak az eszembe. Ezen még az sem segít, hogy Kerekes József a szinkronhangja, akit én egyébként nagyon kedvelek. 

Mindig is ideges voltam, ha tőle kellett filmet nézni, ezért szántam rá nehezen magam erre. És megértettem, hogy Carrey nagyszerű színész. Kár, hogy nem játszott több drámai filmben. Lehet, hogy kedvelném.

Maga a film arról szól, hogy a főszereplő Truman (Carrey) nem tudott arról, hogy egy 24 órás sorozat része. Hogy minden, ami körülveszi hazugság. A statiszták, a házak, az emberek, a járművek. Minden túl tökéletes. Számára ez a tökéletes. 

Mert fogalma sincs, hogy milyen az igazi világ. 

És hogy ezt a világot elveszi tőle Christof (a fantasztikus Ed Harris), aki 30 éve van jelen az életében. Aki saját fiaként szereti, mert minden onnan és akkor kezdődött. 

Hogy a barátságai, a házassága, semmi sem valódi.

Mintegy mellékszálként eszembe jutott Buddha. Zsófival most tanultuk, és az én kislányomat is elgondolkoztatta az, hogy valaki gazdagként élhet úgy, megtehetik a szülei, hogy eltitkolják előle a valóságot. Nem látott szegénységet, öregséget, nyomort, nehézséget, csak azt, amit a szülei akarták, hogy lásson. És ő fellázadt ez ellen a magam módján.

Emberileg minden tiszteletem ezé a hercegé, az más dolog, hogy vallásilag nem azonosulok.

De ez is kicsit ilyen érzés.

Eljátszani valakinek, hogy a barátja, de ő közben éli a mindennapjait, utazik, elmegy valahová, míg Truman ott él és nem mozdul ki sehonnan és unalmas lesz az élet, tele kérdésekkel... Hogy próbálják meg menteni, hogy ne lépjen le. Ne hagyja ott.

És hogy az a szerelem, amiben ő él és hisz, csak játék. Egy színésznő játéka. 

Hihetetlen jó film. ITT MEGNÉZETITEK! Ha még nem láttátok, mindenképpen nézzétek meg!

Nyugi van! # Eat pancakes

A palacsinta az egyik olyan étel lehet a világon, amit mindenki szeret. Nem?
Én mondjuk nem ilyen amerikai palacsintát szoktam készíteni, hanem rendeset, és akkor is jó nagy adagot, de így is megenném.
A palacsinta jó dolog. Nálunk mindenki mással eszi és máshogy szereti. A kicsi Nutellával, a középső kakaósan, a nagy lekvárosan, én túróval, férj pedig simán. :)