Én alapvetően nem vagyok egy nagy virágpárti. Úgy értem, a házban van virág, de nem én locsolom, hanem a Férjem, mert én mindig elfelejtem. Amikor egyedül éltem, akkor is sorra kipusztultak, mert nem jutott az eszembe az, hogy meglocsoljam őket. Nem volt fontos nekem, de van, akiknek ez fantasztikusan megy. Gyönyörűek a virággyűjteményei. Az anyósom is ilyen.
Nálam alapvetően nagyon ritkán van vágott virág. Férj is tudja, hogy nem igazán szeretem így a virágokat. Szeretem őket kint, a természetes közegükben, ahol részesei lehetnek a természetnek, szeretem nézni őket, ahogy színpompásak és különlegesek, de az, hogy a vázában néhány napig álljanak, és aztán lehulljon a szirmuk, vagy akármi, na, azt nem.
Ez persze nem jelenti azt, hogy néha-néha nincs ilyen. De Férj tudja, hogy nálam ez nem mérvadó. Míg sok lánynak, nőnek, feleségnek fontos az, hogy virágot kapjon, nálam nincs így. Tényleg. Ő jól tudja, hogy egy tábla csokival nagyobb örömöt tud nekem okozni. Tudja, és ritkán is kapok virágot. Helyette a kertbe ülteti nekem, és amikor itt van az ideje, gyönyörködöm bennük.
Nekem a tulipán ilyen. Rövid életűek, de annyira szeretem őket. Ültetett nekem Férj és a gyerekek sok tulipánt, és remélem, hogy lesz is belőle valami.
Férj néha hoz nekem egy-egy szál virágot, ha talál a kertben, vagy csak úgy, de nem rendszeres. Nekem ez tényleg nem fontos.
Tudom, hogy van, akinek igen. Régebben nem értettem ezt, de láttam nagyon mélyre kerülni házasságot azért, mert a feleségnek volt rá igénye, de a Férj nem tette meg. Amikor megtette, akkor a Feleség érezte, hogy értékelik. Mert ez egy gesztus. Érdemes erre odafigyelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése