Tudom, még adós vagyok a tábori beszámoló néhány napjával, de az megvár. Most valami más jutott az eszembe... Tudniillik az, hogy hamarosan itt az iskola.
És bár nem terveztem, hogy az iskolakezdéssel kapcsolatban írok bejegyzést, de aztán mégis. 😏
Azt kell mondjam, hogy eléggé vegyesek az érzéseim. A státusztörvény miatt is, meg hogy nincs meg még a tanév rendje. Kicsit elszomorít, hogy ez a helyzet az oktatással. Én azt szoktam mondani, hogy alapvetően nem politizálok, pedig politizálok. De sem itt, sem a FB-on nem szoktam hangot adni annak, amit gondolok. De most azt kell mondjam, hogy SZOMORÚ az egész. Hogy valakinek 13 évnyi hatalma van, és ezt tette, az elkeserítő és felháborító. A leminősítés, a megsemmisítés, az, hogy értéktelenné válik a szakma.
A nyáron nem is gondoltam 1 hónapig az iskolára, és remekül ment. Tényleg. Ám most, hogy hamarosan kezdünk, eszembe jutott, hogy VAJON MI LESZ? Kicsit félek, de majd meglátjuk.
Szóval, az iskolakezdés mindenkinek mást jelent. Van aki örül, hogy végre találkozhat a barátaival. A gyerekeim ebbe a kategóriába tartoznak. Nem a tanulás miatt várják.
Én a legjobban azt szeretem, hogy ilyenkor lehet válogatni a boltokban mindenféle szép füzet és ceruza meg íróeszköz közül. Mert hogy Papír-Írószer mániás vagyok. 😀
Van, aki persze a háta közepére sem kívánja, mert kezdődik a tanulás, a dolgozatok meg a korán kelés.
Nekem most már nincs alsós gyerekem. Ez olyan furcsa. Nehezen is dolgozom fel.
A gyerekeimnek kellene olvasni, de nem bírják rávenni magukat, és én meg most nem vagyok elég határozott, hogy kínozzam őket. Sajnálom is.
A fiamnak matek feladatokat kellett megoldani a nyáron, nem keveset. Nagyon szereti a matekot, jó is benne, de nyáron 13 oldal matekfeladat!!!! Ne már! És bár mindig elmondom neki, ő meg eldünnyögi, hogy JÓ, majd megcsinálom! tudom, hogy nem fogja.
Ráadásul, hogy ne unatkozzunk még, szétvertük a konyhát is, tehát jelenleg nincs nekem olyanom. Évek óta terveztük, de most már muszáj volt. Úgyhogy így vágunk neki az új tanévnek. Izgalmas lesz, mert jelenleg sem találunk semmit sem meg a házban, ami különféle küldetéseket ad a gyerekeknek. Meg nekünk is.
Mégis, arra gondoltam, hogy érdemes előre tervezni, és lélekben ráhangolódni a dologra. Én most ezt próbálom.
És bár most éppen konyhatervezésben vagyok, ami sokkal jobban foglalkoztat, akkor is, már lélekben az iskolában is járnak a gondolataim. Gondoljátok el, lesz egy ötödikes, egy nyolcadikos és egy tizedikes gyerekem. Már most ideges vagyok. Beszoktatás a felsőbe, továbbtanulás, érettségi előkészítés... És még a saját dolgom elő sem jött. Mert ez is elég bizonytalan. Természetesen megyek tovább az autista gyerekkel, de közben annyi minden fog történni, ezt tudom. De erről majd beszámolok, ha lesz miről.
A lányaimmal nagyon szeretjük a Papír-Írószer boltokat, sok pénzt szoktunk otthagyni. :) A legjobb hely. Ti hogy vagytok ezzel? Már megvettük a tantárgyakhoz a füzeteket. Túl sok mindent nem kell vásárolni, mert ezeket gyűjtöm, tehát rendelkezünk rengeteg mennyiségű füzettel és tollal, ceruzával. Talán radírt kell venni, mert azok valahogy rendszeresen Radírországban kötnek ki.
Próbálom lelkesíteni őket, de nem annyira sikerül. Hiába mondom nekik, hogy mennyire fontos, hogy pl.ha átváltja a dkg-ot grammra, akkor könnyebb lesz egy-egy receptet megsütni. Hogy nem baj, ha tudja, hogy kell leírni a "muszáj, gólya, pulyka, jégpálya" szavakat. És nem baj az sem, ha kicsit többet olvasnak a kelleténél. Én nem tudom, de nehéz ezzel küzdeni.
Azt azért megkérdezem majd a gyerekeimtől (még nem tudják), mert csak bennem is most körvonalazódott, hogy MIT VÁR ETTŐL A TANÉVTŐL. Jó lenne tudni. Mert én abban hiszek, hogy sok mindent ki lehet próbálni, részt kell venni dolgokban, feladatokban. A fiam a legzárkózottabb, mégis sokkal több mindent vállal be, mint a két lány együtt. Érdeklik dolgok, és bátrabban belefog, pedig a lányok sokkal talpraesettebbek. Ez olyan érdekes.
A két lány idén rajzolni fog járni. Kata már nem akar hegedülni, amit elfogadtam. Nem lelkesedtem. De Nimródnál marad a sakk, és remélem, még egy-két más dolog is bejön.
EZT FOGOM ELMONDANI NEKIK:
* A
lényeg, amit ebből akartam hozni, hogy mielőtt panaszkodni kezdenél élő adásban :), inkább változtass kicsit a
hozzáállásodon!
* Nem borzasztó és nem felesleges az
iskolakezdés, a felelések meg a vizsgák sem. Ezek lehetőségek! Amiben kipróbálhatod magad!
* Az életben számtalan
helyzetben lehet részed, amihez nem lesz majd semmi kedved, de azokat is
át kell valahogy vészelned.
* Nem mondhatod (vagyis mondhatod, de úgy is meg kell csinálni), hogy én nem csinálom meg,
mert úgy sem lesz hasznos az életemben. De ha a gondolataidat egy picit
másik irányba tereled, akkor már nem is fogod olyan szörnyűnek megélni a
mindennapokat.
Nagyon nehéz nekik. Én nagyon sajnálom őket. Nagyon nehéz kitalálni az életben, hogy merre induljunk el. Ám azt gondolom (és ez saját tapasztalat), hogy ez addig nem is fog működni, amíg az embernek nincs valamiféle önbizalma, és nem hisz a képességeiben. Igenis, hinni kell önmagában az embernek, még akkor is, ha ezt a fogalmat már nagyon elrontották. Tudnia kell az embernek, hogy mik a lehetőségei, mire képes. Aztán minden rendben lesz!
Remélem!
Fantasztikus!
