2010. október 14., csütörtök

Nyíregyháza ZOO

Szeretek hazamenni. Most is itthon vagyok, de a Tiszántúl egy másik haza.
És ha hazamegyek, mindig szívesen látogatom meg a rokonságot, barátokat. Nyíregyházán az Ugyan-családot és Kati barátnőmet, akikkel az ott töltött éveim alatt jó barátság alakult ki.
Ám most beterveztünk egy állatkerti látogatást is. Szeretettel ajánlom mindenkinek a nyíregyházi állatkertet. Csodálatos! Izgalmas! Különleges! És Magyarország legizgalmasabb állatkertje! Ha a Nyírségben jártok, menjetek el, higgyétek el, nem fogtok csalódni! Egész napos program, izgalmas kalandok és mindenféle finomság!
MI is elmentünk és elvittük a gyerekeket meg a szüleimet. Azaz, inkább ők vittek el minket. A lényeg az volt, hogy nagyon jól éreztük magunkat, és jól el is fáradtunk. Nem igazán kellett altatni a csapatot.
Szeretnék néhány hangulatot megosztani Veletek:

Rénszarvas-mániás vagyok. Akik ismernek, ezt tudják rólam. Szoktak mindenféle rénszarvasos-dolgot adni, küldeni nekem. Nem gyűjtöm őket, nem vagyok már semmilyen szenvedélyes gyűjtő, mert rájöttem, hogy csak a helyet foglalják, de a rénszarvasok nagyon édesek. Már a Miért éppen Alaszka? című igen zsibbadt, de nekem tetsző sorozatban is bejöttek. Nagy Őm rosszul van attól a sorozattól, de én bírtam őket, Ed, az indián volt a kedvencem.Mert hogy indián-mániás is vagyok. Inkább voltam. Ezeket persze jó értelembe értsétek, hiszen amióta az ember család és gyermekmániás :), nem igazán van ideje más mániára. Csak szállóigévé és fogalommá vált.

És amikor eljövünk Nyíregyházára, ha nem is az első utunk vezet ide, mert közben találkozunk az Északi-sark lakóiból még fókákkal és pingvinekkel,  jegesmedvékkel, de aztán az én kedvenceimmel. Most aztán "lefotózkodtunk".

Kedvenceimmel. Apuka kedvenc kimaradt, mert ő fotózott.

Fókashow - többször is megnéztük, mert nagyon tetszett.
Hihetetlen aranyosak és ügyesek voltak a fókák. Nagyon tetszett mindenkinek. Zsófi azóta is emlegeti őket, hogy mit és hogyan csináltak a fókák.

Aztán bementünk az Ócenáriumba. Amikor utoljára voltunk (tavaly), akkor még csak épült, de most bevettük. Nagyon tetszett. Izgalmas, kalandos és különleges volt.
Bátran nekivágtam a függőhídnak, bár Harrison Fordot ( Indiana Jones) hiányoltam.

Zsófi bátor volt.

A szüleimmel.
Az állatkert jellegzetessége ez az orrszarvú. Minden évben, amikor elmegyünk itt fotózunk, hogy tudjuk követni, mikor hagytuk ki.
Apa, Zsófi és az orrszarvú
A nagy kedvenc mégis a baromfiudvar volt. Itt aztán megtalálható volt minden. Macskák, akik lustán henyéltek, disznók, akikért Zsófi oda van, amit nem is értek, mert mi nem tartjuk és nem is esszük meg őket, ráadásul büdösek, de ő valamiért nagyon bírja a malacokat. Mindenféle tyúk, kacsa meg liba. (Itthon, a Dunántúlon a szomszédba járunk át megnézni eme lábas jószágokat.) Aztán megjelentek a kecskék is, akik nagyon szemtelen egy népség. De előtte:
Lómánia és lósimizés = Zsófia
Szóval, a kecskék. Nagyon szabad és egyedi lények. És nagyon szemtelenek. Vettünk nekik eledelt, hogy mégis olyat egyenek, amit szabad. Nagy Őm vitte is nekik, hát egy szemtelen kecske nem kikapta a kezéből. Itt a bűnös, mellette, az a nagy, szőrös. Abszolút nem zavarta, hogy mások is vannak körülötte. Micsoda önző dögök! Egy darabig próbáltuk üldözni, hogy visszaszerezzük, de képes volt inkább papírzacskóstól befalni, csak másnak ne jusson!
Kecske invázió
És hát minden gyerek kedvencei. Emlékszem, amikor gyerek voltam, én is szerettem ezeket a mozgó izéket. Gondoltuk, ő is kipróbálhatja. Tényleg tetszett neki

100 Ft és minden mozog, zakatol, csilingel és így tovább.
  

 REMÉLEM, HOGY JÖVŐRE ÚJRA ELMEGYÜNK! MÁR MOST NAGYON VÁROM!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése