Szomorú hír

Ma Budapestre ment a család. Zsófi és Édesapa libegőzni ment, amit az én édes lányom nagyon élvezett. A libegő végénél lévő játszótéren - apa elmondása szerint - szóvá tette, hogy nincsen csúszda, de azért játszott egy kicsit. Mi Nimróddal nem mentünk fel, nekem más jellegű megbeszélésem akadt.
Ezalatt hívott fel a szomszéd néni, hogy szeretett Horacionk elhunyt, a szomszédban találták meg.
Ez elszomorított, mert Horit nagyon kedveltem. Jobban lehetett dögönyözni, nyitottabb volt a szeretetre, kedveskedőbb volt, ráadásul a legjobban ő bírta Zsófi ötleteinek elviselését.
Sajnálom, és nagyon fog hiányozni.
Itthon apa eltemette. Zsófi nem értette még meg, hogy mi az, hogy meghalt valaki, én pedig nem szívesen néztem volna meg. Én nagyon kedveltem. Pedig elég butácska volt szegény, meg nem volt valami életre való, ellentétben a testvérével, Zivával, aki a jég hátán is megél. Ő nagyon talpraesett.
Tényleg szomorú vagyok.

Itt még hárman együtt.

HORACIO EGYIK UTOLSÓ KÉPE