Lánynap és Kettesben

Vasárnap van, tehát Zsófival úszni voltunk, vagyis az Ő olvasatában: LÁNYNAPOT tartottunk. Nimródot a mamánál letettük. Két gyerekkel nem tudok elmenni egyszerre uszodába, mert bár Zsófi alapvetően szófogadó, de kissé szórakozott, és néha más világban él. Ez nem könnyíti meg pl. az öltözködést, vagy az oktatást. Volt olyan, hogy elvittem Nimródot is, de ez azt jelentette, hogy be kellett vele mennem a vízbe, és bár szeretek úszni, de az ott akkor nem úszás. Ölben tartani, végig 45 percet guggolva tölteni, az eléggé megviseli a pocaklakót és engem is.
Zsófi egyre ügyesebb, már mert háton is lebegni teljesen egyedül!, ami nagy szó.
De az igazán nagy öröm, hogy olyan társai vannak az úszáson, akikkel együtt jár balettra (kivéve az 1 szem kisfiút a csapatból), és igazi barátnők ők. Itt is, az oviban is, és baletton is.

Délutánra aztán a mamánál maradtak, mi meg nagy Őmmel (miután hazajött a munkából) nekiálltunk dolgoknak. Felmentünk a kertbe, mert már a levegő is jobb volt. Már rajta is látom, hogy alig várja, hogy kertészkedhessen, és ültethessen, alkothasson, metszegessen...
Elültettünk egy diófát és átültettük a mogyoróbokrunkat, mert szegény lassan 5 éve itt lakik nálunk, de nem bír termést hozni.
Fent aztán elterveztük hogy mi és hogy lesz idén, milyen terveink vannak - nem mondom, elég nagyszabásúak (de ezekről akkor majd, ha meg is valósulnak :)! )
Aztán sötétedés előtt lejöttünk, összepakoltuk a szobát, mert holnap fest nagy Őm. Már egy ideje graffitik díszítik a szoba falát (Nimród jóvoltából), meg már rá is fér egy alapos festés, és most hogy "itt a tavasz", jól jön ez a lehetőség.