Pöttyös napok

Az úgy történt, hogy a múlt héten hazamentünk anyukámékhoz.
Írtam róla, hogy Apukámnak a 70. évfordulóját ünnepeltük. Jó is volt, és Zsófia és Nimród ott is maradtak.
Mi pedig "örültünk", hogy szabadságon leszünk kicsit. Persze, mielőtt még mielőtt valakiben megfogalmazódik (mert tudok olyat sajnos), hogy "Miért adod oda a gyerekeidet a nagyszülőknek, hiszen nem keresztények, nem beszélnek nekik Istenről, és egyébként is, máshogy nevelik..." - mondom, hogy igen, igaz. De engem sem keresztényként neveltek, mégis az lettem. Ráadásul sok jó dolgot megtanulnak tőlük, de ez most lényegtelen.

Furcsa is volt a nagy csend, de itthon sok mindenre haladtam.
Aztán szerdán már meg is változott a helyzet, utazhattunk le a gyerekekért, mert édes Kisfiam csupa pötty lett: Bárányhimlő. Úgyhogy szerda délután elindultunk, odaértünk este fél 7-re, aludtunk, majd másnap jöttünk, mert nagy Őmnek csütörtökön oda kellett érnie délutánra dolgozni. 1 óra!
El tudjátok képzelni? 350 km egyhuzamban 3 gyerekkel? Jó, egyszer megálltunk Katát megetetni, de a gyerekek hősiesen viselték.

Úgyhogy valószínű itthon ülős, pöttyös húsvétunk lesz.
Nincs más hátra, fel kell tankolnom sok-sok-sok Túró Rudival :)

Ja, és a ráadás:

Képzeljétek csak! Szerdán, amikor elindultunk a szüleimhez a gyerekekért, Pest után van egy benzinkút, ahol mindig megállunk, mielőtt nekivágunk a hosszú, 2-2,5 órás autóútnak. Eszünk, mozgunk, még vécére is elmegyünk.
Történt, hogy szerdán megálltunk, és szó szerint rengeteg színészbe ütköztünk. Nyertes Zsuzsa, Harsányi Gábor, Bereznay Endre, és az én személyes, tinédzser korom óra nagy kedvencem: Straub Dezső. (Férjjel viccelődni is szoktunk, mondtam is neki: "Drágám, nem mindenki pisilhet együtt Straub Dezsővel!" :)
Örültünk egymásnak, aztán ők elmentek (gondolom, valami fellépésre), mi meg tovább ettünk. Erre nem megjelent a Hujber Feri! 
Nahát, micsoda nap!