Egy tinédzser életében pedig főleg.
Dorina olyan, mintha a saját gyerekem lenne, pedig nem az. A sógoromé :)
Kicsi kora óta, amióta bekerültem a családba (3 éves volt ekkor) jó kapcsolatom volt vele, és valahogy úgy alakultak a dolgai, hogy amolyan "pótanyja" lettem. Amúgy is papíron a keresztanyja vagyok - Csak Férj után -, bár meg kell mondjam nem úgy hiszek a keresztanyaságban, mint ahogy sokan, mert szokás, mert kell valaki, aki..., szerintem ez nem erről szól.
Nekem is van 2 keresztanyám, de egyikkel sem volt soha különlegesebben mély a kapcsolatom. Nem neveltek keresztény értékrend szerint, ahogyan a gyermekkeresztségben kérik, bár sok ajándékot kaptam tőlük, ez tény. De az én véleményem az, hogy nem ettől keresztszülő a keresztszülő.
A sógorom és az anyósom is kemény vonalas ateista. Isten nevét nem szabad emlegetni előttük, mert gyűlölik az egyházat, Istent, egyenlőség jelet tesznek a történelmi egyház hibái és Isten között. Ahogy ezt sokan teszik.
Vicces is, mert a fiúk (Férj és Sógor) meg voltak keresztelve, de úgy, hogy anyósom nem ment el a keresztelőre, csak a keresztmama erősködött. Én most is úgy gondolom, hogy egy ateista családban ezt nem kellene erőltetni. Ám a Dorina keresztelőjére elment. (Az én gyerekeimnek nem volt keresztelője, csak bemutatása, a bibliai elvek alapján, egyikre sem jött el :) )
Mégiscsak Dorina volt az 1. unokája. Azóta is nagy kérdés ez számomra, mert Dorinát sokszor vittük Bózsvára, és a Sógorom tudja, hogy ott bibliai témájú táborozás folyik. Tudja, hogy gyülekezetbe járunk, és eszerint élünk (kapunk is érte rendesen)! Sógorom rendszeresen dünnyög emiatt, csak nem értettem a keresztszülőséget.
De nem is ez a lényeg.
Rebekának (bátyám lányának) sem vagyok a keresztanyja, mégis ugyanúgy szeretem, mintha az lenne, vagy akármilyen más rokon gyerek. Nem erről szól számomra az egész. Hanem arról, hogy én KERESZTÉNYként azt kell, hogy tegyem és képviseljem, hogy vonzó legyen számára Jézus. Lehet, hogy 20 év múlva, lehet, hogy 30, de lehet, hogy holnap. De legalább tudjanak arról, hogy ÉL ÉS LÉTEZIK ISTEN!
És a gyerekek nagyon szeretik egymást.
Más pedig nem fontos!
Ui.: Nekem is van egy keresztgyermekem. Amikor még iskolás voltam, kértek fel arra, hogy legyek az egyik rokon gyerek keresztanyja. Mivel még fiatalkorú voltam :) a szüleim döntöttek helyettem, és igent mondtak. Ezzel nem is lett volna semmi baj. Az elején rendszeresen jöttek, én is mentem, aztán egyre ritkábban (csak karácsonykor és húsvétkor az ajándékokért), és a végén már úgy éreztem, hogy teljesen felesleges ez az egész, és teher lett. Az esküvőmön találkoztam velük, és bár már ő is nagyfiú, azért örültem volna, ha többet látom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése