2014. augusztus 31., vasárnap

Végső visszaszámlálás...

Vicces hangulatomban (gyerekek elmentek pár órára), és míg készítettem és sütöttem a Diókolbászt, addig gondoltam nosztalgiázok egy kicsit.
Eszembe jutott, hogy tinédzserkoromban volt egy ilyen szám, aminek ez volt a címe. Rákerestem a dalra, és meghallgattam. Nagyon vicces volt.


Holnap iskola.
Eléggé vegyes érzések vannak bennem.
Zsófia nagyon várja, és én pedig eléggé izgulok. El sem hiszem, hogy most anyaként veszek majd részt az iskolai életben, és nem belülről fogom nézni a történéseket.
Nálam minden évben szeptember 1-jén kezdődött az új év. Ez most is így van. Évek óta erre állt rá az agyam. Izgatott vagyok, mert holnapra sok minden összejött, és kicsit ez így is szokott lenni.
Férjnek éjszaka helyett reggelre kell mennie dolgozni, aminek alapvetően örülnék, de még Nimród nem kezdi az ovit és kicsit betegeskedik is, azaz köhécsel. Úgy volt (eredetileg), hogy amíg mi elmegyünk az iskolába évnyitóra, addig Férj itthon lesz a két kicsivel. De a főnökség máshogy döntött, így most átszervezés alatt vagyunk. És hogy a délután se legyen unalmas (amikor is szülői lesz az iskolában), Férjnek is kezdődik az iskolája, úgyhogy nem tudjuk ki hogy jut el hova és hogyan...
De innen szép nyerni...
Megoldjuk!

Ui: Sokáig gondolkoztam, hogy leírjam-e, hogy miért döntöttünk amellett, hogy iskolába megyünk, és nem otthon tanulunk. Az okait, a tapasztalataimat, a dolgokat. Még mindig gondolkozom rajta, és lehet, hogy leírom... Kicsit később....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése