Lomtalanítás, de csak egy kicsit...

Az alapállapot nálam legtöbbször az, hogy nem találok bizonyos dolgokat. Persze, ez nemcsak a gyerekek hibája, akik folyamatosan előpakolják azt, amit már oly sokszor eltettem, vagy emlékeim szerint száműztem az adott játékokat a dobozukba, esetleg kicsit pihenni egy másik dobozba... nem mindenben ők a hibásak. Én is az vagyok. 

És ezt csak a csajok csinálták...
Nimród még bele se lendült...

Az a típusú természet jellemez engem, hogy mindenhol papírok vannak és vesznek körül. Mivel alapvetően grafomán vagyok, muszáj is írnom, jegyzetelnem, rajzolgatnom, ha mást nem virágokat egy papírra, és muszáj, hogy kezem ügyében legyen papír és toll. Mert csak ez nyugtat meg. Aztán az a baj, hogy különféle jegyzeteimet leteszem itt és ott, mert ugye egyszer az egyik gyereknek jut eszébe valami, aztán a másiknak, és nem lehet azt mondani, (amit néha nagyon szeretnék: Gyerekek! Most nem megyek, mert anyának ihlete van, vagy egy új ötlet jutott az eszébe!) így rendszeresen leteszem a dolgaimat, és aztán keresem őket. 

Ez persze az én hibám és remélhetőleg egyszer rendeződnek a sorok, de most ilyen a helyzet: 

Na jó, nem teljesen, és nem mindig, pl. most se nagyon, de néha eljutok ide. :)

Ezért elhatároztam, hogy ma (miután Férjet elvittem a buszhoz és Kata baba elalszik - még mielőtt elmennék a gyerekekért az oviba és iskolába), LOMTALANÍTOK! 

Na, ez a nem semmi!

Én ugyanis mindig és folyamatosan lomtalanítok, pakolok, rakodok, de az az igazság, hogy sok a holmink. Ma is már 2 zsák ruhát vittünk el a Családsegítő központba, és még valószínű fogunk is. 

De lassan haladok.

Nálatok is az a baj, hogy a rendbe rakott területek pillanatok alatt megint ellepi a sok ez-az?

Nem tart sokáig az, hogy kupi legyen.

Ezért ma ezt tűztem ki célul! Hamarosan részletezem, hogy hogy sikerült!

De ne aggódjatok, nem szeretnék új Fly-Lady lenni, vagy új Rendteremtő Andi :), csak kicsit lomtalanítani itthon. :)

Mert pakolni jó!