Népdalos dicséret

Amikor éneklek (és ez nem túl sűrűn van), vagyis ez  nem teljesen igaz, mert szoktam, csak hát nincsen túl jó hangom..., nos akkor mindig azok a barátaim és ismerőseim jutnak az eszembe, akiknek jó hangjuk van, és ebben is tehetségesek.
Ilyen Szabina barátnőm is, aki a Vedd, amid van! blog szerzője, és aki nagyon kreatív ötleteivel önti a gyermekeibe a tudás legjavát.
Szabinával együtt jártunk főiskolára, és azóta töretlen a barátságunk. Amolyan felnőttkori barátság a miénk, végigélve egymás életének minden eseményeit - főiskola, élet kérdései, Isten hit, férj- és gyermekkérdés, most pedig nevelünk, élményt és tapasztalatot cserélünk mindketten 3 gyerekkel az életünkben -, és sok mindent hasonlóan látunk, sok mindent kicsit máshogy. De valahogy mégis egy hullámhosszon.
Szóval, amikor néha énekelek, Ő jut az eszembe.
A népdalokról is, meg az Istent dicsőítő énekekről is.

No, mivel nem volt itthon senki, csak Kata, aki még nem tud hangosan kritizálni, elénekeltem ezt az éneket.
Mert hogy a Láttál-e már valaha... kezdetű népdalt nagyon szereti. Gondoltam, ez is fog neki tetszeni...