Madártávlat

Nagyon érdekes élményben volt részem.

Zsófi iskolája és Nimród óvodája igen közel van egymáshoz. A közös pont, hogy elhaladunk a Posta és az egyik katolikus templom előtt. Ez a Kapucinus-templom. Mindig megcsodálom, hogy milyen nagy és milyen magas :)

Ám igazából a történet lényét próbáltam ábrázolni a képen, de nem tudom, hogy látszik. Mert a teteje igen magasan van és csak a telefonom volt velem,amivel nem tudtam jó képet készíteni, plusz Katára is kellett figyelnem, mert ez egy forgalmas helyszín.

A lényeg, hogy mindez egy szeles napon készült. Mindenki rohant a nagy szél elől, kabátba és sálba burkolózva. Én persze sasszememmel ezt vetem észre:

Madár a kereszt legtetején egyensúlyoz. Kérlek, higgyétek el nekem, hogy az ott egy madár!

De hihetetlen látvány volt! Ahogy fújt a szél és ahogy a madár egyensúlyban maradt, az nagyon fantasztikus volt. Nekem persze rögtön előjött a tériszonyom, de azért elfigyeltem egy darabig. 

Nagyon érdekes volt. 

Azon gondolkodtam, hogy mi mindent láthat ez a madár. Milyen szép onnan fentről Mór. 

Aztán meg azon, hogy milyen szép lehet fentről a világ. 

Aztán pedig az jutott az eszembe, hogy Isten mennyi mindent lát onnan fentről, és hogy mennyire részese a mi életünknek. 

Nekem ez a kis madár csak 5 perc volt az életemben, de sokat adott és jelentett. 

Leginkább az, hogy a kereszt tetején pihent meg. Hogy egyensúlyozni próbált, hogy ott maradjon...

Kicsit mi is így vagyunk, hogy a kereszt tetején, mellett, alatt... próbálunk egyensúlyozni. Közben pedig ott a nagy segítség, amire lehet támaszkodni, ami többé teszi az embert, ami átalakít, ami alapvetően minket is enged belátni a világegyetem munkájába. Láthatjuk és érezhetjük, hogyan működik a jó Isten. 

Jó lenne megtanulni nem madártávlatból nézni a dolgokat, hanem részese lenni Krisztus életének, mindennapjának, szeretetének és kegyelmének. Olyan jó lenne így élni nap, mint nap. És ha már a vágy megvan bennünk, akkor az már valaminek a kezdete...