Végre február!

Nagyon boldog vagyok, hogy már február van. Általában a januárt próbálom túlélni, mert hosszú és hideg, és annyira nem kedvelem, eltekintve attól a ténytől, hogy Zsófia e hónapban született... Tényleg nagyon elfoglalt volt ez a hónap, sok minden történt, de sok mindenre nem volt időm. Persze a számítógépet használtam, de nem tudtam úgy és annyit, amennyit szeretettem volna. 
Dolgozni és írni is kevés időm volt. Elkészültem a nyári tábori anyaggal is, most jön vissza átolvasásra, de még nem volt energiám sem nekiülni és átolvasni. Jézus csodáiról fog szólni, de erről majd később!!!!
Sok hó volt, amit élveztünk, de azért kihagytam volna a hólapátolást és a fabehordást... 
Kihagytam volna, hogy mindig mindenhová szaladni kell... 
Hatalmas élmény volt palacsintát sütni a gyerekeimnek, meg túrógombócot készíteni, és mindenféle kedvességet, amit kértek. Én ezt nagyon szeretem. Amikor elmondják a gyerekek, hogy mire vágynak, és persze milyen egy anya, ha nem olyan, hogy örömmel és lelkesen megadja nekik. (Persze a határokon belül.)
Tegnap kimondottan élveztem a napsütést, a gyerekekkel a hóban játékot, és ezek olyan percek és pillanatok, amelyek felbecsülhetetlenek. 
De közben meg nagyon-nagyon élvezem, hogy bent a házban jó meleg van (ha én fűtök, akkor tényleg az van!), odabújni a meleg kályha elé (a gyerekek is szeretik), és ezt kimondottan, hogy 1 napom van arra, hogy a koszos vastag nadrágot és kabátot 1 nap alatt kimossam, és megszárítsam, hogy reggel tudjanak mibe menni... :)
Élvezet az, hogy esténként nézhetem, ahogy alszanak a gyerekeim, nagyon cukik ilyenkor...
Csodálatos látvány...