Alapozás

Még most semmi konkrét nem történik, hiszen csak pár hónap van hátra az iskolából és az oviból.
Ezt már végigcsináljuk.
Most leginkább annak a jegyében zajlanak ez irányú gondolataim, hogy hogyan is tudnám megvalósítani azt, hogy szeptembertől a gyerekeim rendesen étkezzenek.
Ennek persze sok oldala van, hiszen sok mindenre kell odafigyelni majd.

* Zsófia és Nimród órarendjére, bár kaptunk ígéretet arra, hogy nem fél 3-ig nyomják a gyerekek agyát. De ha tényleg megvalósul az iskola terve (én nagyon szurkolok, hogy IGEN), akkor lesznek olyan napok, amikor esetleg itthon is tudnak ebédelni... :), ha nem, akkor is elvisszük az iskolába, és ott megmelegítik. Ebben rendes az iskola, tudom, mert van aki tej- vagy liszt érzékeny, és vannak szülők, akik hoznak be ebédet a gyerekeknek, és megmelegítik... Szerintem egyébként ezzel nem lesz baj. A nehezén túl vagyunk már. Zsófia az, aki töri az utat mindenhol. Alapoztunk az oviban, és elsőben megküzdöttük az iskolában is, úgyhogy Nimródnál könnyebben fog menni, Katánál meg már észre sem fogják venni :)
* Katával az oviban nem változnak a dolgok, mert ő több mindent megeszik, mint a kisfiam, de biztos vagyok benne, hogy majd vinnem kell enni néha-néha...
* Aztán ott van az én órarendem... Nem tudom, hogy hogyan és miként lesz beosztva a két iskolában, nem tudom, hogy alakul majd ez, de az, amit majd csak szeptembertől tudok meg.

Így most azzal telnek a napjaim, hogy gondolkodom, elmélkedem, kitalálgatom, hogy mit és hogyan tegyek. Listákat írok, és készítek, (hamarosan jövök vele). Ma nekiálltam kipakoltam a szekrényeket, és csak azokat a dolgokat tartottam meg, amelyek fontosak és létszükségletet jelentenek pl. a sütemények elkészítésében, mert tény, hogy jobban szeretek sütni, mint főzni, bár főzni is szeretek, ha van ihletem és ötletem...

Azért lesz kicsit könnyebb dolgom, - talán mondhatom így -, mert minden hónapra elkérem az étlapot az iskolában és az oviban is, és nyomon tudom követni, hogy mikor kinek mi az ebéd, kinek kell vinni tízórait, vagy az ebédhez valamit. Idén még így vagyunk. Mondjuk így elég macerás, de mit van mit tenni, ha azt szeretném, hogy egyenek a gyerekeim, akkor muszáj megoldanom! De főztem én így, amikor Zsófival kezdtük az ovit, mindig azt vittem be, ami az étlapon volt, csak hús nélkül.
De majd meglátjuk.

Lefotóztam, hogy milyen fontos dolgokra van szükségem, amelyeket a szekrényben tartok, a következő alkalommal megmutatom, és azt is, hogy milyen finomságok készültek már eddig belőle. És még remélem, hogy fognak is.

Izgatottan várom a folytatást!