Iskolakezdés

Visszaszámlálunk. Ti is?
Már csak napok kérdése, és itt van az iskola.

Nem tudom, hogy nálatok hogy van ennek a kérdése (kivételt persze az otthon oktatósokat :) ), de nálunk elég vegyes a fogadtatása ennek az egésznek. Mondanom sem kell, hogy Zsófia, aki már tudja, hogy mire számíthat nem annyira várja az iskolát, hozzáállása leginkább az L-betűs kisfiúhoz hasonlít.

Az utolsó hétvégét Velencén töltöttük, és jól éreztük magunkat.

 Zsófia legszívesebben mindig csak szórakozna, jól érezné magát egész évben, és annak örülne, ha csak játszani és vendégségbe kellene járni örökké. Kimondottan társasági lény a lelkem, arról szól az élete, hogy mindenkivel jóban van, barátságokat köt, mindenkit meghív hozzánk, vagy meghívatja magát másokhoz :). Az egész lénye egy amolyan társasági, bohém, buli az élet típusú gyermek, aki mindig mindenben benne van, mindent kipróbál, nagyon bátor csaj. Kicsinek is ilyen volt.
A tanulás nem igazán lelkesíti, bár jó képességű és jó tanuló. Több a füstje, mint a lángja a stílusának. Jobban szeret egy kiadósat panaszkodni arról, hogy mennyire nem szeret tanulni, miközben kevés idő alatt elvégezni a feladatot.
Művészi beállítottsága révén jobban várja a rajzszakkört és a gitárórákat, mint a matekozást és az olvasást, de ilyennek szeretjük. A tanító néni szerint, ha a kreativitást osztályoznák, akkor 12-est kapna, de sajnos nem osztályozzák ezt a tárgyat. Tényleg, miért nem? Nem is értem!!!

Nimród a megfontolt és mindent átgondoló gyermekem. Nála mindig minden logikusan kell, hogy eldőljön. Mindig mindent átgondol, hogy ebből minek milyen következménye lesz. Ő az a gyerekem, aki, ha szólsz, hogy indulunk, vagy megyünk, akkor elsőnek ott van, aki reggelente elviszi a pizsamáját, megigazítja az ágyát, és legtöbbször egymás mellett van a cipője is. Ő az, aki mindig tudja, hogy ki mikor mit mondott, mikor hangzott el és még sorolhatnám. Kicsit KOCKA a gyerek, és ezt nem sértő megjegyzésnek szántam, hanem éppen azért, mert jó, hogy van egy ilyen gyerekem. Az újdonság erejével hat ez nekem, mivel magam sem ilyen vagyok. :)
Nos, kisfiam az, aki már nagyon várja az iskolát, nagyon lelkes. Ő volt az, aki nyáron azt mondta:
"Jó ez a sok program, meg hogy mindenfele megyünk, de most már mehetnénk az iskolába is."
Ő az, aki a leghamarabb elkészítette a táskáját, és izgatottan várja az iskolát. (Persze, elsős lesz, ilyenkor még meg van a lelkesedés.)

Kata pedig ovis lesz. Hihetetlen egy csaj. Nagyon jó természete van, nagyon kedves, bújós, szeretni való leány, csak nem könnyű eset. Ha túl nagy a csend, az már valami olyasmit jelent, hogy bajt csinált, és itt szó szerint kell érteni mindent.
Olyasmire gondolok, hogy pár percre eltűnsz, és a bekevert mákostöltelékbe beleönt egy fél zacskó sót, vagy megtalálja az akril festékedet, és kifesti magát és még sorolhatnám.
Kata lelkesedése is nagy az óvoda iránt olyan, mint Nimródé az iskola iránt. Szóval izgatottan várja már.

És hát itt vagyok én.
Én is várom már az iskolát. Ezen a nyáron elfáradtam, a sok-sok program és esemény nagyon leszívta az energiámat. Mondjuk én mindig is szerettem az iskolát. Iskolába járni is szerettem (a tanulásért én sem lelkesedtem annyira), gyerekek között lenni pedig nagyon szeretek.
Ebben a tanévben sok lesz a feladat, marad a hittan, és most még Székesfehérvár is bejött, de erről majd később. :)
Izgatott vagyok. Én még nem pakoltam be a táskámba, de azt már tudom, hogy nagyon furcsa év veszi kezdetét, hiszen egy gyerekem sem lesz itthon.
Ez már most nagyon furcsa érzés nekem. Izgatott vagyok és izgatottan várom.
Szeretem a kihívásokat.

Úgyhogy, kedves Mindenki, aki olvas engem, vagy idetéved!
Boldog SZEPTEMBERI új évet kívánok mindenkinek!