Ritkán veszek drága ruhákat, meg olyat, amiben kényelmetlenül érzem magam. Soha nem is foglalkoztatott. Nálunk a családban a fiú testvéreim voltak azok, akiknek ez fontos volt. A kor akkori divatja és márkás ruhái szerint öltözködni. Én akkor is azt szerettem, amiben kényelmesen és jól éreztem magam. Nem is foglalkoztat az egész dolog most sem, így 40 felett sem.
Ami viszont elgondolkoztatott... gyerekkoromban sohasem volt hossz hajam, pedig szerettem volna. De minket a nagyapám nyírt meg, és mivel én voltam az egyetlen lány, nekem is fiús hajam volt. Mindig rövid. Pedig úgy szerettem volna, ha lányos hajam van, talán én magam is lányosabb lettem volna.
Zsófiát sem érdekli a divat. Rengeteg ruhát kapunk ajándékba, és nagyon szépek, divatosak. Zsófit nem érdekli annyira, csak azért öltözik fel, mert muszáj, de nem figyel arra, hogy hogy áll a ruha rajta, néha ha látnátok... Még a fésülködéssel is küzdünk. Amikor mondom, hogy fésülködjünk meg és csináljunk csurkát (értsd copfot), rosszul van, és hevesen tiltakozik. Ő úgy van vele, hogy a szabadságot szereti öltözködésben is és hajban is. Azt mondta, hogy szereti, ahogy fújja a szél a haját. Ez nála azt jelenti: ha borzos. :)
Na, Kata lányom már más tészta. Igazi csajos csaj.
Mindig megnézi, hogy mi van a pólón, amit felvesz, harisnyába és szoknyába jár, mert csak abban érzi jól magát, és az oviban az óvónénivel befonatja a haját, mivel anya nem tud fonni... :(
De nagyon örülök, hogy 3 évig, amíg Kata oviba jár, addig megoldott a hajfonása, addig meg gyakorolnom kell... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése