2017. február 5., vasárnap

A szökés

AZÉRT, HA A FIÚ MEGSZABADÍT TITEKET, VALÓSÁGGAL SZABADOK LESZTEK. (JÁNOS 8,36)

Ez az ige motoszkált a fejemben egy ideje.
Az az igazság, hogy az  utóbbi időben filmfüggő lettem. Itthon voltam, betegen feküdtem az ágyban, és éppen túléltem a napokat. Régen voltam már ennyire beteg, és régen is kapott el ez a nyavalya. Emlékszem, tavaly januárban is beteg voltam, akkor sem tudtam menni dolgozni néhány  hétig. Ez most is így van, már egy ideje nem láttak az iskolákban. Influenza-szerű tüneteim voltak voltak, ami most is tart, erős nátha, torokfájás, arcüreg-gyulladás... szóval jól összeszedtem.

És mivel ilyenkor nem tudsz mást csinálni, mint feküdni, mert ez az egyetlen gyógymód, akkor valamilyen szinten unatkozni kezdesz. Igen, jól olvastátok. Ezt most úgy mondom, hogy amikor a gyerekeim azt mondják nekem, hogy "Anya unatkozom!", akkor én ki szoktam akadni, hogy persze, mert nincs elég játék, könyv, társas... amivel játszani lehetne?

Aztán most én is hogy jártam... Ott feküdtem az ágyban, az ágyam mellett rengeteg olvasásra váró könyvvel, és a szándék is megvolt bennem, de nem bírtam. Nem volt tiszta az agyam és a gondolataim, küzdöttem de nem sikerült megjegyeznem szinte semmit. Legalábbis aludni vágytam, de ki bír ennyit aludni?
Volt olyan nap, amikor aludtam napközben, és akkor viszont este nem tudtam, 2-3 óráig biztosan fent voltam. :(
Közben persze Férj is megbetegedett, úgyhogy a leosztás az volt, hogy ő az egyik szobában feküdt, én a másikban, és próbáltuk csendben, halkan segíteni egymásnak a gyógyulásban.
Aztán, gondoltam arra is, hogy dolgozok egy kicsit, írnom kellene, de ahhoz sem volt kedvem, mert ugye ahhoz gondolkodni kellene, értelmes mondatokat alkotni, de ez sem sikerült, nem fogott az agyam.
Tévénk ugyan van, de nem szoktam nézni, azért van, hogy néha a gyerekekkel megnézünk egy-egy mesét, vagy ha találunk egy filmet Férjjel közösen...
Aztán ráakadtam...

Sokszor mondtam már nektek, hogy szeretem a filmeket. Sokszor vagyok a konyhában, és főzés közben filmeket nézek. Általában olyanokat, amelyeket nem kell nagyon szem előtt tartani, és értem is, hogy mit történik.
Mindenesetre keresgéltem és gondoltam előveszek egy régi sorozatot, amit adtak a tévében, d nem tetszett sem a témája, sem a története, sem semmi, ami megragadott volna. Úgy szoktam filmet nézni, hogy belenézek, és ha tetszik folytatom, ha nem, simán kikapcsolom, nem érdekel, hogy mi lesz a vége. Meg kell mondjam őszintén, hogy már volt néhány csalódásom. Elkezdtem nézni, aztán vagy idióta vége lett, vagy nem lett vége, vagy nem értettem a végét, vagy vártam a folytatást...
Emlékszem, gyerekkoromban milyen nagy lázban voltunk egy Dallasnál, egy Starsky és Hutsnál, egy Kojaknál... sorolhatnám. Izgalmas volt és az újdonság erejével hatott ránk.

Na, a lényeg az, hogy ráakadtam erre a filmre:



 Hát, meg kell mondjam, magával ragadott, szinte nem bírtam abbahagyni.
Még akkor sem, ha kemény, erőszakos jelenetek is vannak a filmben (ilyenkor nem néztem oda), de izgalmas volt és kalandos. Emlékszem, amikor Dumas regényét olvastam, akkor is nagyon szurkoltam Monte Cristonak, hogy megszökjön If várából, vagy amikor a Sakál című krimit olvastam... vagy amikor gyerekkorom nagy kedvencei, Winnetou és Old Shatterhand különböző izgalmas kalandokba keveredtek... hogy izgultam értük.
Na, most is izgultam. Kiderül-e... megmenekülnek-e... mi lesz még...
Szóval, szerintem egy jó sorozat ez.
De szigorúan csak azoknak ajánlom, akik szeretik a krimiket, és a kemény akciót. Engem is meglepett, de nagyon élveztem, és nem bírtam abbahagyni. Mondhatom azt, hogy még ó, hogy ilyen sokáig betegeskedhettem, hogy meg tudjam nézni... :)

Ez a sorozat 7 éve indult, és emlékszem, hogy a tévében is adták, de akkor nem voltam rá kíváncsi, mert nem volt rá időm. :(

Ami nagyon érdekes volt, ahogy néztem a sorozatot, azon gondolkodtam, hogy van néhány dolog, ami nem tetszik, és amit nem érzek hitelesnek, pl. a szerelmes részek valahogy nem voltak túl romantikusak, aztán kiderült, hogy a főszerepet játszó Wentworth Miller vállalta a homoszexualitását, de mindenki azt mondja, hogy milyen vonzó férfi... Ebbe nem mennék bele, mert ugye ízlések és pofonok... Nekem mondjuk a testvérét játszó Dominic Purcell már inkább férfias alkat. Na, például őt is egy olyan sorozatban láttam, ami jónak indult, aztán ahogy haladtak előre az események, egyszer csak vége szakadt az egésznek, és nem volt folytatás... Ez milyen már?


Nos, ezután a hosszúra nyúlt filmlelkesedés után azon gondolkodtam, hogy milyen élete lehet a raboknak, akik elkövetnek rossz dolgokat, hogy élhetnek a börtönben (és a film szerintem elég élethűen adja vissza), és hogy mennyire akarnak megváltozni és változtatni az életükön. Van a filmben egy szereplő, szerintem a sorozat legsötétebb figurája, és Robert Knepper alakítja, aki ebben is nagyon jó. (Általában rossz fiúkat játszik, mondjuk meg is van hozzá a fizimiskája.) Hogyan él és működik, gondolkodik és próbál életben maradni egy pszihopata...
Jó, nem akarok olyan benyomást kelteni, hogy élvezem az ilyesmit... és nem akarom,hogy azt gondoljátok, hogy kétszínű vagyok, mert Istenről írok, meg "szenteskedek", közben meg ilyen filmeket nézek... 
Isten tényleg fontos nekem.

Erről a filmről jutott ugyanis eszembe a fenti ige, amivel kezdtem a bevezetőmet.
Hogy mennyire fogságban vagyunk mindannyian, hogy mennyire szabadulni szeretnénk az életünk rossz döntéseitől, hogy mennyire börtönben éljük a mindennapjainkat. És hogy a mi börtönünkbe, a mi életünkbe is belépett valaki, aki mindent megtesz azért, hogy kimentsen bennünket ebből a börtönből.
Hiszen a történet maga erről szól. 
Arról szól ez a sorozat, hogy egy férfi önként bemegy a börtönbe azért, hogy megmentse testvérét a villamosszéktől, mert olyan bűnténnyel vádolják meg, amit nem követett el.
És ezt erősítette meg bennem ez a sorozat.
Hogy csak és kizárólag Jézus által, és az ő áldozata által lehetek SZABAD! Nincs más út!
Ő az, aki, amikor látja, hogy fogságban vagyok, amikor rossz döntéseket hozok, amikor megbánom, amikor újra visszaesek, amikor fellázadok, akkor bejön a börtönömbe, és az élete kockáztatása árán is meg akar menteni. ENGEM!
Bejön az én börtönömbe, fogságomba, és MINDENT megtesz azért, hogy megmentsen engem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése