Egyszer egy falu lakói elhatározták, hogy esőért imádkoznak. Az ima napján mindenki kivonult a mezőre, de csak egy kisfiú volt, aki hozott esernyőt is. EZ A HIT.
Valahogy így!
Ez a gyermeki hit, amiről Jézus olyan sokszor beszélt. Mi is beszélünk róla, meg elmondjuk mindenkinek, hogyan kellene élnie és min kellene változtatnia, de mi sem tesszük.
A gyermeki hit pedig teszi.
Ezt leginkább saját kisfiamon látom. Ő nagyon komolyan veszi a Bibliai történeteket, a tanítást, a szabályokat (nagyon szereti őket betartani, de főleg betartatni :), és az egész gondolkodása ilyen. Valószínűleg ő is vitt volna magával esernyőt egy ilyen helyzetben. Én pedig csak bámulok, hogy van benne ilyen csodálatos hit és bizalom az Isten felé. Ő az, aki szinte mindig kéri, hogy imádkozzunk. Ő az, aki reggelinél magától imádkozik és köszöni meg az ételt. Mert neki önmagából jön, nem noszogatásra, nem rábeszélésre, hanem benne van a lelkében és a szívében, és én ezért nagyon hálás vagyok Istennek.
Remélem, hogy a hit egyszer bennünk is ilyen lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése