A Palacsinta és Én

nagyon szeretjük egymást... :)
De tényleg. Az egyik kedvenc ételem. De kinek nem az? Vajon van valaki, aki nem szereti a palacsintát?
A kérdés valószínűleg költői. Az egyetlen étel, ami nagyokat és kicsiket egyaránt mosolyra fakaszt.
Emlékszem, egyszer, amikor még volt az RTL Klubon a Vacsoracsata,- amit nagyon szerettem - Oszvald Marika sütött palacsintát a vendégeinek. Ám a vacsorázás lelkes fürdőzésbe és vízbe ugrálásba fulladt a művésznő medencéjében. Amikor a vendégek kijöttek, nem volt ám terítés, csak úgy mindent bele, ad hoc módon szedték le a tányérról és ették.
Ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Mert a palacsintát állva, menet közben, és nyakig mancsosan jó és érdemes enni...
Látnátok csak az én édes kisfiamat egy palacsinta nap után.
Amikor vendégek jönnek hozzánk, mindig készítek egy nagy adagot, mert gyorsan fogy, és biztosan nem is marad a nap végére :)

Én ma a gyülekezetbe vittem, ismét házaspáros kör volt. Jó sok gyerek gyűlik össze ilyenkor, és persze a felnőttek is édesszájúak. Most, hogy a gyülekezetbe sütöttem, 1 kg lisztet használtam fel.

Palacsinta nálunk: fél kiló liszt nálunk az alap, 2 tojás, buborékos ásványvíz, olaj, só, tej

Nagyon sokáig nem sütöttem palacsintát. Én ugyanis egyszerre nem bírok megenni sokat belőle, maximum 2-3-at. Amikor még egyedül éltem Nyíregyházán, akkor soha nem készítettem magamnak, mert nem akartam napokon keresztül palacsintázni. Hanem amikor hazamentem a szüleimhez, akkor megkértem anyukámat, hogy süssön nekem. És az jó volt.

Aztán megházasodtam, és gyerekeim lettek. Az anyósom mindig nagy mennyiségű palacsintát csinált, így egy darabig itthon sem kellett készíteni. Mert az a 2-3 jutott a nagy tömegből. De aztán születtek a gyerekek, és rá kellett jönnöm, hogy nem lehet mindig a mamára várni, ha egyszer a gyerekek - és valljuk be őszintén, én is - szívesen ennénk egy kis palacsintát. Így hozzáláttam. Az első próbálkozásaim elég gyatrák és gyengék voltak. Aztán elég jól belejöttem :)

Ráadásul nem igazán nagyok az igények. A gyerekek a kakaós és Nutellás palacsintát, én a túrósat és az lekvárosat, Férj pedig a túrósat és az üres palacsintát részesíti előnyben.

Tudtátok, hogy...?

A palacsinta eredete a római korból származik? Amikor megkérdezed az embereket, a többség úgy gondolja, hogy a franciáktól, de nem. A rómaiaktól, akik ezt a tésztát kerek kövön vagy a legenda szerint bronzpajzson sütötték meg. Ám azt írják a történészek, hogy a római légionáriusok pajzsa fából készült, szóval ez valószínűleg nem igaz. Marad a kerek kő :)

Valószínű tehát, hogy ők hozták be, bár ők eredetileg nem édes tölteléket használtak, hanem húsosat, de mivel ezt itt egy hús nélküli élet... nekünk ugye ez nem kerül bele ...

És még egy érdekesség!
1994-ben Rochdale-ben sütötték ki a világ legnagyobb palacsintáját, amely 15 méter átmérőjű, 3 tonna a súlyú, és kb. 2 millió kalóriát tartalmazó édesség volt.