Sok minden történt az utóbbi napokban. Tanultunk, és tanítottam, szaladgáltunk, kertészkedtünk, pakoltunk és takarítottunk, főztem és idegeskedtem. Szóval nem élt mindig velem az örök optimizmusom (bár mostanában mintha veszítenék belőle, de nem adom fel!), és úgy éreztem, hogy elfáradtam. Szerintem mindenki, nem csak én. Nem is gondolom, hogy magamról kell, hogy szóljon ez az egész. Mindegy, hogy szülőként, tanárként, esetleg mindkettőként csináltuk végig az online-oktatást, elfáradtunk. És most jön a megérdemelt pihenés.
Volt idő, mikor arra vágytam, hogy ne mozduljunk ki itthonról, ne kelljen több száz kilométert utazni, noha rajongok az Alföldért, és szeretek hazamenni, de nagyon fárasztó. Most ez teljesült, most meg nem ezt szeretném. Milyen is az ember, nem igaz?
Mindegy, úgy döntöttem, hogy hasznosan töltöm a szünetet. Azt csinálom, amit szeretnék, szeretnénk. Listát kértem a családomtól, hogy mit főzzek a szünetben, hogy ne nekem kelljen kitalálni, és ezzel is megkönnyítették a dolgom. Férj végre beveheti a kertet, mert ha hazamegyünk, akkor 1 hét kimarad, és nem történik benne semmi, de nekünk nem kicsi a kertünk egyébként. Végre ablakot pucoltam (szabolcsiasan mondva), és nem húsvét miatt tettem, hanem mert most van végre időm.
Adok magamnak időt, és csinálni fogok olyan dolgokat, amiket én szeretnék. Túrós batyut magamnak, olvasni fogok sokat, írok, mert sok ötletem van, de máskor nincs időm - már egy ideje készül a Tízparancsolatról egy anyagom és Jézus ÉN VAGYOK! - mondatairól is egy anyag, és még sok másik van félig kész. Jó lenne már befejezni legalább az egyiket - ami sok idő múlva lesz kész, de akkor is!!! -, de ki tudja...És még sorolhatnám.
Csak
azt szerettem volna mondani, hogy tényleg úgy van, nem kell mindig
tökéletes anyának, feleségnek, nőnek lenni, lehet önmagunkkal törődni,
és az nem önzőség!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése