Egyszerű karácsony #27.

 Már azért nagyon érződik a hangulat. Mindenhol. Ma az elsőseim Télapó-várós énekeket énekeltek, és annyira cukik voltak. 

Mégis, az egyszerű karácsonyi hangulat híve vagyok. Szerintem nekem bejönne a Hygge-életérzés.

Persze, úgy gondolom, most is lesz egy-két jele annak, hogy karácsonyi hangulat lesz, de nekem ez tetszik.

Miért olyan fontos egy egyszerű karácsony? 

 

Először is, a karácsonyi szezon a legtöbb ember számára jó hónapig tart, és ez az év 1/12-e. Ez egy jó darab idő, ezért pusztán az idővonal szemszögéből nézve annyira fontos az ünnepek leegyszerűsítése. Én nem szoktam pl. emiatt idegeskedni. Hogy ki van-e takarítva, hogy elő van-e minden készítve, elkészül-e az ünnepi ebéd. Előbb-utóbb minden igen, és ez így jó. Ennyi. Nem sietek. Ebben semmiképpen. Mindent akkor csinálok meg, amikor jut rá időm.

 

Nekem az egyszerű karácsony azt jelenti, hogy időt találok az ünnep egyszerű örömeinek kiélvezésére, és azokkal az emberek vagyok szívesen, akiket a legjobban szeretek, szeretünk. Család, barátok, gyülekezet. Ez hangzik szépen!

 

A karácsony leegyszerűsítése mindannyiunk számára egyedi. Amit én egyszerű karácsonynak tartok, az természetesen más számára lehet, hogy furcsa. Zavarja is az embereket rendesen a helyzet, amikor erre szó kerül. Ezért is ez a küldetés, hogy próbálkozom, de tényleg próbálkozom! 

 

Számomra egy egyszerű karácsony azt jelenti, hogy élvezzem az időtöltést azokkal, akiket szeretek anélkül, hogy nyomást és túlterheltséget éreznék. Karácsony hetén anyukáméknál leszünk, ami nem lesz stressz-mentes, ismerve édesanyámat, meg a családomat, de megpróbáljuk, kibírjuk! Úgyis olyan ritkán látjuk egymást!

 

Számomra ez az is, hogy felébredek karácsony reggelén, és tudom, hogy előttem álló napom élvezettel fog telni – nem stresszel. Remélem!

Adventi gondolatok 19.

Adventista vagyok, és Adventváró.

Mostanában sokat kerül elém egy jól ismert bibliai történet. Vettük hittan órán is az egyik osztályban, aztán szombati gyerektanításon is előkerült. Aztán olvasgattam régi írásokat, gondolatokat, meg egy alkalommal itt nyílt ki "véletlenül" a Bibliám.

A gyerekekkel ezt az ujjbábut készítettük a történethez:

De ahogy gondolkodtam ezen a történeten, ez a jól ismert mondat tért mindig vissza hozzám.

"Ne félj, csak higgy!" (Márk 6,36)

Én alapból félős típus vagyok. Ez nem mindig látszik rajtam, de nagyon félős, féltős és izgulós vagyok. Az a tipikus aggodalmaskodó ember, aki megtanultam kezelni, mert az anyukámat látva (aki sokszor rosszabb e tekintetben) elhatároztam, hogy ezen változtatni szeretnék. 

Persze a hit és Isten segített. Félek most is, de jobban tudok az Úrban bízni, rá hagyatkozni sok dologban, és ez már a javulás útja.

MI is a hit? A hit reménység. Feladhatatlan reménység. Mindig, minden helyzetben. Mert van Istenünk! Nincs reménytelen helyzet és nincs reménytelen ember!

Azért a hit bátorság is. Mert a reménységet nem könnyű képviselni. A sok sötéten látó képes megvakítani a látókat a tömeghatás miatt. Ezért a hithez bátorság kell. De aki mer bátran hitet vallani, az nem szégyenül meg. 

A  hit formálhatóság s. Hogy merjem kimondani, hogy a rossz körülmények között és a nehéz emberi szituációkban is van Istennek mit formálnia rajtam. Pont ezekkel, mert másként nem tanulom meg soha. Mert már-már elhisszük másoknak, hogy magunkban kell hinni.

Micsoda rettenetes hazugság ez a világban.

Nekünk Urunk van, akinek terve van és azért formál. Azért vesz el, és azért ad.

Így a hit nem bizonyos dolgok bekövetkezésében való reménység! Mert az ostobaság és babona is lehet!

S nem vakmerőség, amellyel olyan dolgoknak vágok neki, amelyek nem az én feladataim, mert az istenkísértés!

S nem is kemény elvárásrendszer Isten felé: ha van... akkor ezt megteszi...

Jairus Jézusban reménykedett. Bátran mert neki szólni gyermeke hogylétéről, s engedte, hogy Jézus odaérjen. 

Mi is az advent lényege? Számomra most ez az ige.

A reménység ideje - mert hitben járunk és még nem látásban.

A bátorság ideje - mert mégis igaz minden, amit Jézus mondott, s mi az ő országát várjuk s nem a mgaunk álmainak beteljesedését.

A formálhatóság ideje - mert addig még sok mindet kell a vésőnek eltávolítani rajtam, hogy ne csak torzó legyek, hanem lehessek Istennek eszközeként kiformált ember, aki hitben jár.  

Adventi gondolatok 16.

Nem tudom, hogy lesz-e hó mostanában.
Meséltünk a gyerekeinknek a mi és a szüleink, meg a nagyszüleink idejéből való télről, de ezt olyan nehéz nekik elmagyarázni, hogy milyen az, amikor télen tél van, és lehet napokig szánkózni, hóembert építeni, fázni, sétálni a ropogó hóban. Nem tudom, hogy lesz-e idén télen ilyen. Én szeretném, bár a vezetés miatt biztosan stresszelnék. De akkor is, a tél az tél! Nem igaz?
Ilyesmikre gondoltam:

 

 

 

 

 

 

A képeket természetesen a Printeresten találtam. 

Nagyon szeretem :), és szeretek ott nézelődni. 

Hihetetlen, mi mindent talál ott az ember.

Adventi gondolatok 11.

Adventista vagyok és Adventváró.

Az a nagy igazság, hogy mielőtt belevetettem a gyerekmunkába magamat, ti. arra gondolok, hogy gyerektanító lettem a gyülekezetben és a táborokban, és arra, hogy írni kezdtem mindenféle gyerekanyagot, ami a bibliai történeteket dolgoz fal, és arra, hogy hittant kezdtem tanítani... előtte sokáig az ifjúsági munkában vettem részt. Leginkább, mint ifjú, persze. Szerettem is én, meg fontos is volt nekem, de aztán rá kellett jönnöm, hogy az ifjúság bizonyos fokig nem az én világom. Ahogy az ovis korosztály sem. 

Aztán mégis úgy alakult, hogy legtöbbször az ovisoknak írok anyagokat és most sok ifjúsági korosztályú gyermek jár hozzám hittanra. 

Szívesen emlékszem vissza azokra az időkre, amit a KIE-ben eltöltöttem. Szép évek voltak, sok-sok élmény, tapasztalat, hit, Jézus, barátságok, de aztán átalakult az életem. Valahol elvesztettem őket, és bár szívesen gondolok rájuk, de valamiben más lett az életem. Amikor Balatongyörökre megyünk nyaralni, mindig elmegyünk a Sóvár mellett, ami a KIE konferencia központja. Szoktam is nosztalgiázni ilyenkor. :)

És bár ezek adventi gondolatok, azt gondolom, hogy azért fontos az ifjúsági munka, mert ők lesznek a jövő, és jó dolog, ha a fiatalok inkább Isten mellett döntenek. 

Mindenkinek jót tesz.

Siklósi József: Ifjúsági munka

Serdülő lány. Termetes, pimasz.

Szemek közé nevet kajánul,

mikor felkeresem. "Krisztus? KI az?

Üdvösség? Hol faragták, mi fábul?

Bibliaóra? Hát ott meg mit csinálnak?

S mire jó az? Sok énnekem a dolgom!

Dehogy megyek! Ott engem sose látnak!"- 

s mondókáját mondja-mondja folyton.

Legközelebb hétfő. Este hét,

az ifjúsági óra kezdete.

Háromnegyedkor ott áll. Szerteszét

 bolyong: "Valami óra itt les-e?"

Egy héttel később jön másodmagával.

"Osztálytársnőmet elhoztam ide.

Hadd hallja ő is." Recsegő széklábbal 

játszik folyton, míg szól az Ige.

De szól az ige! Jövő héten ismét

ő a legelső. Öntudatosan szól:

"Valaki el akart parancsolni innét.

Mondtam: Olyan nincs! Jegyezze meg ezt jól!

Adventi gondolatok 10.

Adventista vagyok, és adventváró.

  "Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal." (I. János 3,18)

"Az igazi szeretet nem elsöprő, tüzes, féktelen szenvedély. Éppen ellenkezőleg. Nyugodt és mély érzés. Túltekint a külső megjelenésen, csak a belső érték vonzza. Az igazi szeretet bölcs és körültekintő, odaadása valóságos és tartós. Isten az élet hétköznapi eseményeiben vizsgáztat és próbál ki bennünket. Ezek árulják el a szív milyenségét. Apró figyelmességek és a szívből fakadó előzékenység építik föl, mint megannyi tégla a boldogságot. A bátorító, szeretetteljes szavak elhanyagolása, a szolgálatkészség mellőzése a kis dolgokban, ezek eredményezik a boldogtalanságot. Végül mindnyájan rájövünk majd, hogy a javunkra szóló mennyei feljegyzések legnagyobb része a körülöttünk élők boldogsága érdekében tett lemondásokból áll."

Adventi gondolatok 8.

Ehhez nincs mit hozzátenni. Vagy csak annyit, hogy ez nem kell, hogy mindig CSAK adventkor legyen így. Legyen ez a gondolat mindennapi életünk része!

A nagy ígéret 5.

Néhány hete elkezdtem a gondolataimat leírni a szombattal kapcsolatban.
Most, gondoltam folytatom. :)

"És lesz, hogy hónapról-hónapra és szombatról-szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr." Ézsaiás 66,23.

Egy sokadik érv szokott az lenni, hogy "Ennyi év után nem változtak a hét napjai? Ki tudja, hogy melyik mostmár a hetedik nap?"

Azt kell mondanom azoknak, akik így gondolkodnak, hogy a hét napjai nem változtak meg. Valójában a hét napjai változatlanok maradtak a történelem során. Mivel az idők kezdetekor is, sőt Mózesnek heti ciklusokban, és folyamatában beszélt a napokról. És folyamatosan arról, hogy a hetedik nap az Úré, hiszen azon Ő is megpihent. A hetedik nap Isten számára elkülönített nap lett.
A változás, hogy szombatról vasárnapra került az istentiszteleti alkalom, hogy nevezzük így, ezt nem Jézus mondta, nem nyilatkoztatta ki. Valójában ez emberi találmány, de aki ismeri is egy kicsit a történelmet, az tudja, hogy így van.
Mert ezeket a gondolatokat mindenki ismeri:

"Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.  Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták." (Máté 22,37-40)

Isten adott egy parancsolatot, hogy tartsák meg a szombatot. De ez a szombat nem a vasárnap volt.
Jézus a tanítványaival sokat beszélgetett a szombatról, de nekik se utalt sohasem arra, hogy meg akarja változtatni ezt a napot. Pedig biztos vagyok benne, hogy kapva kaptak volna az alkalmon. De nem erről szólt. Jézus arra akarta megtanítani a tanítványait és az övéit, hogy LEHET SZOMBATON JÓT CSELEKEDNI, és semmiképpen sem kell olyannak lenniük, mint a farizeusok, akiknek ez már csak külsőség.

(Semmiképpen sem akarom belekeverni a politikát, de jól tudjuk és jól látszik, hogy vezetőinknek - mindegy, hogy országos szinten vagy csak helyi, falusi, városi szinten fontos lett a vallás, de nem úgy élnek, nem úgy gondolkodnak, és nem úgy cselekszenek.
Nekem pl. volt egy főnököm (azóta még nagyobb vezető ember lett), akivel egyszer beszélgettem erről. Azt monda nekem, hogy ő tulajdonképpen református, de ő maga ateista, viszont a katolikus templomba jár, mert ott látja őt a legtöbb ember...:(
Most tényleg, kell ez nekünk?)

A vasárnap egyértelmű, hogy a pogányság korára utal, hiszen Konstantin mindenkit megkeresztelt, akár akarta, akár nem. A keresztség pedig egy felnőttkori, tudatos döntés, nem lehet játszadozni vele.

A szombat működött az Édenkertben, ott kezdődött és azóta is érvényben van.

Emlékeztek még a Tízparancsolat IV. parancsára, ahogy kezdődik? MEGEMLÉKEZZÉL! EMLÉKEZZ MEG! - ez azt mondja ki számomra, hogy a szombat már azelőtt létezett akkor is, amikor Isten az UJJÁVAL ráírta a kőtáblára a törvényeket.
Hogyan lehet azt állítani, hogy ez az egy parancsolat megváltozott, de a többi 9 meg kötelezően érvényben van? Nem visszás ez egy kicsit?

Nem akarok személyeskedni továbbra sem, - tudjátok, ezek még mindig az én gondolataim -, csak sokat gondolkoztam azon, hogy a vezető egyházak, akik teljesen tisztában vannak ezzel a kérdéssel (pl. a helyi móri református lelkész is azt mondja, hogy a szombat a 7. nap, és még sokan mások), hogy akkor miért nem ezt mondják? Azok a lelkészek, akik tudják, hogy a hetedik nap a szombat, azok miért nem mondják el? Mit féltenek? Nem hirdetik a gyülekezeteknek ezt.
Én amikor templomba jártam, volt egy kis ifjúsági csoportunk. Nagyon jó csapat volt, tele hívő, gondolkodó, Bibliakutató fiatalokkal. És felmerültek olyan kérdések, mint a gyermekkeresztség, a halál kérdése, a szombat-vasárnap kérdése, a Dániel és Jelenések könyve... ami izgalmas könyve a Bibliának.
És tudjátok mi volt a válasz?
Pl. az, hogy gyerekkeresztség tényleg nincs a Bibliában, de el kell fogadni, mert ezt mondja az egyház. A bibliai könyvekről meg azt, hogy azok veszélyes könyvek, és nekünk, akik nem végeztünk teológiát, tilos kutatni. (Azóta végeztem teológiát :), és nem látok benne semmi titokzatosat.)

A Biblia is azt mondja:

"És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt" 

(I. János 2,3-6)

Én ebben nagyon elkötelezett vagyok. És ebben nagyon hiszek. 

Tudom azt, hogy Isten nem változik, és hogy az Ő törvénye sem.

A Vasárnaptörvény erőltetése is ezt mutatja számomra. A szombatot azért választja és azért dönt mellette az ember, mert azt a napot Isten számára ELKÜLÖNÍTI, akkor egész nap vele van, róla gondolkodik, kimegy a természetbe, beszélget a testvéreivel, barátaival, látogatja őket. A vasárnapi templomba járás csak úgy valósulhat meg, ha kötelezővé teszik. Ne haragudjatok, én csak azt írom, amit látok. Hogy a vasárnapi misére a gyereket elviszik a szülei kocsival, lassítanak, kiteszik a gyereket, ők mennek tovább, és majd ha vége, érte jönnek. Annyira nem fontos az embereknek Isten meg a hit, nem is kellene ezt erőltetni!

Volt olyan idő az életemben, amikor azért nem kaptam jutalmat, ahol dolgoztam, mert vasárnap nem mentem el templomba. Szombaton elmentem a saját gyülekezetembe, meggyőződésből és hitből, de az nem számított. Kötelezővé tették a templomba járást, ami arra vitte a munkatársaimat, barátaimat, hogy még jobban eltávolodjanak Istentől, vagy esetleg még hazugságba is belementek, pl. azt mondták, hogy voltak, csak másikban :(

Az a nagy kérdés, hogy kit követünk. Embereket vagy Istent. 

Az emberekre nem lehet számítani, de Istenre mindig.

Emlékszem, hogy a családomban teljesen kiakadtak, mert nem dolgozunk szombaton. Az én szüleim munkamániások, nekik egy darab szabadnapjuk sincs, főleg apukámnak. Keményen dolgozik, mindig, mindennap, még 70 felett is. Mert úgy gondolja, hogy ez az élet értelme.
Most hétvége is munkanap volt, és mi nem mentünk iskolába. A nyugalom azt jelenti, hogy pihenünk. Szükség van a pihenésre a gyerekeknek és a felnőtteknek is. MI szentnek tartjuk a szombatot, és nem megyünk dolgozni, helyette gyülekezetbe megyünk. Azon a napon együtt van Isten nagy- és kis családja. És ez nagyon jó érzés. A gyerekek is szeretik, és nekünk, felnőtteknek is nagyon jó.

Az egyik kedvenc kérdésem: AKKOR EZ NEKTEK TILOS? - De nem mondja Isten, hogy nem érezhetjük jól magunkat jól. Olyan dolgokra van ilyenkor időm, amire máskor nincs. Kimenni a természetbe, sétálni egy nagyot, igazán a gyerekeimmel lenni, 100 %-kal rájuk figyelni, beszélgetni olyan barátokkal, akik hasonló gondokkal küzdenek, de hétközben nincs időnk arra, hogy megbeszéljük. Máshol lakunk, más programok vannak stb. 

Szükségem van a feltöltődésre, hogy a következő hétre legyen energiám, hitem, szeretetem.

A nagy ígéret 4.

1 Péter 2:21

 "Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, 
hogy az ő nyomdokait kövessétek." 

Emlékszem, hogy amikor adventista lettem, a családom, főleg az ateista nevelő apukám nagyon kiakadt.
Azt mondta nekem, hogy ha választok, már miért nem egy rendeset választok.
Mennyivel jobb volt, amikor a reformátusokhoz jártam! - mondta ő, de azt már elfelejtette,
hogy akkor is nagyon sokat dünnyögött és piszkált amiatt, hogy elmegyek a templomba.
Egy ateistának teljesen mindegy. :)
Nem tudta elfogadni, hogy máshogy kezdtem el gondolkodni, hogy más lett a fontos, és a sorrend.


Sokszor hallottam azt is, hogy "Ez egy rendes család, mert templomba járnak minden vasárnap,
és jó emberek!" Szerintem azok is jó emberek, akik nem járnak templomba.
Az apukám is jó ember, csak nem hisz. De nem gondolom, hogy az én dolgom megítélni azt,
hogy ki a jó ember. Nem olyan régen megosztottam a Facebookon egy képet.
Ezt:

És ez a gondolat volt alatta: "Az ember gyermeke nem születik sem rasszistának, 
sem gyűlölködőnek. A nevelés teszi azzá."

Ezt egyébként még most is vallom, és hiszem.
Persze rögtön jött a hozzászólás, hogy a rasszizmus tiltakozás a szipoly magatartású emberek ellen! 
A semmire kellőknek nincs lét jogosultságuk! című mondatok...
Én persze ezzel nem értek egyet, és ennek szót is adtam.
Az én gyerekeim nem ismerik a cigány vagy a néger fogalmát. Az oviban volt cigány gyerek barátja. 
Van viszont olyan fehér gyerek, akivel nem szeretném, ha barátkozna. 
Nincs joga egy embernek eldönteni, és valakire kimondani, hogy semmirekellő.


És sajnos, nem kell túl sokat agyalni, mert az emberek többsége rasszista, és ezen nincs mit tagadni. 
Ettől függetlenül azok az embereket, akik károsak a társadalomra, ártanak nekik, és rossz, 
helytelen dolgokat tesznek és cselekszenek, természetes, hogy meg kell büntetni. 
De nem a bőrszín alapján, hanem a cselekedeteik és tetteik alapján!

Az van a Bibliában:

Aki azért tudna jót cselekedni, 
és nem cselekszik, bűne az annak. 
Jakab 4,17  

Tényleg rengeteg jó szándékú ember van, aki tényleg nem vétkezik tudatosan, nem árt
a másiknak, nem tesz a másiknak keresztbe. Nem veszi el, ami a másé, nem bántja
a másikat, még az emberiségért is tesz, vagy az állatokért.
Én azt gondolom és abban hiszek, hogy mivel Isten ismeri a szíveket, tudja kinek mi van a szívében,
ez alapján fog dönteni.
De az is tény, hogy a változást nehéz elfogadni.
Ám ha tudom, hogy mi a helyes, és nem teszem meg, annak is rossz lehet a következménye.
Mint a múlt héten említett példa.
Ha tudom, hogy nem mehetek gyorsan, de már egyszer megúsztam, akkor sem mehetek gyorsan!
Mert ez a szabály!
Sok ember van, aki azért megy templomba, gyülekezetbe, mert változni akar. És a változás igen jó.
Az is tény, hogy a régi rossz szokásokat nehéz legyőzni.
Jézus nem mondta azt sohasem, hogy aki őt választja, könnyű dolga lesz.
Ja, mondta egyszer egy ismerősöm, akkor meg minek kövessem?
Így se könnyű, úgy se könnyű, akkor minek a törvények és szabályok?
Most azt csinálom, ami nekem jól esik!
És lehet ez is egy hozzáállás.


De Jézus ezt is mondta:
Pedig hiába tisztelnek engem, 
ha oly tudományokat tanítanak,
amelyek embereknek parancsolatai.
(Máté 15,9)

Az emberek becsaphatnak minket, félrevezethetnek, mondhatnak, amit akarnak és amit gondolnak.
Mi pedig elhihetjük, ha nem járunk utána, nem gondolkodunk róla. 

ÉS az emberek között sok a nem becsületes, hogy szépen fogalmazzak. 

Ezért választom én az Isten parancsolatait, amely biztos alapokon nyugszik. 

Számomra!

A nagy ígéret 3.

FONTOS!!!!

Most szeretném mondani, - lehet, hogy az elején kellett volna - hogy senkinek a hitét, sem meggyőződését  nem szeretném megbántani. Ahogyan Jézus nem személyválogató, úgy én sem szeretnék az lenni.

Ezek a gondolatok csak és kizárólag az én bibliai felfedezéseimet, észrevételeimet tükrözik, senki felé nem fogalmazok meg kritikát, vagy ítéletet. Kérlek, ne is úgy olvassátok, csak egyszerűen mostanság ezeken gondolkodtam, és számba kellett vennem. 

És mivel én adventista vagyok, és számomra fontos a szombat kérdés, itt megosztottam Veletek. 

Együttgondolkodás végett, vagy csak úgy!

Zsidókhoz írt levél 8:10

"Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izrael házával, ama napok után, mondta az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjükbe, és az ő szívükbe írom azokat, és leszek nekik Istenük és ők lesznek nekem népem."
 

Egy másik érv az szokott lenni, hogy az emberek azzal igazolják a vasárnap megtartását a szombat helyett, hogy Jézus ekkor támadt fel a halálból, és ezért a neve az, hogy az Úr napja. Ez azt jelenti, hogy azért mennek a templomba, hogy  emlékezzenek a feltámadásra.

Amit Jézus tett, az a legfontosabb esemény volt a történelemben. 

Mégsem olvassuk, hogy Jézus bárhol is utalt volna arra, hogy ezután, az ő halála és feltámadása után, mi keresztények változtassuk az istentisztelet napját vasárnapra. 

Egyetlen egyszer sem olvassuk azt, hogy Jézus vagy később a tanítványok vasárnap mentek volna gyülekezetbe. Az olvassuk, hogy SZOKÁS SZERINT. És ez nem változott meg Jézus halála után a tanítványoknál sem. Márpedig ők biztosan szóltak volna, ha Jézus mást mond nekik.

Szerintem nem az a legfontosabb nap, hogy mikor támadt fel, ahogyan az sincs a Bibliában, hogy mikor született. Ugye ti is tudjátok, hogy nem karácsonykor? 

Sokkal fontosabb dolog az, ami egyértelműbb számomra, az pedig a keresztsége.

"Eltemettetvén Ő vele együtt a keresztségben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, a ki feltámasztotta Őt a halálból" Kolossé 2,12

Egyszer volt egy beszélgetésem egy magát kereszténynek valló emberrel. Református volt, esperes volt a férje. Minden beszédében, és szavában gyűlölködő volt a zsidókkal szemben. Szidta őket, úgy gondolta, hogy mindenért ők a hibásak. (Ez nagyon régen volt, és leginkább politikai indokai voltak, de ez akkor sem győzött meg, és azóta sem.) 

Aztán megkérdeztem tőle: "Tényleg ez számít? Kereszténynek mondod magad, de a kereszténység Jézusra épül, aki maga is zsidó volt. Akkor őt is utálod?" Tudjátok mi volt a válasza: "Nem, ő más." - Igen, tudom. Nála elindult az az irányzat, hogy Jézus magyar gyökerekkel rendelkezik. Na, nem már!

Jézus szombatot tartott. A szombat nem a zsidó nép számára adatott, hanem az egész emberiség számára.

És monda nékik: A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért.

A szombat napot megszentelte a hetedik napon a teremtés.

•  És megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten. - I. Mózes 2,3
• Ő pedig monda nékik: Ez az, a mit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; amit sütni akartok, süssétek meg, és amit főzni akartok, főzzétek meg; ami pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre.- II. Mózes 16,23

Jézus megmutatta az embereknek, már itt, hogy mit jelent a szombat. Az én családom például teljesen kiakadt, amikor megtudták, hogy szombatot ünneplek. Azt gondolták, hogy majd nem fogok az állatoknak enni adni, meg a gyerekeimnek sem, mert TILOS. Azt gondolták, hogy ez felelőtlenség. 

De nem így van.

Igen, szombaton nem főzök, helyette elkészítem pénteken az ebédet. Lehet, hogy többet kell főzni, de akkor az egész napom pihenéssel tud eltelni. És ha valaki éhes, megmelegítjük az ételt, sőt az állatok sem éheznek szombaton, nem böjtöltetjük őket. :) Ez csak buta hiedelem.

Volt olyan, emlékszem, amikor elmentem a templomba, és mondta az egyik presbiter, amikor megkérdezték, hol hogy a felesége? "Otthon. Mire megyek, a meleg ebédnek kész kell lennie!" - ez volt a válasza. Hol van ebben a felesége és az ő lelki élete?

LEHET SZOMBATON JÓT CSELEKEDNI!

Nem tiltja a Biblia. 

A farizeusok állandóan fogást kerestek Jézuson és a tanítványain. Amibe bele lehetett kötni, belekötöttek. 

Most is bele lehet, mert a családom és az egykori állítólagos barátaim sokszor kötekedtek ezzel, hogy nektek ezt sem szabad, meg azt sem. Mindent lehet, csak nem minden használ. :) És másik nap is meg tudom csinálni. :)

A Biblia azt mondja, az Úr napja valójában a szombat. (Ezt egyébként a helyi református lelkész is megerősíti, és sok lelkész ismerősöm. Sőt, a katolikus egyház is ezt vallja.)

Néhány idézetet szeretnék megosztani veletek más vallások, felekezetek gondolataiból ezzel kapcsolatban:

"Mi vasárnapot ünneplünk a szombat helyett, mert a Római Katolikus Egyház a laodiceai zsinaton (i.u. 364-ben) a nyugalomnap megünneplését áthelyezte a szombatról vasárnapra.” Peter Geiermann: Katekizmus. 50. old.

"Ha nem volna hatalma erre, nem tehette volna meg azt, amit különben az összes keresztény vallás egyhangúan jóváhagy, azaz nem helyezhette volna a hét első napjának, a vasárnapnak megtartását a hét hetedik napjának, a szombatnak a helyébe, mert ennek a változtatásnak az alátámasztására egyetlen verset sem találunk a Bibliában.” Stephan Keenan: Doctrinal Catechism. 174. old. 

„Teljesen világos, hogy bármilyen szigorúan is ünnepeljük a vasárnapot, nem a szombatot ünnepeljük.”  Dr. R. W. Dale: The Commendements 106. old. (Kongregacionalista)

„Héberül a szombat nyugalmat jelent, és ez a hét hetedik napja... és kerülgetés nélkül meg kell mondanunk, hogy nincs egyetlen törvény sem az Újszövetségben a hét első napját illetően.”
Buck’s Theological Dictionary (Metodista)

„Mindig volt és mindig van egy parancsolat a szombat megünneplésére, de ez a szombat nem a vasárnap. Azonban egy szuszra ki lesz jelentve, látszólagos diadallal, hogy a szombat a vasárnapra lett áthelyezve, minden kötelezettségével, előjogával és szentesítésével együtt. Azt kérdezem: hol található a jelentés egy ilyen áthelyezésről? Az Újszövetségben egyáltalán nem ... Pontosan tudom, hogy az őskeresztény egyház gyakorlatában nem létezett a vasárnap ... Sajnos, a pogányság jelével megbélyegezve és a napisten nevével megkeresztelve jutott el hozzánk, amelyet a pápai hitehagyás elfogadott és szentté avatott és a protestantizmusra hagyta, mint szent örökséget.”   dr. E. T. Hiscot: Baptista Kézikönyv  (Baptista)

A jezsuita szerkesztésű “Szív" újság ugyancsak különösnek találja a protestánsok önellentmondását:

"Következetlenség

A reformátusok nagygyűlésük alkalmával határozatot hoztak, amelyben kérik a kormányt, hogy a vasárnap vallásos megülését jobban mozdítsa elő a polgári munkák fokozottabb eltiltásával.

Nem új ez a kívánság, mert mi katolikusok, már igen sokszor követeltük ugyanezt a kormánytól. Ebben a követelésben most találkozunk a Kálvin hite szerinti polgártársainkkal.
Nem tudjuk azonban megérteni, hogy a protestáns atyánkfiai hogyan mernek lelkesedni a vasárnapért? Hiszen szerintük csak az az igazi vallási igazság, amelyik a Szentírásban van benne és a hagyomány nem lehet döntő a vallás dolgaiban. A Szentírásban pedig az van, hogy a szombatot szenteljük meg, de sehol egyetlen betűt sem találhatunk arról, hogy a szombat helyett az Új-szövetségben a vasárnapot kellene megülnünk. Ezt a kötelességünket egyedül a hagyományból tudjuk.
Onnét tudják a protestánsok is; de azt már nem tudják, hogy amikor a vasárnap mellett buzgólkodnak, tulajdonképp hitük legelső alaptételével kerülnek ellentétbe, mert olyant követelnek, ami a Szentírásban nincs meg.
De hát náluk egy kis következetlenség elcsúszik!"

Csak gondolkodtatni szeretnék ezekkel az idézetekkel. 

De a Biblia egyértelmű:

"Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia." - MÁTÉ 12,8

 "És adtam nékik szombatjaimat is, hogy legyenek jegyül köztem és ő közöttük; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük." - EZÉKIEL 20,12

"Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét." - JELENÉSEK 14,12

„Én, az Úr, meg nem változom ...” Mal.3,6.
„Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz” Zsid.13,8.

 

A nagy ígéret 2.

"Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok." János 14:15

Egy másik érv az szokott lenni a szombattal kapcsolatban, vagy a nem-szombattal kapcsolatban, hogy nem mindegy, hogy melyik nap megyünk a templomba, vagy gyülekezetbe?

NEM MINDEGY? 

Erre csak az egyik főiskolai tanárom válasza jut az eszembe:
 "Ha mindegy, akkor miért nem lehet az, amit az Úr mond?"
Igen, az tény, hogy munkával nem lehet a mennybe jutni. Mármint az olyan munkával, ahol
valaki nagyon sokat dolgozik, teszi a dolgát, a feladatát, és úgy érzi, hogy csak ez létezik számára.
Nem lehet úgy bejutni a mennybe, hogy CSAK JÓT TESZEK az emberekkel, és a
JÓ CSELEKEDETEIM majd segítenek. Ez édes kevés!
Az egyetlen dolog, ami igaz Isten előtt, az Jézus vére, amely a mi vérünkért ontatott.
Hiszen ő az út, az igazság és az élet. Jézus az egyetlen út.

Ha hiszünk benne, ha van vele kapcsolatunk, ha fontos lesz az életünkben, akkor megmenthet minket attól,
hogy ne éljünk örökké. Azonban a kegyelem nem ad engedélyt arra, hogy megszegjük Isten törvényét.
Sokszor hallja az ember: ÉN JÓ EMBER VAGYOK, mert nem lopok, nem ártok másoknak, nem ölök,
nem veszem el más házastársát... és ez mind igaz is. Sok ember betartja ezeket a szabályokat,
mert TUDJA, hogy ezek szabályok. Ez a Máté 7,12 elv, amit Zsófia nagyon szeret, sokszor emlegeti.
A Fürkész tábor alapigéje is volt. :)

Szeretjük Istent. Ezért járunk közösségbe, ezért fontos számunkra a hit, a közösség.
Mert örökké szeretnénk élni. Mert szeretnénk örökké az Atyával lenni.
De most is azt gondolom, hogy a kegyelem nem elég. Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy mivel ő hívő
és templomba jár, predesztinálva van arra, hogy örök élete legyen. Tényleg hívő és tényleg jár templomba
minden héten, de ugye ezt ti is tudjátok, hogy kevés?
Én hiszek abban is, hogy a Törvény betartása is nagyon fontos.
A kettő, ti. a KEGYELEM ÉS A TÖRVÉNY csak együtt működik!
És ha én szeretem Istent, akkor megtartom az ő parancsolatait.
Ezt mondja a Biblia:

"Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, 
és a szombatot  gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, 
és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván:
Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, 
és azt művelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt."
(Ézsaiás 58,13-14)

Egy másik érv, hogy az emberek úgy próbálják igazolni a NEM SZOMBATOT, hogy Jézus meghalt
a kereszten, és vasárnap támadt fel. Ezzel megváltoztatta a törvényt. De nem ez történt.
Amikor Jézus meghalt a kereszten, ő a ceremoniális törvényeket változtatta meg, mint a hibátlan bárány feláldozása. Az ószövetségi időkben ez az áldozat mutatott Jézusra.
Miután Jézus meghalt a mi bűneinkért, már nem szükséges, hogy áldozati bárány.  
Itt olvashattok egy jó írást erről.
Isten SZENT törvénye a Tízparancsolat mindig volt és mindig lesz.
Isten SZENT törvénye soha nem változik.

Emlékeztek, hol olvashatunk erről először a Bibliában?
"És csinált az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözte őket." (I. Mózes 3,21)
Már itt előre mutatott, ez a tett, a cselekedet a bárányáldozatra. És sokáig, az ószövetségi időkben áldozatot kellett bemutatnia Izrael népének, amely szintén előre mutatott Jézusra.

 A Biblia azt mondja:

• Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. MÁTÉ 5,17
• Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogy nem a törvényből egy pontocskának elesni. LUKÁCS 16,17
• A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük. RÓMA 3,31
•  Mert én, az Úr, meg nem változom..." MALAKIÁS 3,6

A nagy kérdés az volt számomra, hogy vajon Isten valóban meggondolta magát a szombattal kapcsolatban? Ha igen, akkor az utolsó ige semmit sem ér, és ha egy ige nem ér, nem ér a többi sem. 

De én nem ilyennek ismertem meg Istent.

A gyerekeknek el szoktam mondani egy példát.

Mondjuk autóval haladunk, és gyorsan megyünk. Átlépjük a sebességhatárt. Megállít a rendőr.

Te tudod, hogy rosszat tettél, tudod, hogy gyorsan mentél. Bocsánatot kérsz a rendőrtől, elmondod, hogy nagyon sajnálod. A rendőr, mivel rendes, megbocsát. Nem büntet meg, hanem megkér, hogy ne menj többet gyorsan. 

Legközelebb is elindulsz, és azt gondolod, hogy mehetek egy kicsit gyorsabban az előző alkalommal is megúsztad. Be fogod-e tartani a sebességhatárt? Vagy abban reménykedsz, hogy egy ilyen rendes rendőrrel találkozol újra? 

Megszegted a törvényt, de a rendőr megbocsátott.

A törvény még mindig ott van, és mi mindig megszegjük a törvényt. Jézus is megbocsát. 

De ahogy a rendőri helyzettel sem helyes visszaélni, úgy az istenivel sem.

Szerintem fontos dolog megtartani Isten szabályait, törvényeit a legjobb tudásunk szerint. Isten nem félelmetes és nem diktátor. Csak az emberek gondolják annak. Ha az lenne, Jézus nem halt volna meg értem, értük. Az én részem az, hogy vagy elfogadom vagy nem. 

Minden rajtunk múlik.

Az én döntésem az IGEN ÉS A NEM.

Az én döntésem, hogy Istent választom, vagy inkább azt, hogy nem hiszek benne. És Ő nem erőlteti ránk magát, hanem engedi, hogy mi döntsünk. Ő csak javasol, segít, irányít, támogat. 

A nagy ígéret 1.

Ézsaiás 58,14

"...akkor gyönyörködni fogsz az Úrban, én pedig a föld magaslatain foglak hordozni, és táplállak ősödnek, Jákóbnak örökségében. Az ÚR maga mondja ezt." 
 

A Bibliában rengeteg szép ígéret van. Amikor olvassuk a Szentírást jó ezekkel szembe találkozni, és nem elfelejtkezni róluk. 

Én az a típusú ember vagyok, aki szereti az ígéreteit betartani, és a nagy rohanásban azért elő szokott fordulni, hogy elfelejtem. De én sem szeretem azt, amikor valaki megígér nekem valamit, és nem tartja be. Gondolom, ti sem. 

A Bibliában Isten adott nekünk egy nagy ígéretet, ami nagy áldás is, és ez a szombat.

Az én család nem vallásos, nem hívő, nem templomba járó, leginkább ateista. Akiknek ez sosem volt fontos. De nekem úgy alakult az életem, hogy fontos lett. Mármint Isten. 

Nekem nem beszélt soha senki arról, hogy létezik isteni törvény. Tudtam, hogy van a világban néhány szabály, amiket be kell tartani, és én be is tartottam őket, mert jó gyerek voltam, és mert nem akartam csalódást okozni se a szüleimnek, se a tanáraimnak. 

A szüleimnek nem volt fontos a hit, nálunk az volt fontos, hogy sokat kell dolgozni és becsületesen, és akkor halad az ember előre, de az élet egyébként pedig kemény és igazságtalan. 

Nem beszéltek nekem Krisztusról, az Ő törvényéről, de ugyan honnan is tudtak volna róla?

Néha-néha nagymamámat hallottam énekelni, láttam imakönyveket olvasgatni, néha beszélt a Bibliáról, de ennyi volt. 

Amikor tinédzser koromban elkezdtem templomba járni, sok mindent megtanultam ott. Megismertem Isten szeretetét, megváltását, és úgy döntöttem, hogy ezt az utat szeretném járni. Komolyan is vettem, és fontos döntéseket hoztam. 

Ám egy idő után, ahogy olvastam a Bibliát, és felmerült bennem egy nagy kérdés, mégpedig ez:

Azért ez egy nagyon komoly kérdés. 

Nekiálltam hát, és végigolvastam úgy a Bibliát, hogy megkerestem benne a szombatokat (még mindig színes emiatt), és próbáltam keresgélni utalásokat arra, hogy a vasárnappal mi a helyzet. ... Nem igazán találtam.

Azt értettem meg, hogy Isten parancsolatai nagyon fontosak. Isten tervében benne volt a szombat, ahogyan Jézus életében is. Azt írja a Biblia, hogy "szokása szerint" elment a zsinagógába. Jézus élete során, itt a földön szombatot tartott. Ha másik napot tartott volna, akkor valószínűleg szólt volna, jelezte volna, hogy ez nem jó.

Ekkor rájöttem, hogy én a bibliai életet szeretném választani. 

Egy napot ISTEN számára ELKÜLÖNÍTENI. 

A szombat ilyen szép, szerves és fontos része az életemnek. Nehéz megmagyarázni, de ahogy teltek a hetek, hónapok, évek, egyre jobban az életem fénypontja lett. 

Gondoljátok csak el! Egész héten dolgozunk, robotolunk, rohanunk, feladatok vannak, nincs idő megállni és valamit adni a másiknak. 

És akkor van egy nap, egy 24 óra, ami kizárólag abban segít, hogy EGY TELJES NAPOT a családoddal légy, ISTENNEL légy, a GYÜLEKEZETTEL légy, azokkal az emberekkel, akik hasonlóan gondolkodnak.

A legtöbb ember nem akarja követni Isten parancsolatait. Könnyebb azt mondani, hogy nem hiszek benne, nem fontos a számomra, stb., mert nem akar bizonyos szabályoknak megfelelni, pedig mindenkinek be kell tartani bizonyos szabályokat.

Én azt tapasztaltam, hogy amikor a SZOMBAT mellett döntöttem, az életem nagyon megváltozott. Minden tekintetben.

 Így szokták ábrázolni, de ez az ábrázolás rossz. Az egy dolog, hogy 10 parancsolat van, és szimmetrikusan tényleg 5-5 kerül ide és oda, de Isten nem ezt mondta. 

Az 1. kőtábla az Istennel való kapcsolatunkat erősíti, míg a 2. kőtábla az emberekhez való viszonyunkat. És az V. egyértelműen az emberekhez szól. Így a helyes ábrázolás ez:

Az elmúlt időszakban észrevettem, hogy érdekli az embereket, hogy mi miért is tartjuk a szombatot, de közben kevesen tudják, hogy létezik az ADVENTISTA kifejezés. Legtöbbször szombatistának hívnak minket, ami igaz, csak nem szeretem. 

Sok mindenkivel beszélgettem már erről, ahogyan Férj is. Ez érdekli az embereket leginkább, a vegaság mellett.

A Biblia Isten törvényéről is beszél, a Tízparancsolat is része. A gyerekekkel 7. osztályban rendesen kivesézzük ezeket a parancsolatokat. 

Az izraeliták nagyon tudták, hogyan kell betartani a törvényeket. Betartani és betartatni. De makacs emberek is voltak, akik könnyen elfelejtették, hogy Isten mennyit tett értük. Ezért volt szükség arra, hogy Isten a saját kezével, ujjával írjon egy törvényt, hogy tudják, mi a fontos, és mi nem. 

Isten azt mondja az Igében, hogy nem lehet a szavait megváltoztatni, vagy módosítani:

^"Örökké megtartom szeretetemet iránta, és szövetségem állandó lesz vele." (Zsoltárok 89,29)

Amikor elkezdtem a szombatot tartani, az elején nehéz volt. Mert rossz szokásokat kellett megváltoztatnom. Figyelnem kellett arra, hogy a rossz szokásaimat abbahagyjam. Hogy ténylegesen elkülönítsem azt a napot. Hogy az Úrral legyek, és álljak le. Ne legyen jelen a TV az életemben, hogy ne menjek el vásárolni, hogy ne dolgozzak se munkahelyen se otthon. Ez az elején nehéz, de aztán nagyon nagy áldást tud adni.

A legtöbb ember mosolyogni szokott, és azt mondja, hogy a szombat a zsidóknak való. Igen, ezt a legkönnyebb mondani. 

De a 4. parancsolat már a teremtéskor létezett, mielőtt még zsidó nép lett volna. 

Isten tudta, hogy milyen az, amikor valaki elfelejt valamit, és megkér minket, hogy emlékezzünk.

Istennek ez a törvénye mindig is létezett. Nemcsak a zsidókra vonatkozik.

Azt gondolom, ha Isten valamit kimond, ha törvénybe ír, akkor az jó. Miért akarna nekem rosszat?

• Az ÚR törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Zsoltárok 19,8
• Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van. Zsoltárok 40,9
• Ha nincs kijelentés, elvadul a nép, de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást. Példabeszédek 29:18
  

Őszi hangulatú mandala

Őszi hangulatú mandala-szerű rajzok. Nem én rajzoltam, a neten találtam, de nagyon tetszik, hogy ilyenek. A kör alakúakat valamiért nem annyira szeretem. Azt hiszem ezeknek még Poirot is örülne :)
Ezek tetszenek nekem is. Azt hiszem, mi is megcsinálunk majd néhányat itthon.
Jó színezést!

Hitem miértjeiről és hogyanjairól - őszinte vallomás

Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt! (Ézsaiás 58,14) 

A Bibliában rengeteg szép ígéret van. És bár sokat olvassuk a Szentírást, gyakran elfelejtkezünk arról, hogy mennyi ígérete van az Urunknak számunkra.  Bár sok ígéret hangzik feltételes módban, "ha megteszed ezt és ezt..., akkor én..."  És ezek az ígéretek leginkább abban erősítenek meg, hogy ha megtartjuk, áldottak leszünk.

A szombat is egy ilyen áldás. 

Néhány gondolatot osztok meg veletek arról, hogy miért és hogyan lettem adventista. Ezt fontosnak érzem, ennyi év után :)

Én 8 évig református gyülekezetbe jártam, és újfordítású Bibliát használtam. Nagyon sokáig nem tűnt fel, hogy abban máshogy van megfogalmazva a Tízparancsolat. Mert mindig azt ajánlották, hogy olvassam. Én igyekeztem megtartani Isten törvényét úgy is, hiszen komolyan vettem akkor is és azóta is. Ott tértem meg, és nem is volt kérdés, hogy amikor ezt az utat választom, akkor teljesen komolyan gondolom. Nem akartam "hívőcske" lenni, mert olyan templomba járó, aki csak azért megy el, mert az jó pont. (Istennél ez nem így működik.)

Komolyan vettem a hitet és az Isten felé lévő szolgálatot. Komolyan vettem mindent. Rendszeresen jártam templomba, ifjúsági alkalmakra, bibliakörökre, mindenféle alkalmon ott voltam, mert amikor megismertem Istent, mindent tudni akartam róla. 

Eljártam vasárnap és komolyan vettem. Fontosnak éreztem megtartani, és meg is tartottam. :) Mégis, úgy gondoltam, hogy belefér még a vasárnap délutáni focimeccsre járás vagy strandolás, esetleg piacozás, és még sorolhatnám.

Én tényleg nagyon szerettem Istent, és nem akartam csalódást okozni neki. 

Egyszer kaptam ajándékba egy Károli Bibliát. Valaki azt mondta, hogy ebben olyan szépen van megfogalmazva minden, és szép magyar szavak, mondatok vannak benne. Nekem ekkor is fontos volt a magyar nyelv, így azt kezdtem el olvasni...

De én amolyan érdeklődő típus voltam mindig. Most is meghallgatok mindenkit és mindenkivel beszélgetek, mert érdekel a véleménye. A Biblia azt mondja, hogy mindent vizsgáljunk meg, és döntsük el, hogy az jó, helyes-e. Én mindig ezt tettem. 

Egy alkalommal meg volt hirdetve egy előadás Jézus életéről a művelődési házban (még Tiszavasváriban történt ez). Egy igazi jó kis előadás-sorozaton vehettem részt, ahol egy teljesen hiteles és biblikus magyarázatot hallgathattam meg. Úgy éreztem egységben van azzal, amit én is tanultam, de felmerült bennem néhány kérdés már akkor (pl. karácsony, szombat), de nem éreztem égető kérdéseknek, így nem beszéltem róla. 

Az akkori lelkészemnek örömmel újságoltam, hogy hol jártam és mi mindent hallottam, de azt mondta legnagyobb megdöbbenésemre, hogy "egy jó református nem megy el sehová, elfogadja az egyháza tanítását". (nem az Istenét!) Ezen meglepődtem, de mivel nagyra és sokra tartottam a lelkészemet (most is így van, hiszen azalatt az idő alatt tértem meg), nem szálltam vitába. 

Jártam tovább istentiszteletre és ifjúsági órákra, ahol jó kis csoport alakult, és jó beszélgetések. Komoly gondolkodású fiatalok jöttünk össze, de nem kaptunk sosem engedélyt arra, hogy esetleg mi tarthassunk bibliaórát, hogy ott elmondhassuk a gondolatainkat. Ha más volt a véleményünk, akkor elbeszélgetésre mentünk, vagy rövidre zárták az egészet. Aztán jöttek elő a kérdések és kérések: 

Beszéljünk a Dániel könyvéről, a Jelenések könyvéről, Tízparancsolatról, különös tekintettel a 4. parancsolatra... - de az volt a válasz, hogy ezt mi még nem érhetjük meg, és még veszélyes könyvek is! Na, elég, ha valaki ennyit mond egy kereső és érdeklődő tinédzsernek!

Elővettem a Károli Bibliámat, és elkezdtem keresni benne a szombattal kapcsolatos kifejezéseket, gondolatokat. 

• Kerestem, hogy Isten hol változtatta meg ezt a napot, de nem találtam. 
• Kerestem, hogy Jézus hol mondja, hogy változtassuk meg a szombatot vasárnapra, de nem mondta. Nekem az nem lett elég meggyőző, hogy az egyház ezt mondja. (Senkit megbántani nem akarok, ezek csak az én küzdelmeim és felfedezéseim útja.)

Aztán bementünk néhányan egy előadásra Nyíregyházára, ahol egy előadást tartott valaki, ami megtetszett, mert nagyon logikus és nagyon egyértelmű magyarázatokat adott. Itt kezdődött a barátságunk is, ami azóta is tart.(Ő adott össze minket Férjjel.) Sokszor és sokáig járt hozzánk, kérdeztünk, kérdeztünk, záporoztak a kérdések, amelyekre az egyházban nem kaptuk meg.  

Itt szeretném megerősíteni: nagyon jó 8 évet töltöttem ott, amiért nagyon hálás vagyok. A nehézségekről nem beszélek, mert hát melyik egyházban vagy gyülekezetben, közösségben nincsenek. De döntenem kellett.

És a Biblia győzött számomra.

A szombat lett a szerves része az életemnek. Megértettem, hogy ez a hét fénypontja. Minden héten alig várom a szombatot, mert a legnagyobb ünnepnap ez nekem. 24 óra arra, hogy együtt legyek Istennel, a Megváltómmal, a testvérekkel, a tágabb családommal, a gyülekezettel, olyan emberekkel, akik hasonlóan gondolkodnak, akik úgy látják a dolgokat, ahogy én. 

• Hogy a héten egy nap pihenéssel és nyugalommal teljen. Hogy ne kelljen rohangálom és főznöm és pakolnom és takarítanom, hanem Istenre tudjak figyelni. Nagyon áldottá vált így a hét többi napja a számomra. Szükségem van a feltöltődésre, ahogyan Isten megmondta nekünk. 

Sosem értettem azt, hogy amikor elmentem a templomba, a presbiterek ott ültek az első sorban, és a feleségeik meg nem voltak sehol, mert délre, mire hazaért a meleg levesnek ott kellett lennie az asztalon. Hol van ebben a nő, a feleség lelki élete?

A legtöbb ember nem vesz komolyan, csak mosolyogva legyint: "ó, ez is egy szekta." Mások meg úgy vannak vele, hogy nem akarnak időt fordítani arra, hogy Istent egy kicsit is megismerjék. Sokan úgy vannak vele, hogy "nem mindegy"? Szeretnék egy kedves, lelkészismerősömet idézni itt. "Ha mindegy, akkor már nem lehetne azt, amelyiket Isten mondta?"

Az elmúlt években érdekes volt szembesülni azzal, hogy emberek hogyan viszonyulnak hozzánk, milyen kérdéseik vannak ezzel az egésszel kapcsolatban, és azt is megértsék, hogy ez nem a zsidó vallás, bár ők is szombatot ünnepelnek, hanem ez a szombatot ünneplő, Jézust visszaváró közösség!

Éppen ezért egyértelműsíteni szeretnék néhány dolgot az életemben. Ha szívesen olvastok ezután is, örömmel veszem. 

A Bibliából tudjuk, hogy Isten törvénye, a Tízparancsolat különleges volt. Isten a saját UJJÁVAL írta rá a törvényt. Nem olvastam és nem találtam sehol máshol utalást arra, hogy Isten máshol a saját ujjával írta volna le, hogy megváltoztatta ezt a parancsolatot. De persze érthető, hiszen Izrael népe nem könnyítette meg az Úr dolgát. Hiszen különféle törvényeket hoztak, miszerint megmagyarázták, hogy mit hogyan kell értelmezni, és hogyan kell betartani a törvényt. Ha ők átszerkesztgethették, később az egyházak miért ne tették volna? 

Isten ezt mondja: "NEM TÖRÖM MEG AZ ÉN SZÖVETSÉGEMET, ÉS AMI KIJÖTT AZ ÉN SZÁMBÓL, EL NEM VÁLTOZTATOM." (ZSOLTÁROK 89,35)

Nem mondom, hogy az elején könnyű volt. Át kellett állnom, át kellett alakítanom a gondolkodásomat, hogy nem dolgozom, nincs házimunka, nincs vásárlás, nincs semmi világi dolog. Mert az Isten mondja ezt:

"Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat. De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tény azon se magad, se fiad, se lányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van. Mert hat napon teremtette az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldott az Úr a szombat napját és megszentelte azt." (II. Mózes 20,8-11)

Igen, a legtöbb ember azt szokta mondani, hogy ez a nap a zsidóké. Azonban Isten a szombat napot a Teremtéskor adta, mielőtt a zsidó nép létrejött volna. Isten azt kérte tőlünk, hogy emlékezzünk rá. Ezen a napon. Ekkor. 

Ábrahám is megtartotta Isten parancsolatait. Isten barátjának is nevezte. 

Volt törvény akkor is, az Édenkertben is, és azóta is. 

Ezt írja a Példabeszédek könyve: 

BOLDOG, AKI MEGTARTJA A TÖRVÉNYT. (Példabeszédek 29,18)