A nagy ígéret 1.

Ézsaiás 58,14

"...akkor gyönyörködni fogsz az Úrban, én pedig a föld magaslatain foglak hordozni, és táplállak ősödnek, Jákóbnak örökségében. Az ÚR maga mondja ezt." 
 

A Bibliában rengeteg szép ígéret van. Amikor olvassuk a Szentírást jó ezekkel szembe találkozni, és nem elfelejtkezni róluk. 

Én az a típusú ember vagyok, aki szereti az ígéreteit betartani, és a nagy rohanásban azért elő szokott fordulni, hogy elfelejtem. De én sem szeretem azt, amikor valaki megígér nekem valamit, és nem tartja be. Gondolom, ti sem. 

A Bibliában Isten adott nekünk egy nagy ígéretet, ami nagy áldás is, és ez a szombat.

Az én család nem vallásos, nem hívő, nem templomba járó, leginkább ateista. Akiknek ez sosem volt fontos. De nekem úgy alakult az életem, hogy fontos lett. Mármint Isten. 

Nekem nem beszélt soha senki arról, hogy létezik isteni törvény. Tudtam, hogy van a világban néhány szabály, amiket be kell tartani, és én be is tartottam őket, mert jó gyerek voltam, és mert nem akartam csalódást okozni se a szüleimnek, se a tanáraimnak. 

A szüleimnek nem volt fontos a hit, nálunk az volt fontos, hogy sokat kell dolgozni és becsületesen, és akkor halad az ember előre, de az élet egyébként pedig kemény és igazságtalan. 

Nem beszéltek nekem Krisztusról, az Ő törvényéről, de ugyan honnan is tudtak volna róla?

Néha-néha nagymamámat hallottam énekelni, láttam imakönyveket olvasgatni, néha beszélt a Bibliáról, de ennyi volt. 

Amikor tinédzser koromban elkezdtem templomba járni, sok mindent megtanultam ott. Megismertem Isten szeretetét, megváltását, és úgy döntöttem, hogy ezt az utat szeretném járni. Komolyan is vettem, és fontos döntéseket hoztam. 

Ám egy idő után, ahogy olvastam a Bibliát, és felmerült bennem egy nagy kérdés, mégpedig ez:

Azért ez egy nagyon komoly kérdés. 

Nekiálltam hát, és végigolvastam úgy a Bibliát, hogy megkerestem benne a szombatokat (még mindig színes emiatt), és próbáltam keresgélni utalásokat arra, hogy a vasárnappal mi a helyzet. ... Nem igazán találtam.

Azt értettem meg, hogy Isten parancsolatai nagyon fontosak. Isten tervében benne volt a szombat, ahogyan Jézus életében is. Azt írja a Biblia, hogy "szokása szerint" elment a zsinagógába. Jézus élete során, itt a földön szombatot tartott. Ha másik napot tartott volna, akkor valószínűleg szólt volna, jelezte volna, hogy ez nem jó.

Ekkor rájöttem, hogy én a bibliai életet szeretném választani. 

Egy napot ISTEN számára ELKÜLÖNÍTENI. 

A szombat ilyen szép, szerves és fontos része az életemnek. Nehéz megmagyarázni, de ahogy teltek a hetek, hónapok, évek, egyre jobban az életem fénypontja lett. 

Gondoljátok csak el! Egész héten dolgozunk, robotolunk, rohanunk, feladatok vannak, nincs idő megállni és valamit adni a másiknak. 

És akkor van egy nap, egy 24 óra, ami kizárólag abban segít, hogy EGY TELJES NAPOT a családoddal légy, ISTENNEL légy, a GYÜLEKEZETTEL légy, azokkal az emberekkel, akik hasonlóan gondolkodnak.

A legtöbb ember nem akarja követni Isten parancsolatait. Könnyebb azt mondani, hogy nem hiszek benne, nem fontos a számomra, stb., mert nem akar bizonyos szabályoknak megfelelni, pedig mindenkinek be kell tartani bizonyos szabályokat.

Én azt tapasztaltam, hogy amikor a SZOMBAT mellett döntöttem, az életem nagyon megváltozott. Minden tekintetben.

 Így szokták ábrázolni, de ez az ábrázolás rossz. Az egy dolog, hogy 10 parancsolat van, és szimmetrikusan tényleg 5-5 kerül ide és oda, de Isten nem ezt mondta. 

Az 1. kőtábla az Istennel való kapcsolatunkat erősíti, míg a 2. kőtábla az emberekhez való viszonyunkat. És az V. egyértelműen az emberekhez szól. Így a helyes ábrázolás ez:

Az elmúlt időszakban észrevettem, hogy érdekli az embereket, hogy mi miért is tartjuk a szombatot, de közben kevesen tudják, hogy létezik az ADVENTISTA kifejezés. Legtöbbször szombatistának hívnak minket, ami igaz, csak nem szeretem. 

Sok mindenkivel beszélgettem már erről, ahogyan Férj is. Ez érdekli az embereket leginkább, a vegaság mellett.

A Biblia Isten törvényéről is beszél, a Tízparancsolat is része. A gyerekekkel 7. osztályban rendesen kivesézzük ezeket a parancsolatokat. 

Az izraeliták nagyon tudták, hogyan kell betartani a törvényeket. Betartani és betartatni. De makacs emberek is voltak, akik könnyen elfelejtették, hogy Isten mennyit tett értük. Ezért volt szükség arra, hogy Isten a saját kezével, ujjával írjon egy törvényt, hogy tudják, mi a fontos, és mi nem. 

Isten azt mondja az Igében, hogy nem lehet a szavait megváltoztatni, vagy módosítani:

^"Örökké megtartom szeretetemet iránta, és szövetségem állandó lesz vele." (Zsoltárok 89,29)

Amikor elkezdtem a szombatot tartani, az elején nehéz volt. Mert rossz szokásokat kellett megváltoztatnom. Figyelnem kellett arra, hogy a rossz szokásaimat abbahagyjam. Hogy ténylegesen elkülönítsem azt a napot. Hogy az Úrral legyek, és álljak le. Ne legyen jelen a TV az életemben, hogy ne menjek el vásárolni, hogy ne dolgozzak se munkahelyen se otthon. Ez az elején nehéz, de aztán nagyon nagy áldást tud adni.

A legtöbb ember mosolyogni szokott, és azt mondja, hogy a szombat a zsidóknak való. Igen, ezt a legkönnyebb mondani. 

De a 4. parancsolat már a teremtéskor létezett, mielőtt még zsidó nép lett volna. 

Isten tudta, hogy milyen az, amikor valaki elfelejt valamit, és megkér minket, hogy emlékezzünk.

Istennek ez a törvénye mindig is létezett. Nemcsak a zsidókra vonatkozik.

Azt gondolom, ha Isten valamit kimond, ha törvénybe ír, akkor az jó. Miért akarna nekem rosszat?

• Az ÚR törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Zsoltárok 19,8
• Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van. Zsoltárok 40,9
• Ha nincs kijelentés, elvadul a nép, de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást. Példabeszédek 29:18