A nagy ígéret 5.

Néhány hete elkezdtem a gondolataimat leírni a szombattal kapcsolatban.
Most, gondoltam folytatom. :)

"És lesz, hogy hónapról-hónapra és szombatról-szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr." Ézsaiás 66,23.

Egy sokadik érv szokott az lenni, hogy "Ennyi év után nem változtak a hét napjai? Ki tudja, hogy melyik mostmár a hetedik nap?"

Azt kell mondanom azoknak, akik így gondolkodnak, hogy a hét napjai nem változtak meg. Valójában a hét napjai változatlanok maradtak a történelem során. Mivel az idők kezdetekor is, sőt Mózesnek heti ciklusokban, és folyamatában beszélt a napokról. És folyamatosan arról, hogy a hetedik nap az Úré, hiszen azon Ő is megpihent. A hetedik nap Isten számára elkülönített nap lett.
A változás, hogy szombatról vasárnapra került az istentiszteleti alkalom, hogy nevezzük így, ezt nem Jézus mondta, nem nyilatkoztatta ki. Valójában ez emberi találmány, de aki ismeri is egy kicsit a történelmet, az tudja, hogy így van.
Mert ezeket a gondolatokat mindenki ismeri:

"Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.  Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták." (Máté 22,37-40)

Isten adott egy parancsolatot, hogy tartsák meg a szombatot. De ez a szombat nem a vasárnap volt.
Jézus a tanítványaival sokat beszélgetett a szombatról, de nekik se utalt sohasem arra, hogy meg akarja változtatni ezt a napot. Pedig biztos vagyok benne, hogy kapva kaptak volna az alkalmon. De nem erről szólt. Jézus arra akarta megtanítani a tanítványait és az övéit, hogy LEHET SZOMBATON JÓT CSELEKEDNI, és semmiképpen sem kell olyannak lenniük, mint a farizeusok, akiknek ez már csak külsőség.

(Semmiképpen sem akarom belekeverni a politikát, de jól tudjuk és jól látszik, hogy vezetőinknek - mindegy, hogy országos szinten vagy csak helyi, falusi, városi szinten fontos lett a vallás, de nem úgy élnek, nem úgy gondolkodnak, és nem úgy cselekszenek.
Nekem pl. volt egy főnököm (azóta még nagyobb vezető ember lett), akivel egyszer beszélgettem erről. Azt monda nekem, hogy ő tulajdonképpen református, de ő maga ateista, viszont a katolikus templomba jár, mert ott látja őt a legtöbb ember...:(
Most tényleg, kell ez nekünk?)

A vasárnap egyértelmű, hogy a pogányság korára utal, hiszen Konstantin mindenkit megkeresztelt, akár akarta, akár nem. A keresztség pedig egy felnőttkori, tudatos döntés, nem lehet játszadozni vele.

A szombat működött az Édenkertben, ott kezdődött és azóta is érvényben van.

Emlékeztek még a Tízparancsolat IV. parancsára, ahogy kezdődik? MEGEMLÉKEZZÉL! EMLÉKEZZ MEG! - ez azt mondja ki számomra, hogy a szombat már azelőtt létezett akkor is, amikor Isten az UJJÁVAL ráírta a kőtáblára a törvényeket.
Hogyan lehet azt állítani, hogy ez az egy parancsolat megváltozott, de a többi 9 meg kötelezően érvényben van? Nem visszás ez egy kicsit?

Nem akarok személyeskedni továbbra sem, - tudjátok, ezek még mindig az én gondolataim -, csak sokat gondolkoztam azon, hogy a vezető egyházak, akik teljesen tisztában vannak ezzel a kérdéssel (pl. a helyi móri református lelkész is azt mondja, hogy a szombat a 7. nap, és még sokan mások), hogy akkor miért nem ezt mondják? Azok a lelkészek, akik tudják, hogy a hetedik nap a szombat, azok miért nem mondják el? Mit féltenek? Nem hirdetik a gyülekezeteknek ezt.
Én amikor templomba jártam, volt egy kis ifjúsági csoportunk. Nagyon jó csapat volt, tele hívő, gondolkodó, Bibliakutató fiatalokkal. És felmerültek olyan kérdések, mint a gyermekkeresztség, a halál kérdése, a szombat-vasárnap kérdése, a Dániel és Jelenések könyve... ami izgalmas könyve a Bibliának.
És tudjátok mi volt a válasz?
Pl. az, hogy gyerekkeresztség tényleg nincs a Bibliában, de el kell fogadni, mert ezt mondja az egyház. A bibliai könyvekről meg azt, hogy azok veszélyes könyvek, és nekünk, akik nem végeztünk teológiát, tilos kutatni. (Azóta végeztem teológiát :), és nem látok benne semmi titokzatosat.)

A Biblia is azt mondja:

"És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt" 

(I. János 2,3-6)

Én ebben nagyon elkötelezett vagyok. És ebben nagyon hiszek. 

Tudom azt, hogy Isten nem változik, és hogy az Ő törvénye sem.

A Vasárnaptörvény erőltetése is ezt mutatja számomra. A szombatot azért választja és azért dönt mellette az ember, mert azt a napot Isten számára ELKÜLÖNÍTI, akkor egész nap vele van, róla gondolkodik, kimegy a természetbe, beszélget a testvéreivel, barátaival, látogatja őket. A vasárnapi templomba járás csak úgy valósulhat meg, ha kötelezővé teszik. Ne haragudjatok, én csak azt írom, amit látok. Hogy a vasárnapi misére a gyereket elviszik a szülei kocsival, lassítanak, kiteszik a gyereket, ők mennek tovább, és majd ha vége, érte jönnek. Annyira nem fontos az embereknek Isten meg a hit, nem is kellene ezt erőltetni!

Volt olyan idő az életemben, amikor azért nem kaptam jutalmat, ahol dolgoztam, mert vasárnap nem mentem el templomba. Szombaton elmentem a saját gyülekezetembe, meggyőződésből és hitből, de az nem számított. Kötelezővé tették a templomba járást, ami arra vitte a munkatársaimat, barátaimat, hogy még jobban eltávolodjanak Istentől, vagy esetleg még hazugságba is belementek, pl. azt mondták, hogy voltak, csak másikban :(

Az a nagy kérdés, hogy kit követünk. Embereket vagy Istent. 

Az emberekre nem lehet számítani, de Istenre mindig.

Emlékszem, hogy a családomban teljesen kiakadtak, mert nem dolgozunk szombaton. Az én szüleim munkamániások, nekik egy darab szabadnapjuk sincs, főleg apukámnak. Keményen dolgozik, mindig, mindennap, még 70 felett is. Mert úgy gondolja, hogy ez az élet értelme.
Most hétvége is munkanap volt, és mi nem mentünk iskolába. A nyugalom azt jelenti, hogy pihenünk. Szükség van a pihenésre a gyerekeknek és a felnőtteknek is. MI szentnek tartjuk a szombatot, és nem megyünk dolgozni, helyette gyülekezetbe megyünk. Azon a napon együtt van Isten nagy- és kis családja. És ez nagyon jó érzés. A gyerekek is szeretik, és nekünk, felnőtteknek is nagyon jó.

Az egyik kedvenc kérdésem: AKKOR EZ NEKTEK TILOS? - De nem mondja Isten, hogy nem érezhetjük jól magunkat jól. Olyan dolgokra van ilyenkor időm, amire máskor nincs. Kimenni a természetbe, sétálni egy nagyot, igazán a gyerekeimmel lenni, 100 %-kal rájuk figyelni, beszélgetni olyan barátokkal, akik hasonló gondokkal küzdenek, de hétközben nincs időnk arra, hogy megbeszéljük. Máshol lakunk, más programok vannak stb. 

Szükségem van a feltöltődésre, hogy a következő hétre legyen energiám, hitem, szeretetem.